Geoffrey Hoppe írása

Legalább fél tucatszor közvetítettem élőben a három napos DreamWalker Haláljáró Iskolát. Lindával legalább ugyanennyiszer vezettünk DreamWalker Haláljáró Oktatói Képzést. Úgy éreztem jól ismerem az anyagot- semmi szex, semmi hús, míg tart a DreamWalk (Átvezetés)- és töltsünk naponta egy órát a kliensünkkel; vegyünk le minden ékszert, és mindig legyen kéznél egy a visszakapcsolódást segítő tárgy; ne vezessünk át öngyilkosokat, alkoholistákat, vagy kábítószerfüggőket. Kívülről fújom a Saint-Germain által vezetett Dimenziójáró részt.

Legalább is ezt hittem.

Bátyámnál, Chrisnél bőrrákot diagnosztizáltak, úgy két évvel ezelőtt. Chris több, mint egy tucat műtéten esett át. Egy év küzdés után a tesztek azt mutatták, hogy nagyjából eltűnt a rák a szervezetéből. Majd ez év elején ismét felbukkant. További műtétek és kemoterápiai kezelések következtek. Még több kórház, még több gyógyszer. Nem csak ő küzdött a rák ellen, de az orvostudományi rendszer tébolyodott bürokrácia is fogva tartotta.

A múlt héten elkezdtem a DreamWalk (átvezetés) halált megelőző fázisát Chrissel. A kórház elengedte őt, rábízva az otthoni ápolásra, amely azt jelentette, hogy csak idő kérdése, hogy elhagyja a fizikai testét. Chris csupán 56 éves volt, így hát ez elég megrázó volt a feleségének, a két lányának, és a hat testvérének (beleértve engem is)

A halált megelőző fázis első három éjszakája meglehetősen csendes volt. Kapcsolatba léptem Chrissel, de ahogy St. Germain is tanította, nem szóltam túl sokat. A fontos a jelenlét. Úgy tűnt, Chris érezte a jelenlétemet, de ebben a megváltozott, gyógyszerezett álomállapotában nem igazán értette, hogy miért vagyok ott. Elmondtam neki, hogy a rendelkezésére állok, és minden nap visszajövök hozzá.

A negyedik napon a kapcsolat Chris és köztem végül stabilizálódott. Késő éjjel feküdtem az ágyamban, csak jelen voltam a számára, az egyéb dimenziókban. Tudatosan felismert engem. Csak beszélt és beszélt és beszélt egy egész álló órán keresztül. Elmesélte, milyen szépséges is „odakint”, és hogy mennyire nem akar visszatérni a fizikai testébe. Beszélt a szabadság és a kreativitás érzéséről. Amin a leginkább elképedtem, az a következő állítás volt, amelyet újra és újra elismételt: Ez nem én vagyok!  - mondta ezt visszatekintvén a fizikai testére és az életére.  Ez alatt azt értette, hogy a „szelleme” a valódi Önvalója. Elképedt azon, hogy mennyire beleélte magát az életébe, amelyet Chrisként élt, és hogy eközben, mennyire kicsiny része volt csak jelen az „igazi” énjének.

Az ezt követő 4 éjszaka Chrissel rendkívüli volt. Nem bánt, sajnált semmit az életéből. Nem veszett el. Nem volt szomorú, és nem esdekelt azért, hogy visszajöhessen. Valójában sokkal jobban volt, mint az elmúlt években bármikor. Megváltoztatván ezzel teljesen az én meglátásomat a halál folyamatáról.

Tegnap délután fél háromkor kaptam egy telefont az egyik nővéremtől. Chris pár perccel korábban elment. Noha tudtam, hogy bármelyik pillanatban bekövetkezhet, és függetlenül a boldogságtól, amelyet éreztem az átvezetést (DreamWalk) megelőző kapcsolódásokkor Chrissel, a könnyeim potyogtak. Soha többé nem látom majd a bátyámat. Mi lesz a két szép lányával? A saját halandóságommal találtam szembe magam, most hogy az én nagy testvérem, a bátyám elment.

Miután hagytam időt magamnak, hogy felfogjam a távozásának hírét, elkezdtem a szabályszerű DreamWalking Átvezetést. Levettem az ékszereket: egy órát és a gyűrűmet, és elővettem a zöldségeket és a gyümölcsöket. St.Germain szerint ilyenkor nem szabadna semmi olyasmit ennünk, ami „sétál, repül, kúszik, vagy úszik”- a DreamWalking átvezetés időszakában. Lefeküdtem, és elkezdtem felvenni a kapcsolatot Chrissel. Eltartott egy darabig, mire összekapcsolódtunk, mert mostanra már egy másik helyen volt. Tulajdonképpen átkelt.

Itt ismét nem volt semmilyen szomorúság vagy félelem. Szabad volt.   Néhány perc után érezte a jelenlétemet. Csodálatos találkozás, egyesülés volt! Testvér a testvérrel, lélek a lélekkel! Chris elkezdett mesélni az átmenetéről, és olykor azon kaptam magam, hogy kacagok. Nagyon izgatottan adta elő, hogy milyen könnyen is ment az egész, és mekkora öröm hullám öntötte el, amikor megszabadult a testétől, és hogy most sokkal élettel telibbnek érzi magát, mint valaha! Azért kacagtam, mert úgy tűnt, meg akar győzni arról, hogy kövessem őt.

A találkozásunk közben ki- be járkált számtalanszor. Elmagyarázta, hogy a családját és a barátait figyeli, amint épp most tudják meg a halálának hírét. St-Germain tanításán keresztül megtanultam, hogy csak biztosítsam a jelenlétemet az „úton”, és ne szaladjak a bátyámat kisérve erre-arra. Ahányszor visszatért hozzám, lelkesen mesélt az új valóságáról.

A konzultációnk végén, megígértette velem, hogy átadok egy üzenetet a családjának. Az üzenet egyszerű volt: Jól van, senkinek nincs oka aggódni. Próbáltam visszaemlékezni arra, hogy vajon St- Germain támogatja –e bárminemű üzenet átadását a családtagok részére, de megígértem Chrisnek. Átnézem majd St-Germain a DreamWalker Átvezetésről szóló útmutatóját később, hogy kiderüljön, tiltott dolgot tettem-e.

A múlt éjjel elküldtem egy emailt a bátyáimnak és nővéreimnek, az ő üzenetével. Ma reggelre egy választ sem kaptam tőlük. Ó, istenem, az elmúlt tíz évben próbáltak engem valahova tenni, de most minden bizonnyal valamilyen családi kupaktanácsot hívhattak össze, hogy megvitassák az  „állapotomat”.

Csupán néhány perce kaptam egy nagyon megható üzenetet egy másik testvéremtől, aki Texasban él. Megosztotta velem, hogy miként érezte Chris jelenlétét maga körül, az elmúlt néhány napban, az egyik nővérem, a három közül épp csak annyit válaszolt, hogy beszélt ő is Chrissel, a maga módján. Fantasztikus.

Mélyen hálás vagyok azért, hogy megtanulhattam, hogyan is legyek  DreamWalker  (Átvezető ). Ajándék számomra, hogy túlléphetek a gyász tipikus értelmezésén és megélésén a szeretett személy elvesztésekor. Segített felül emelkednem néhány saját, a halálhoz kapcsolódó félelmemen is. És általa szert tettem a Szellem útjainak egy új és nagyon személyes megértésére. A Halál- amely egyike az élet nagy misztériumainak, ma már többé nem misztérium az én számomra.

2009. július. Colorado. USA.

( Fordítás: Szénási Kata) www.azujenergia.hu