Október elején Princzes Gyöngyi Shaumbra Intézeti Oktató társammal elindítottuk Találkozó sorozatunkat, ami az Új Energiás Műhely nevet kapta.

Noha már régóta éreztem késztetést a kötelezettségek nélküli, szabad, örömteli közösségi élet ösztönzésére, amely első megnyilvánulása a júliusi Bőség Napja rendezvény volt – Budapesten, sejtem, hogy eme új program létrejöttét a háttérben Adamus is szorgalmazta.

Hiszen a Mesterek Sorozat első Shoudjában konkrétan arra invitál bennünket, hogy lépjünk ki a csigaházunkból, és osszuk meg egymással az Új Energiával kapcsolatos tapasztalatainkat.

Hát belevágtunk, és nagyszerű két találkozónk volt.

Minden hónapban van egy délelőtti és egy esti időpont, amelyre bárkit szeretettel várunk, akit az Új Energia, a Felfedezés és Találkozás Öröme hoz el hozzánk. Belépő díj nincs, csupán arra kérünk mindenkit, hogy tegyen bele magából, szívből, valamit a közösbe - tehát valamit hozzon magával, egy kis apróságot, ez lehet egy szál virág, egy kis süti, valamilyen ital, egy szép gyertya.

Két teljesen eltérő találkozót éltünk meg - hiszen az Új Energia már csak ilyen, mindig új, sosem ismétli a tegnapit.

Az első, délelőtti találkozón 9-en jöttünk össze, szárnyaló energiák kíséretében. Szinte lebegtünk, éreztük, hogy az energiák kiterjednek, tágulnak, nagyon intenzív volt, pedig „csak” bemutatkoztunk, megosztottuk egymással, ki hol jár az útján, és kit mi hozott azon a napon a napfényes találkozónk helyszínére. Oly sok közös pontunk volt, egymásnak adtuk át a szót, de tették ezt az energiák maguktól teljesen természetesen áradva. Volt, hogy két mondat között lehunyt szemmel csak lélegeztük be mind a sok szépséget, mert oly sok gyönyörűt megidéztünk.

A második, az esti találkozónk, borús, hűvös időben történt. Hűvös volt már, a kora őszi kánikula elmúlt, Gyöngyinél még nem ment a fűtés, később derült csak ki, hogy nem is volt üzemképes.

Ezt csak a szimbólumok miatt írtam. :-)

Itt is kilencen voltunk, de teljesen más energiákban. Itt is egymásnak adtuk át a szót, szintén sok egybeesés volt, mint utóbb kiderült. Több volt a beszéd is, a mondatok inkább a múltból indultak, megidéződtek a sebek, a nehézségek, a küzdelmek, félelmek. Aznap úton voltunk, a Régiből az Újba.

Egy kedves Hölgy saját szerzeményeit dalolta nekünk, az elszigeteltségből a fénybe, a szeretetbe tartó Lélek dalait. Ez az este is maga volt a Költészet, bár sokkal nehezebb, súlyosabb energiákban voltunk.

Szép volt ezt a két tapasztalatot megélni. Szép, érezni és látni a Teremtőt, a Fényben és a Sötétben egyaránt alkotni, aszerint, hogy épp mit választ.

Adamus a második Shoudban megemlítette, hogy Franciaországban, a Túrájuk alkalmával (amely most a napokban ér épp véget, hiszen okt. 12-20-ig tart) beszél majd, és tanulunk majd a Fényről és a Sötétségről.

Azt hiszem, megint csak össze voltunk-vagyunk kapcsolódva az egész Shaumbra Családdal - hiszen mi is erről tanultunk ebben a hónapban. Kíváncsian várom a következő Shoudot (nov. 7-én éjjel), hogy mi szépet mond majd Adamus minderről.

Szeretettel,

Kata