Jean Tinder írása.

El vagyok ragadtatva Adamus meghívásától, hogy álmodjunk együtt november 11-én, és kíváncsian várom, vajon milyen potenciálokat fedezünk majd fel?

Mint ahogy legtöbbeteknek, az álmaim már nagyon különböznek attól, amilyenek voltak. A múltban rengeteget tudtam meg magamról az álmaimon keresztül, számos fontos üzenetet kaptam Önmagamtól általuk, jelképek és metafórák képében. Az álmom, mely talán a legnagyobb hatással volt az életemre egy kis játék zebráról szólt, amely körbe-körbe szaladgált, és egy hegyi kertben játszadozott. Némi elmélkedés belém hasított a tiszta üzenet: a fekete és a fehér- (dualitás) együtt tud élni, anélkül, hogy szürkévé mósódnának, vagy bármelyik is elveszítené az eredeti árnyalatát. Ez az álom segített megértenem, hogy nem kell a két oldalnak hadilábon állnia egymással, mert egyik sem rosszabb, mint a másik.

Persze ez ma már nyilvánvaló a számomra, de akkor ez egy új és mély információ volt- 20 évvel ezelőtt, amikor álmodtam!

Az életem egy olyan időszakában történt ez, amikor olyan döntéshelyzetekben voltam, ahol úgy tűnt a választásaim kölcsönösen kizárják egymást, és ez a „dualitás feloldása” teljesen új perspektívákkal ajándékozott meg.

Ugyanakkor volt egy előző életbeli álmom is, amely segített elmagyarázni valamit az aktuális tapasztalatomban. És persze rengeteg olyan álmom is volt, amelyek teljesen értelmetlennek tűntek, a fáradt elme kérődzésénél semmivel sem láttam bennünk többet. Ám az elmúlt néhány évben az álmaimon keresztül a valóság egy új érzékeléséhez és tapasztalásához jutok.

Sokatokkal találkoztam az álmaimban, és sok olyan emberrel is találkozok, akiket felismerek, de nem feltétlenül ebből az életemből. És, valóban, gyakran benne találom magam a csapat megbeszélések sűrűjében! Az álmaim, csak úgy, mint sokatoknak, a valóság valódi megtapasztalásává váltak, ahelyett, hogy továbbra is azokat az esetlen erőfeszítéseimet szolgálják ki, melyek ennek a realitásnak a megértésére irányultak.

És most mindezt egy teljesen új szintre emeljük.

Az egyik ok, ami miatt a mi közös álmunk tapasztalata lenyűgöz engem az az, hogy tudom, hogy tettük már ezt korábban is. Tobias elmesélte, hogy miként gyűltünk össze az angyali birodalmakban, hogy megoldást találjunk az energia elakadására (a zsákutca helyzetre, amelybe jutottunk)- elszántan keresve a választ egy problémára, mely szinte megoldhatatlannak tűnt. ( utalva a SES Iskolában elhangzottakra- a ford.megjegyz.) Ebben a válságos időszakban összegyűltünk az angyali világokban és tulajdonképpen egy új álmot álmodtunk- a remény, az együttműködés, a képzelet, a fejlődés és tapasztalás álmát.

El tudjátok képzelni azt, ahogy határtalan energia lényekként, akiket az idő és tér sem tart béklyóban próbálunk valami olyat megálmodni, mint a Földi Élet? Nem nagyon tudunk most semmit ehhez hasonlítani, de képletesen talán ahhoz hasonlítana leginkább ez a helyzet, mintha egy sast próbálnánk meg rávenni arra, hogy milyen is lehet egy szerény gilisztaként a föld alatt élni. Valószínűleg olyan valótlannak, és elmosódottnak tűnhetett mindez a számunkra, mint amilyenek az álmaink manapság. Ám továbbálmodtuk az álmunkat, tápláltuk, és végül meg is jelenítettük- együtt. Megteremtettük a Földet és az összes csodát és lehetőséget, amelyet magába foglal.

És azóta is tovább álmodunk- együtt.   Megteremtettük Lemúria és Atlantisz elképesztő időszakait, megteremtettük a Krisztus tapasztalatot és beleálmodtuk Yeshuát a valóságba, és segítettük Tobias tapasztalatát megálmodni, és megteremteni a Shaumbrák ezen nagy találkozását. Talán az egyik legnagyobb álmunk a tudatosság eme hihetetlen ugrása volt, amelyben megtaláltuk önmagunkat. Azt kell mondjam, a Shaumbra álmok rendkívüli dolgokra képesek!

Az érdekes az, hogy a legtöbb múltbéli közös álmunk az egyéb dimenziókban történt, életek közötti időkben, vagy az éterben, a Bíbor Tanács hatalmas csarnokaiban. De most valami egészen mást teszünk. Egyesítjük Mindazt, Amik Vagyunk, talán most először, mióta elhagytuk az Otthont, kis zöldfülű angyalokként, hogy testet öltsünk itt a Földön, amely talán erre a célra a legtöbb kihívást nyújtó helyszín az egész Teremtésben. Ez most azt jelenti, hogy immár Mesterek vagyunk, akik együtt álmodnak, nem csupán „gyermekek”. Ahogy Adamus is mondta, most már „nagy angyalok vagyunk”, mind felnőttünk, megértünk. El tudjátok képzelni, hogy miféle közös álmot teremthetünk MOST?

Nem kell kitalálnunk, mi is az, sőt valószínűleg jobb is, ha nem tesszük. Csak kiborítaná az elménket amúgy is, hiszen oly keveset tudna belőle felfogni. Most egyelőre csak emlékeztetjük magunkat arra, hogy valóban képesek vagyunk erre. Ismét belejövünk a gyakorlatba, ez alkalommal egy teljesen új érettségi és tudatossági szinten.

Arra bíztatlak benneteket, hogy ne zavarjátok meg magatokat hasonlókkal: „ Nem tudom, mit tegyek..mi van, ha nem emlékszem egy álmomra sem?„ Az igazság az, hogy már most is csináljátok ezt. Már most is irányítjátok ezt az egész folyamatot, ezt az egész valóságot ti álmodjátok bele a létezésbe, és most Adamus arra invitál benneteket,hogy tegyétek ezt egy következő szinten.

Biztosan nem tudom, legalább is az elmémmel, hogy mi lesz a soron következő álmunk. Az én szemszögemből nézvést, amit eddig tettünk, azt nagyon nehéz felülmúlni! De pontosan emiatt vagyok annyira lelkes ezt a „kísérletet” illetően - mert tudom, hogy mi mindenre vagyunk képesek!  Tudom, milyen hegyeket másztunk meg, milyen sivatagokon mentünk keresztül, hány végtelen sötét éjszakát éltünk túl, és mennyi szenvedést és elhagyatottságot, és továbbra is itt vagyunk. Magunkat annak látom, aminek Adamus: „egy szeretetteljes, igaz, kitartó, szívében erős csapat, amely utat tör az Új Energiában.” Azt sem tudjuk, hogy mi is ez az egész, de tesszük, bármi is legyen belőle! Nem csoda hát, ha sírva fakadok, amint a Shaumbra Szívét megérzem. Valódi csodálattal nézek az arcotokba, a leghihetetlenebb angyalok arcába, akiket valaha elképzeltem.

Szóval valóban el vagyok ragadtatva, és izgatottan várom, hogy ez alkalommal a mi Shaumbra Szívünk milyen Álomba kezd!

(Forrás: Crimson Circle novemberi hírlevél. Fordította: Szénási Kata)