A mindennapi Illúziók és az Élet Energia

Legutóbb egy beszélgetés alkalmával, a beszélgető Társam száját elhagyta az oly ismerős mondat: „a fennmaradó illúzióimmal is le kellett számolnom XY-t illetően…” És ez a mondat valahogy beindított bennem egy folyamot- gondolat, tapasztalás, és megismerési folyamot. Valójában mi is az illúzió?

Azon túl, hogy távol-keleti kultúrák legerőteljesebb vesszőparipája… de ha Itt és Most kimondom ezt a szót, mit látok mögötte, mit érzek mögötte? Az első érzet a táplálás volt - hogy illúzióink amolyan mindennapi cukorkáink, amellyel látszólag tápláljuk magunkat - ám valójában nem nyújtanak igazi táplálást, amely növekedést eredményezne, fejlődést, mint az anyatej, amivel az anya táplálja gyermekét - hanem csak segítenek fenntartani egy KÉNYELMES állapotot. Megrögzítenek egy statikus - látszólag komfortos, látszólag biztonságos állapotban. Például, nyilván mindannyian ismerjük azt a működést - hiszen a Shaumbrák szeretnek álmodozni, és jól el is tudnak rugaszkodni a 3D-s valóságtól - ismerjük azt, amikor megismerünk valakit és felruházzuk mindenféle tulajdonságokkal. Majd ezt az állapotot képesek vagyunk akár éveken keresztül is fenntartani… hiszen…

Vegyetek pár mély lélegzetet most - és érezzétek meg, mi van ilyenkor Bennetek? Jó mélyen lélegezzetek a hasatokba, és adjatok engedélyt arra, hogy MEGÉREZZÉTEK mi van legbelül Bennetek? Miért teremtitek ilyenné vagy olyanná a barátaitokról alkotott képet? Mit adtok ezzel magatoknak?
Esetleg biztonságérzetet? Valamilyen stabilitást? Édességet az egyébként olykor savanyú életben?

Óriási Teremtő energiát használunk el az ilyen, és ehhez hasonló illúzióink megteremtésére. Gondoljatok bele... nem is... inkább ÉREZZETEK bele - ahogy Adamus a legutóbbi Shoudban annyiszor elismételte - merjünk érezni minden szinten! Mennyi energiát teszünk bele egy látszat valóság fenntartásába. Vagy egy önámítás, egy kifogás, egy önigazolás állandó elismerésébe. Eredendően Teremtők vagyunk, nem is tudunk mások lenni: minden pillanatban teremtünk. Van, amikor illúziót teremtünk, van, amikor kibontakozást és Örömteli Új Utakat. 
A kérdés továbbra is az: Mit szeretnénk? Mit választunk, lényünk legbelsőbb hangján kifejezve? Az Életet, amely a lüktető, teremtő forráshoz való visszatérést jelenti, a folyamatos áramlást, kibontakozást és kiterjedést? Ez a lüktető áramlás Örök, ha neki megy egy falnak, nem áll le, sem sajnálkozni, sem drámázni, vagy kételkedni önmagában, (mint ahogy a patak is utat talál magának a kavicsok és kövek között) hanem folytatja útját, ugyanolyan lelkesen, kreatívan irányt változtatva, örülve a fordulatnak - mert a Teljes Bizalom állapotában tudja, (bár ezt is csak mi címkézzük így - mert ő nem is ismer más állapotot - ő csak VAN) hogy a Játék Örök, és minden tapasztalat egy örömteli felfedezés!

Mit választunk? Az Életet - amely hozhat ugyan helyzeteket, melyek illúzióink, kényelmes párnáink elengedésével és efölötti gyásszal járhatnak, de végül egyre simábban, egyre folyamatosabban áramlik majd bennünk az Öröm és a felfedezés Szenvedélye - vagy választjuk a párnáinkat, a játékainkat, a cukorkáinkat, a látszat kapcsolatainkat... melyek nélkül azt hisszük, hogy elveszettek vagyunk, azt hisszük, hogy lezuhanunk valamilyen sötét szakadékba, azt hisszük, hogy semmivé leszünk, vagy már legbelül nem is létezünk?
Az ismeretlentől, a kontroll elvesztésétől való félelmünk… amely arra ösztönöz nap, mint nap, hogy újabb és újabb párnákat teremtsünk magunk köré... hogy ne kelljen elindulnunk… ne kelljen vállalnunk a felelősséget önmagunkért... csak legyünk jóllakottan kényelmesen... egy buborék közepén.

Hadd mondjam el, tudom milyen, emlékszem rá, hogy milyen volt ebben a burokban benne lenni… táplálni magam minden nap a kis cukorkáimmal… és tudom, hogy ott volt benn egy kislány, aki félt az önállósodástól… mert így a felelősség, úgy a felelősség…
DE! Ez a felelősség is, mind csak illúzió. És ez a legnagyobb átverés! Mert, amikor az Életet választod, és belejössz a minden napos tudatos választásba, az nem egy nehéz keresztcipeléses állapot! A legnagyobb boldogság és könnyedség az Örömödet választani minden pillanatban! Ennyi az Élet.
Megengeded magadnak, hogy az Örömödet válaszd minden egyes pillanatban? El mered hinni, hogy nincs más „dolgod”? Ahogy engeded el az illúzióid által teremtett párnáidat, egyre mozgékonyabb leszel, egyre jobban áramlik majd benned az Élet Energia - és egyre több új inspiráció, ihlet, ötlet és kapcsolat jön be az Életedbe. Akkor fogod megérezni, hogy mennyire bevackoltad magadat az illúzióid kuckójába... hogy mennyire beleragadtál egy látszat stabilitásba… egy álbiztonságba… amelyből egy múmiaállapotba kerültél. Egy dolog hiányzott csak az Élet. Mert féltél tőle. Merj Érezni, játszani, felfedezni nap mint nap, csak az Örömért! Hogy Örömmel töltsön el a Te saját Létezésed!

Szeretettel: Szénási Kata

Ha szeretnéd Te is a kiteljesedést, az Életet választani, a komfortos párnák helyett az Örömteli Kalandot és felfedezést - és szívesen fogadsz ehhez egy inspiráló Löketet - még van néhány hely a Teremtő I. és Teremtő II. Tanfolyamomra. Várlak Téged is szeretettel! Bővebben itt olvashatsz róluk.