Az identitás elengedéséről elég sokat lehet olvasni… a keletieknél az EGO elengedése (volt) a cél, Adamus, pedig többször is beszélt az identitás elengedéséről a havi üzenetiben, így volt ez legutóbb is, a júniusi shoudban.

Évek óta dolgozik ez bennem, évek óta törekszem rá, és nyilván történt i változás bennem, a szándékomnak megfelelően. Mindig újabb és újabb szinteken éljük meg a dolgokat.

Most az elmúlt egy-két hétben egy olyan rétegére láttam rá ennek az identitás témakörnek, hogy gondoltam, megosztom Veled is, itt az oldalon, mert olyan igazi AHA érzéssel járt a felfedezésem. :-)
Identitás, identitás, persze, engedjük el azt, amit a társadalom szeretne ránk ragasztani, vagy a szüleink szeretnének bennünk látni…Nem volt nehézségem azzal, hogy, amikor a színházért dobogott a szívem, mégse színészként azonosuljak magammal, mert nem a szokásos kerékvágásban haladt a színészi utam sem, így mindig is egy kicsit kívülállóként éreztem magam..nem tagozódtam be. Sok ember beazonosítja magát a munkahelyi pozíciójával, és amikor véget ér a feladat, vagy a munkaidő, vagy a „munkás évek”, nem tud mit kezdeni önmagával, mert az egyéb részeit nem élte…nincs kapcsolata lényének egyéb rétegeivel, területeivel. Igen, sokan azonosítják be magukat egy-egy tevékenységgel… egy-egy függőséggel…a pszichológia mélyen meg is erősíti ezt, azt mondván, aki egyszer alkoholista volt, vagy kábítószeres, az örökre az is marad… És ott vannak a betegségek is…aki rákos volt, az örökre az is marad…és egy életen át cipeli a stigmát- tartja maga előtt a táblát- én ez vagyok! Én rákos vagyok! Aki cukorbeteg, az örökre az marad… De miért maradna az??? Ezek is mind mind csak címkék, amelyek mögé jól el lehet bújni…de miért is?
Érezz bele…ott a Te fantasztikus tudatod, ott a gyönyörűen körbeölelő, a minden megnyilvánulásodat rajongásig szerető angyali Lelked…miért ragadna benne egy tapasztalatban? Mikor annyi, de annyi új dolog van, amit sokkal IZGALMASABB kipróbálni, megtapasztalni, miért áldoznánk egy egész életet ezen tapasztalatokra? Ezt csak a folyton állandóságra törekvő földi elménk gondolhatta ki. :-)

Na, pontosan ezeket lehet elengedni… ezeket az identitásainkat… és, a történeteinket… amelyekkel szintén beazonosítjuk magunkat…a múltunkkal…

Elég sok tanfolyamot tartottam már, és mindegyik úgy kezdődik, hogy a résztvevők bemutatkoznak… de vajon, ki mit választ ki az életéből, mit mesél el magáról, miről gondolja azt, hogy az alapján többet tudunk meg róla, jobban érezhetjük őt? Olyan érdekes ez… egy időben én is elmondtam egy sor dolgot… mert úgy éreztem, ezt kell elmondanom, hogy mióta foglalkozom ezzel, azzal, mikor indult az ébredésem, mi mindent tanultam, és kitől, és igen, az elménk szereti ezeket az adatokat, amelyek alapján felállíthat egy képet…egy általános diagrammot…de valójában, nem ez megy át azoknak, akik hallgatják a beszámolót… a szavak csak arra jók, hogy megtölthetem őket azzal, ami a lényegemJ És azt érzi mindenki- lélek szinten- a bejárt utamat, a megélt tapasztalataimat, a kincseket, melyekre rábukkantam a felfedező kalandtúrám alkalmával.
Ma már, ha elkezdem mondani a bejárt utamat, már az elején elunom magam…:-) És szívem szerint annyit mondok, hogy itt vagyok, mindazzal, ami vagyok, és most ez és ez hozott ide…
A történet, amit elmesélsz magadról, újra és újra visszahat rád..és megteremt téged…Érezz csak bele!

És akkor nézzük egy mélyebb szintjét is az identitásoknak…
Ami legutóbb megérintett, az az volt, hogy egy kedves hölgy,aki olykor a lányunkra vigyáz, ismét jött hozzánk, és kérdezte, hogy na, hogy vagyunk? És a férjem már megoldotta a bőség problémáját? És erre kezdtem volna válaszolni, de egyszeriben úgy éreztem, hogy nem akarom újra ezt a kört lefutni, nem akarom ezt a tapasztalatot magamnak…ÉN NEM EZ VAGYOK! És belém hasított, mélyen , minden sejtemben éreztem, NEM EZ VAGYOK! Itt ebben a pillanatban, nincs itt a férjem, nem  „az én történetem ez” és, ha el kezdenék erről beszélni, ha belemennék ismét,  abban a pillanatban az én identitásom részévé válna, és cipelném magammal… és nem a saját áramlásomban, örömömben lennék… Én a saját áramlásom vagyok, ha mindenképp meg szeretném fogalmazni, ki és mi vagyok… És most ennek egy újabb szeletére láttam rá... ha elmesélsz valamit, s főleg, ha gyakran mesélsz róla…az máris egy stabil kis identitássá válik…egy cimkévé..egy korlátozó kis dobozzá…amibe beletuszkolod magad újra és újra…

Ha valakinek például van egy olyan gyermeke, akivel „gondok” vannak, vagy egy szülő, aki problémás, egy szomszédasszony, aki beteg, egy feleség, aki zűrös periódusban van, ahogy mondani szokás, és cimkézni szokás, akkor ezek, azáltal, hogy újra és újra elmeséljük őket, egyre mélyebben belénk ívódnak, egyre mélyebben a részünkké válnak…újra és újra megteremtjük őket, pedig egyáltalán nem a mi „ügyünk”. Mind csupán egy tapasztalat, amit valaki választott…

Az „engedd el az identitásodat” ezt is jelenti. Hogy nekem nincs egy speciális gyermekem, nincs egy bőséggel küszködő férjem, nincs egy problémás apukám, nem vagyok ekcémás, nem vagyok szoptatós anyuka, nem vagyok tudatos légzés oktató, sem Crimson Circle –ös Tanító, én „Csak” vagyok!
És  a múltkor, amikor a kérdés elhangzott, a páromról, hogy a bőséggel épp hogyan áll, azt válaszoltam, tapasztal, nem tudom, hogy épp mit, de azt teremti, amit szeretne. Ez az Ő ügye- és ezt a legnagyobb tisztelettel értettem, és éreztem…végre nem vettem magamra…nem voltam a feleség,akinek a férje, a gyermeke, a szülei, a kutya-macska, teknős, az autó, a ház, az ország, a világ ügyei szerves részét képezik…nem…jaj, milyen csoda ez a SZABADSÁG- amivel ez a felismerés megajándékozott! Minden lehetek, de ezek közül semmi sem vagyok…csak Vagyok. Aki vagyok., aki tapasztalok…épp azt, amit örömömben választok!

Szeretettel: Kata