Az elmúlt hetekben elég sok olyan kérdést kaptam a hozzám fordulóktól, hogy miként lehet egész nap fenntartani egy kiegyensúlyozott, boldog állapotot. Hogy miért van az, hogy otthon könnyedén fel tudod tölteni magadat, majd „kimész a világba” és pár perc, pár óra után mégis elcsigázottnak, kimerültnek érzed magad, és elkezdesz sodródni, és szépen oda a „Teremtő vagyok” érzés, bizonyosság.

A választ kétfelé bontanám... és közben példákat is mondanék:-) amolyan többdimenziós lesz ez a cikk is, már érzem:-)

Éveken keresztül így éltem.  Feltöltöttem, felszívtam magam a kis vackomban, majd kimentem a dógomra a világba, és a nap közepén már magukkal ragadtak mindenféle energiák, és tudatalatt - vagy olykor tudatosan is - éreztem, hogy a gyeplő már rég nem az én kezemben van, és ennek megfelelően próbáltam a lehető legtöbbet kihozni abból, amerre épp sodródtam. Leginkább már csak védekezve…mert ha az ember sodródik, akkor a védekezéssel, meneküléssel és rejtőzködéssel érezheti valamelyest biztonságban magát- ez természetesen egy remek illúzió csupán- de olykor mégis „életmentőnek” tűnhet. 
Érdekes, hogy a sodródás állapotában, a NEM szó, milyen erőt adhat az embernek, ha épp ki meri mondani, s ami ennél is fontosabb megengedi magának, hogy lényében valóban érezze ezt a NEMet.
A NEM ugyanis valamilyen határt kijelöl, a képlékenyt megszilárdítja és konkretizál. Segít eljutni a következő lépéshez. Az IGENhez.

Sokan, akik földelődési problémákkal küzdenek, amit én mindig arra vezetek vissza, hogy nem hoztak meg egy alapvető döntést, a legalapvetőbbet: ITT AKAROK-E LENNI? Értsd ITT ebben a konkrét helyzetben és általában, ITT ebben az életben, ITT a Földön…?

Szóval, sokan, akik nem döntöttek, csak sodródnak, az ő esetükben, egy NEM is igen erős hatással bír. Ugye, milyen nehéz, főleg eleinte a „Nem” választása, és kifejezése? Mennyi hitrendszerünk akadályoz benne? Nyilván az elménk tudja, hogy mindenkinek nem tudunk megfelelni… hogy mások mondták, hogy ha nemet mondunk, akkor tényleg jobban megbecsülnek majd minket, stb… Ezt az elménk meghallgatja, még el is fogadja, de amikor a konkrét helyzetbe kerülünk, valahonnan a hasunkból jön a rossz érzés, a gyengeség… Nem az elménk dönt.., hanem a hasban a szorongás…és a legtöbbször mégsem mondjuk ki azt a nemet… vagy ha már ezt a kört lefutottad és már könnyedén és örömmel tudsz nemet mondani, biztosan emlékszel rá, hogy egyszer milyen nehéz volt ezt a lécet átugrani :-).
Ugye mondtam, hogy ez egy interdimenzionális cikk lesz? Nem lineáris az biztos…:-)

Tehát, otthon feltöltődtél, és elindulsz a világba…és valamikor azon kapod magad, hogy otthon még annyira, de annyira biztos voltál a VAGYOK, AKI VAGYOK-ban, erre most mégis a kisemberi kétségek sutyorognak a  fejedben, szépen lassan elszívva az energiádat… és nem tudod, hogy mi történt, hogy jutottál már megint ide…miért érzed magad megint össze-vissza, gyengének, miért aggódsz és hová lett a ragyogásod? Áhhh! Angyalok segítsetek, Adamus segíts, felsőbb énem segíts, tölts fel, MOOOOOST!!!! :-) Éveken keresztül így boldogultam:-) vagy boldogtalanodtam?!:-)

Legutóbb egy délelőtt folyamán egy remek tapasztalatban volt részem. Közlekedtem autóval és összefoglalva röviden: valakinek nem tetszett, ahogy közlekedtem, és ezt többféle, viszonylag durva módon is a tudtomra hozta. Az nyilvánvaló volt a számomra, hogy emberünk csőre volt töltve, és örült, hogy végre felületet talált, ahova lőhet. Érdekes volt ezt az egészet megfigyelni, miközben a lelkemben játékosság, könnyedség volt, (a Fiammal beszélgettünk épp ,autókázás közben, jó kedvűen) vicces volt az illető drámáját hallgatni. Alig várta, hogy előadhassa, és csak belehergelte magát  egyre jobban. Miután hazajöttünk a Fiammal, elmeséltük egy ismerősünknek, aki otthon várt bennünket, hogy mi is történt- s tettük ezt szintén viccesen, játékosan- mire az ismerősünk csak ennyit mondott: Hogy el tudja egy ilyen rontani az ember napját!!

