Oly sokszor elhangzott, Tobiastól, Adamustól, hogy Mi, Shaumbrák, Fénymunkások, Utazók - mindegy, milyen szóval is illetjük magunkat - milyen természetesen és könnyedén utazunk dimenziókban, nézelődünk ilyen és olyan világokban, hiszen ez a mi „erősségünk”, ehhez különös tehetséggel rendelkezünk. Csodálatos Angyalok vagyunk, akik viszonylag hamar visszaemlékezünk - különösen a mostani Földi Új Energiákban - arra, hogy milyen minőségből is érkeztünk ebbe a sűrű közegbe, melyet Földnek nevezünk.

Amikor az volt a feladat, akár meditáció formájában, vagy csak egy kis nézelődés keretében, egy barátunk kérésének eleget téve, hogy átcsússzanjunk egy másik dimenzióba, és ott ezt-azt végezzünk, vagy csak nézelődjünk, azzal nem volt gondunk. Sőt,  élveztük is, friss levegőhöz jutottunk általa, kicsit felidéztük az emlékét annak, Akik vagyunk, s ebből az érzésből és tapasztalatból táplálkoztunk is egy kicsit… a földi rutin közben eszünkbe jutott… s máris könnyebben ment minden.

Ám az utóbbi hónapokban már egyre kevésbé működött ez a bejáratott pálya. És különösen most, hogy Adamus, és az Új Tudatosság a Földön feszesebb tempót diktál, már táplálkozni sem fogunk tudni belőle úgy, mint rég.

Minden dinamika, minden áramlás egyre inkább - és egyre következetesebben, egyre konkrétabban - egy kérdés felé visz bennünket:

Meg akarunk-e érkezni IDE a Földre, akként, akik valójában vagyunk? Akarunk-e Isteni Teremtőként a Földön járni, emberi testben, boldog dalt énekelve?

Nagyon sok éven keresztül - valójában attól a ponttól kezdve, hogy elkezdtem emlékezni a valódi minőségemre, az Angyalra, aki vagyok - gondom volt a földeléssel. Annyira kint lebegtem a testemből, amit még élveztem is sokszor, hogy néha a lábamat sem éreztem. Mindenféle csodás energiákat éreztem, és ha meditáltam, azt is arra használtam - ma már tudom - hogy kiszökjek a föld dimenzióból, s lebegjek valahol. Valószínűleg így akartam felidézni azt, megtapasztalni Azt, aki valójában vagyok. És legyünk őszinték, természetesen ezen keresztül csodálatosan el tudtam menekülni a számomra kellemetlen sűrűbb energiáktól is.

Majd jött egy pont... egy törés... amikor már oly nagy volt a szakadék bennem a Földi és az Isteni valóságom, az Adok és a Kapok között, hogy összeomlott a rendszer. És elég egyértelmű volt a képlet: Vagy teremtek magamnak egy olyan Életet, amelyben ott vagyok Én, a nagyszerű, a ragyogó, olyan csodálatosan, amilyen vagyok, rejtőzködés nélkül, vagy akár már ma megválthatom a jegyemet a távozásra.

Ez jó pár éve volt.

Ezen a ponton döntenem kellett. Mit kezdek magammal, itt a Földön, ebben a testben?

Ez a kérdés most és a közeljövőben mindannyiunkat megtalál, hisz az időhúzásnak vége, lejárt a türelmi idő.

Mi Shaumbrák, szépen szárnyalók, Tündérek és Varázslók megérkezünk-e két lábbal a Földre? És elindulunk-e Teremtőként a saját Szenvedélyünket követve, ünnepelve azt, Akik vagyunk, az Örömöt, a Szeretetet, a bennünk élő Dalt, függetlenül attól, hogy a külvilág mit szól hozzánk?

Most végre elindulhatunk, most végre megjelenhet a Teremtésünk, megvalósíthatjuk Álmainkat. Hát merjünk megérkezni!

Hogy is?

A Tudatos Döntéssel: igen, szeretnék egy Csodálatos Életet, tele Örömmel, Bőséggel, Szenvedéllyel teremteni magamnak itt a Földön!

A Tudatos Lélekzettel: Amellyel belélegezvén az Istenit magamba, napról-napra többet hívhatok be, többet integrálhatok az Angyalból, aki vagyok ebbe a földi valóságba.

És azáltal, hogy tudatosítom magamban, hogy az életem minden egyes helyzetében, mindegyikben - még a legkeservesebben is - ott a lehetőség, hogy Teremtőként nyilvánuljak meg. Olyanná teremtsem azt, ami esetleg elsőre annyira nem túl tetszetős, amilyenben végül jól érzem magam. Nem áldozatként, elszenvedőként, hanem Akként, Aki vagyok!

Pár jó tanács - saját tapasztalatból - és Norma Delaney tapasztalatából: 

Ha sokszor nekiütközöl tárgyaknak, elbotlasz, sok koccanásod van az autóddal.
Ha sokszor hidegek a végtagjaid.
Ha nehezedre esik az összpontosítás.
Ha sokszor órákra van szükséged reggel, hogy magadhoz térj.

Figyeld meg, őszintén, mennyire vagy a testedben. Bármi is a válasz, az nem jó vagy rossz. Minden választásod csodálatos. De talán megvizsgálhatnád, hogy tényleg így akarod-e folytatni, vagy nem lenne-e jobb megérkezni, és egy Csodás Életet teremteni az ITT és MOSTBAN, Magadnak?

Ami segíthet a megérkezésben:

• Fogyassz sok fehérjét: Húst! Igen húst! Norma mindig hangsúlyozza, hogy nekünk, akik energiákkal ilyen intenzíven dolgozunk, jót tesz a hús, de ha nem megy, hát halat, sajtot, magokat, csonthéjasokat.


• A sok (Tudatos) Lélegzet, be jó mélyen a hasadba, hívd a Lelked, be a Szentélyedbe. Hívd be mindazt, Ami vagy, az összes részedet, ne kallódjon egyéb dimenziókban semmi Belőled.


• És a Tudatos Döntés - ha kell,  akár minden nap - ismételd el Magadnak, hogy itt akarsz lenni, meg akarsz érkezni, csodálatos Teremtőként az Új Energiában itt szeretnél játszani, ünnepelni, minden Újat Felfedezni, itt a Földön!
  

Jön a kérdés: A szenvedélyem hogy találom meg? Lélegezz minden nap a Lelkeddel, hívd be a mindennapokba, engedd meg magadnak, hogy ÉREZZ és kérd a Lelkedet, hogy mutasson irányt, hogy vezessen Téged. Napról napra kecsesebb és könnyebb lesz a lépted itt a Földön, ha a Lelked fogja a kezedet.

Merjünk megérkezni, merjük megmutatni a Gyönyörű Tündért és Varázslót, Akik vagyunk!

Szeretettel,
Szénási Kata

2009.szeptember 20.