Minden energia szolgál… minden energia vágyja és várja azt, hogy irányvonalat kapjon…
Minden helyzet az életedben a Te teremtésed… rengetegszer hallottuk ezt már… és értjük elmével, és tudjuk a bensőnkkel, de mégis, akkor miért szenvedünk ettől vagy attól?

Ha mondjuk pénztelenségben élsz, kissé értetlenül állhatsz a kijelentés előtt: hogy ez a helyzet téged szolgál, s a te teremtésed… ugye?
Nézzük meg egy két példa erejéig, hogy hogyan is van ez?

Van például egy állandóan elfoglalt személy, aki rengeteget dolgozik, családja is népes, és még a mindennapos munkája mellett vállalkozásokba is kezd. Ideje önmagára NINCS. Egyfolytában megy, tesz valamit, megold dolgokat, és minden napját próbálja a leghatékonyabban végig csinálni, próbálja a legtöbbet kihozni belőle, szervezéssel, lendülettel, jó szándékkal. A nap végén úgy esik be az ágyba, mint a verseny ló, aki végig vágtatott a pályán és minden akadályt sikerült átugrania.

Ez a személy panaszkodik kicsit amiatt, hogy nincs ideje önmagára, meg hogy fáradt… de valahogy nagyon tiltakozik a változás ellen.

A mélyben mi búvik meg? Nem szeretne több időt önmagára fordítani… nem szeretne több időt egyedül lenni… benne az egyedüllét egyenlő a magánnyal, a csend egyenlő az ürességgel, a szabadidő egyenlő a bizonytalansággal…

Tehát megteremti azt a helyzetet, amely pontosan ennek megfelelően, megóvja őt attól, hogy egyedül tudjon lenni, hogy önmagára ideje legyen.

Ugyanakkor ez a helyzet, bármennyire is van egy látszat egyensúlya, amelyet iszonyatos erőfeszítések árán tud létrehozni a teremtője, mégsem harmonikus, nem táplálja, nem nyújt neki boldogságot… csak megóvja valamitől, amit nem szeretne. Menekülés, deffenzív életprogram.

Ám mivel, annyira nem hagy teret a saját lelkének, nem hallja meg, hogy a lelke másért kiállt, másra vágyik, és legbelül SÍR, ilyenkor szokott olyan eszközökhöz nyúlni a lélek, mint betegség, valamilyen trauma, hogy a mókuskerékből ki tudjon szakadni az illető és végre megérezze, mennyire nem nyújt BOLDOGSÁGOT ez a fajta élet.

Az energiák, az élethelyzet mindeközben abszolút módon az ő döntését szolgálták, mely szerint nem akar időt önmagára, mert fél az önmagával való találkozástól. Amely az ő olvasatában, egy illuzórikus egyenletben rossz élményekkel jár… Ha e mögé bekukucskálna, a kedves teremtő, még a végén meglátná azt a hömpölygő forrást, amely a lelke közepében fakad, amely folyton folyvást lüktető, alkotó energiák örömteli táncát lejti… ehhez kell egy mély lélegzet… hogy az illúzió fátylán átússz… és a forrásodban találd magad. :-)

Egy kedves ismerősöm példája is gyönyörűen illusztrálja ezt a működést. Szenved a bőség hiányától, mint oly sokan. Már rengeteg dolgot megpróbált, rengetegszer kinyilvánította, hogy tudatosan is a bőséget választja, tett is érte, stb… és a bőség még mindig nem kézzelfogható az életében. Legutóbb, mikor nálam járt, kérte, nézzem meg, hogy mit látok nála… az a kép jött, nagyon hirtelen, és nagyon tisztán, hogy ő áll, és a széles hátával tart maga mögött, kissé árnyékban, rengeteg köteg pénzt, ő tartja maga mögött a halom pénzt, miközben tekintetével maga elé néz, ahol egy fényes, ám üres nagy tér van.

Elmondtam, mit látok, és közben bevillant, hát ez egy gyönyörű játszma… úgy csinál, mintha előtte semmi sem lenne, maga mögé rejtette és gyűjtötte be azt a pénzt, amely egyébként egyenletesen oszlott volna el mindenfelé. Tehát BŐSÉG van, ott van, az, ami az Ő boldogságához, táplálásához kellene, csak nem akarja észrevenni, nem akarja használni… ezt a képet azt hiszem akár mindannyiunkra is vonatkoztathatjuk… az Univerzumban bőség van... csak eljátsszuk a hiányt… annyira, hogy szinte teljesen el is hisszük. :-)

Ismerősöm itt azt választotta, hogy akkor most belélegzi mindazt, amit eddig maga mögé rejtett el, végre magához veszi, belélegzi a szentélyébe…

Ekkor kedvem támadt megnézni, hogy miért rejtette el azt a sok pénzt… A következő dolog jött: összekapcsolódva a Lelkével, éreztem, hogy az, ebben az életben egy nagyon gyors ébredést választott magának, gyors fejlődési folyamatot. Világos kék színben láttam ezt a minőséget, és mivel volt egynéhány korábbi inkarnációja, amikor is belesüppedt az anyagi javak által nyújtott kényelembe, most a gyors fejlődés érdekében, a lelke úgy látta, hogy biztos, ami biztos, maradjon távol az anyagiaktól… na, hát ezt a programot szépen elengedte ismerősöm, és kifejezte minden részének azt, hogy most már ez őt inkább hátráltatta a fejlődésében, NEM SZOLGÁLJA már… és azt választja, hogy mindaz, amit elrejtett eddig maga elől, most szépen áradjon be az Életébe, és jó nagyokat lélegzett… belélegezvén mindezt a gazdagságot, bőséget, mely mindig is a sajátja volt…

Mikor elment a kedves ismerősöm, még megjegyezte, érzi, hogy áramlás van végre a bőséget illetően benne. Ha a bőségre gondol, érzi, hogy áramlik hozzá… mozgás van:-)! És amikor másnap beszéltünk szintén megjegyezte… áramlik!!! Most már a manifesztációja sem fog késlekedni.

Minden helyzetben, amelyben nem vagy boldog, ott van valami, ami téged szolgál, ha ráhangolódsz, kicsit lélegzel előtte, hogy megnyíljanak az energiáid, és érzékelésed is mélyebbre hatolhasson, érezd meg, hogy melyik éned választotta ezt, mi választotta ezt a legjobb szándékkal Neked… hol szolgál ez téged?

És ha már úgy érzed, hogy a szolgálati idő lejárt, s már másra vágysz, lélegezz kicsit és válassz mást… az energiák megint csak Téged fognak szolgálni, de most egy új módon!

Szénási Kata