Hát erre én: Az enyémet ugyan nem! és nevettem. Olyan jó volt ezt megfigyelni, mindenki reakcióját,a drámát itt, a drámát ott… és a könnyed és tudatos választást amott.:-)

Ugyanis pontosan ez a kulcs…amikor elindulsz otthonról és ott van Benned a derű, a ragyogás, talán lélegeztél is…légy éber…és vedd észre, hogy mi az a pont… amikor valaki vagy valami hatására,  átadod a gyeplőt…amikor  engeded, hogy benyomjanak rajtad egy gombot….és induljon a program… Egy kis gyakorlással egyre éberebb leszel, egyre jobban működik majd a riasztód: Vigyázat, valami megint bekavart, mert nem érzem a derűt, átadtam a gyeplőt… engedtem egy hatásnak és mostantól a külső világ irányít… egyre hamarabb észleled majd, hogy sodródásnak indultál…

Ekkor mi a teendő? Szerencsére semmi sincs veszve, ahogy Adamus is mondja, nem tudsz rosszul dönteni. :-) Végy egy pár mély lélegzetet és érkezz meg a jelenbe, válaszd a jelenlétet. És válaszd ÖNMAGADAT. Nem másvalakit, nem másvalamit, ÖNMAGADAT- a fókuszodat vond vissza magadra, és tudatosítsd, hogy sokkal, de sokkal jobban szereted önmagadat annál, hogy engedd magad kiesni a te saját finom kis bársonyos trónodból. Ez ugyanis az Önszeretet kérdése.  Mennyire szereted magadat? Annyira hogy egy 5 óra nyűglődést rendelsz magadnak, vagy annyira, hogy fél percig sem hagyod magad benne egy olyan helyzetben, olyan érzésben és energiában, amelyből hiányzik az öröm és a szeretet?

A NEM után jön az IGEN. Sőt az IGEN után is van világ- a dualitáson túl, az ellentéteken túl, az hogy mit szeretnél? Minek örülsz, és mit csinálsz? Ezek közül a mit CSINÁLSZ a leglényegesebb… a mit TEREMTESZ.
Amikor kiesne a kezedből a gyeplő, amikor kezded érezni, hogy elillan a harmóniád… végy egy mély lélegzetet, érkezz meg a jelenbe és válaszd, dönts: MIT CSINÁLSZ ÖRÖMBŐL akkor és ott? Mi az, ami Te vagy, Mi szeretne örömmel megnyilvánulni abban a helyzetben? Miben van a Te Örömöd abban a pillanatban? Minden pillanatban benne van a Te Örömödnek a lehetősége. Megtalálod? Kibontod? Elmész mellette?

Maradj az Örömöd áramlásában minden pillanatban, és ha valami kizökkentene, elbizonytalanítana, vedd észre, minél hamarabb, és válassz újra és újra… Válaszd újra és újra a Te Örömödet. ÖNMAGADAT.

És ide kapcsolódik a másik megvilágítás… sokszor azért billenünk ki a saját KEREK állapotunkból, mert észrevétlenül olyan energiákat veszünk magunkra innen-onnan, melyek nem is a mieink, nem hozzánk tartoznak, és legfőképpen nem SZOLGÁLNAK bennünket.
Ha úgy érzed, kibillentél, mondjuk sok ember közt, a munkahelyeden, vagy bárhol, végy ismét egy lélekzetet, jó mélyen a hasadba, na jó, na csak egyet, hiszen olyan jó lélegezni!! :-) Válaszd a jelenlétet, érkezz meg a pillanatba, egyszerűen csak a döntésed által. És ennyit mondj csak: elengedem mindazt, ami nem az enyém. Elengedem, mindazt, ami nem szolgál. És minden kilégzéssel ENGEDD EL…   csak ENGEDD EL… lehet, hogy olykor érezni fogsz egy kis ellenállást, valami nem akarja majd elengedni a trutyikat- esetleg egy olyan részed, amely imád szenvedni-  de csak válaszd az elengedést és lélegezz magadnak, magadért. Lélegezd be mindazt, Ami VAGY. A JELEN pillanatba.

Van, hogy ennyi is elég ahhoz, hogy ismét a forrásod örömét érezd, ismét a középpontodban légy. Minél jobban figyelsz, minél többször észreveszed a kibillenésed pillanatát, annál kevesebbszer ereszted majd el a gyeplőt…és ha mégis megtörténik, egyre nagyobb lendülettel és Örömmel veszed majd magadhoz vissza- hogy aztán végül mindig nálad legyen. Hogy az Örömteli Teremtő mindig a bársonyos trónján csücsülhessen, hogy boldogan, jókedvvel fejezze ki magát nap mint nap, ahogy épp a pillanat ihleti.

Szeretettel :Kata