Geoffrey Hoppe írása - a Bíbor Kör szeptemberi hírleveléből

Adamus színpompás belépőt teremtett magának az  Új-Mexikói Santa Fében tartott tanfolyamán a hónap elején. Ez volt az első teljes Tanfolyam Adamussal, Tobias júliusi távozása óta. Noha számos Tanfolyamot tartottunk már Adamussal a múltban- beleértve a DreamWalker Trilógiát- most először fordult elő, hogy Tobias nem állt ott a háttérben, hogy segítsen energetikai szinten.

Úgy 75 csodálatos amerikai, európai, és dél-amerikai Shaumbrával együtt felfedeztük és megtapasztaltuk az interdimenzionális valóságokat. Lehajoltunk megszagolni a padlót, kirándultunk egyet a mezőre a második délutánon, hogy ráhangolodjunk egy pár művész közösség energiájára, mely úgy 20 mérföldre található Santa Fétől délre. A résztvevők kiterjesztették magukat a múltba, a jelenben, és a jövőbe, hogy megtapasztalják Adamus „távlátását”

A tanfolyam tömör volt és velős. Adamus gondosan felépítette, és méltóságteljesen adta át a tananyagot. Természetesen sokat segített, hogy egy lelkes és tapasztalt Shaumbra csapattal dolgozhattunk együtt. Úgy érkeztek, hogy készen álltak a tanulásra és a megtapasztalásra, és mindenekelőtt arra, hogy kilépjenek a fejükből, az elméjükből.

Már a kezdetekkor, az első  közvetítés alatt Adamus kijelentette, hogy szeretné, ha nyitott szemmel közvetítenék. Pár perc erejéig megtapasztalhattam ezt már Tobias utolsó Közvetítése alatt júliusban, de nem tartozik ez a kedvenc tevékenységeim közé. Nagyon el tudja terelni a figyelmemet, az hogy látom az emberek arcát és a reakcióikat.

Ha csukva vannak a szemeim, nagyon mélyre tudok merülni az energiákba. És hogy őszinte legyek, magam is elrejtőzhetek a csukott szemem mögé.  

Hirtelen azt éreztem, hogy Adamus felkel a bárszékről. És kinyílt a szemem. Az emberi látásom eléggé elmosódott, de a közönség riadt arcát megpillanthattam, ahogy valószínűleg ők is észrevették az én riadt arckifejezésemet.

Vissza akartam csukni a szememet, és vissza akartam ülni a bárszékemre, de Adamusnak más elképzelései voltak.

Egy pillanat múlva már a teremben sétált körbe, beszélvén a Shaumbrákhoz, közben személyes meglátásait és tanácsait osztogatta némely részvevőnek. Rátette kezét a Shaumbrák vállára ahogy a sorok között haladt. Azt hiszem ez mindenkit meglepett a teremben, és mindenki élvezte Adamus Jelen-Létét.

A hétvége folyamán volt, amikor Adamus a székében maradt, és megengedte, hogy csukott szemmel közvetítsem, főleg akkor, amikor a csoportot interdimenzionális tapasztalatokon vezette át, mert ilyenkor a csoport is csukott szemmel követte őt. Majd a Kérdések és Válaszok résznél ismét kinyitotta a szemét/ szememet a hétvége befejezésénél. A megszokott kérdések és válaszok formátum helyett, Adamus nagyon interaktív volt a hallgatósággal.

Olykor a résztvevőket szólította fel az épp aktuális kérdés megválaszolására.

Adamus egyszerre volt elbűvölő,  és közvetlen a hétvége folyamán. A stílusa különbözik Tobiásétól. Igényesebb azzal kapcsolatban, hogy milyen szavakat, hangsúlyokat és hangvételt alkalmazok. Közel sem olyan toleráns a hallgatóság azon kérdéseivel kapcsolatban, amelyek „bő lére eresztettek” és valójában nem is igazán kérdések. Ám a hétvége végéhez közeledve egyre jobban éreztem magam ebben az új helyzetben és a résztvevők pedig láthatóan élvezték az entitást, akit korábban St-Germainként ismertünk.

Megkérdeztem a Shaumbrákat, hogy mi tetszett nekik, és mi nem Adamus nyitott szemes megközelítésében. Tetszett nekik, hogy nagyon érezték Adamus jelenlétét a teremben, és szerették azt is, hogy bele tudtak nézni a szemébe. Különösen élvezték, hogy Adamus fel s alá sétált a teremben, személyesen megszólítva, sőt akár megérintve is számos résztvevőt. Ezzel egy nagyon kedves és személyes energiát hozva be a Tanfolyamba. Néhányan megjegyezték, hogy nehéz volt kibillenni a „Zónából” (tudatállapot) azáltal, hogy Adamus körbejárt és nézelődött. Sokan arról számoltak be, hogy nehéz volt megőrizni az anonimitásukat, nehéz volt elrejtőzniük ebben az új közegben.

Én hogy éreztem? Egy kis időre lesz szükségem ahhoz, hogy megszokjam a séta közbeni nyitott szemes közvetítést. Ugyanis ez számos szinten még komplexebbé, összetettebbé teszi a közvetítés, már amúgy is sokoldalú feladatát. Számomra kissé sokkoló kinyitni a szememet, mert így egyszerre látom az emberi alakokat és az energia mintákat. Nagyon irányvesztettnek éreztem magam, miközben Adamus a teremben sétált. Valamilyen fura okból kifolyólag, magasabbnak és súlyosabbnak is éreztem magam közben.

Most így a nap végén úgy érzem, ez egy találó metafora mindannyiunk számára:

ITT AZ IDEJE annak, hogy felnyissuk a szemünket arra, akik valójában vagyunk. Itt az ideje, hogy vessünk gy pillantást a valóságra, amelyet teremtettünk, beleértve a személyes világunkat és a körülöttünk lévő világot is.

A hétvége az egyik legcsodálatosabb megjegyzéssel ért véget, amelyet fel tudok idézni emlékeimből. Az egyik Shaumbra így szólt: „Ez volt a legnagyszerűbb Tanfolyam, amin valaha részt vettem. És nem csak spirituális tanfolyamra gondolok, hanem az összes tanfolyam közül ez volt a legcsodálatosabb!”

És ez így van. Ahogy belépünk az új Korszakba Adamussal, tágra nyílt szemmel.

Forrás: Crimsoncircle Newsletter - szeptember -

(Fordította: Szénási Kata)