Fogadjátok szeretettel Adamus Új - általa E2012-nek keresztelt - közvetítés sorozatának második Shoudját, ahogyan az, az amerikai Coloradoban, 2011 október 1-én éjjel  elhangzott (magyar idő szerint).A Shoud címe: Az Új gondolkodás.
A magyar tolmácsolást Szénási Kata készítette. A fordítás írott verzióját László Emese jegyezte le, köszönet Neki érte!

Meghallgatom a Shoudot ITT!

Elolvasom a Shoudot ITT:

Vagyok, aki vagyok, Adamus, akit úgy is ismerhettek, mint Drakula. Ez egy igaz történet. Nagyon igaz történet, kedves shaumbra!

Kiegyensúlyozás

Mielőtt ebbe a történetbe belemennénk, egy emlékeztetőt szeretnék mondani mindenkinek, aki most itt van: Maradjatok az egyensúlyotokban, a ti egyensúlyotokban! Mindegy, mi történik! Emlékezzetek arra, hogy minden eszköz a rendelkezésetekre áll. Most rátok nézek, és azokra is, akik az interneten keresztül néznek minket. Emlékezzetek erre, hogy bármi is történjék, ott az egyensúlyotok, ott vannak az eszközeitek, ott van a bölcsességetek.

Aztán most azon tűnődtök, hogy ugyan mi a fenéről beszél Adamus? Kicsit komoly ma, nem? Igen, az vagyok. Legyen szó egy egyszerű autóbalesetről, amely nem annyira kimerítő, vagy pedig elveszítitek az állásotokat, vagy bármi kellemetlenség történik veletek, emlékezzetek erre. Bármi is történhet a bolygón, ami esetleg az egész bolygóra kihatással van, maradjatok az egyensúlyotokban. Néha úgy tesztek, mintha nem tudnátok, hogy hol van, de valójában tudjátok.

Az első eszköz, emlékezzetek rá, a lélegzet. A második eszköz a nevetés. Valóban. A harmadik a légzés (nevetés), majd a negyedik, ismét a nevetés. És utána pedig emlékezzetek arra, amit nagyon gyakran mondok nektek, hogy ez nem a tiétek. Igen, ti ott álltok a közepén, de nem a tiétek. Nem rólatok szól.

Egészen addig mondom ezt majd nektek, míg meg nem halljátok magatokban, a ti saját hangotokon. Úgy tesztek, mintha a tiétek lenne, de nem a tiétek. Emlékezzetek arra, maradjatok az egyensúlyotokban. Ott van bennetek. Én is tudom, ti is tudjátok. Szeretitek próbálgatni a határait ennek az egyensúlynak, de ott van bennetek.

Drakula

Nos, a történetem. A Drakula története, igen… Én Drakula vagyok (ugyanis Adamus ma Drakulának öltözött). A misztériumiskolában töltött utolsó napjaimban, Erdélyben, főleg Romániában, mi mindannyian elképesztő dolgokat hajtottunk ott végre. Tudtuk, hogy eljött az ideje annak, hogy lezárjuk a misztérium iskolákat, hogy visszamenjetek a világba. Nem maradhattatok a falak mögött! Nem bizony! Azok mögött sem, amiket ti teremtettetek. Ó, atyám! (mondja Sartnak, aki egy papnak van öltözve, puszilkodnak, viccelődnek) Na! Atyám! Miért puszilgatsz? Nem vagyok én kisfiú! (nagy nevetés) Ó, és te? Pilóta? Hogy vagy ma?  (kérdezi Dave-et, aki robotpilótának öltözött) Csatornáz, miközben repked!

TOBIN (kisfiú): Én szeretek repülni!

ADAMUS: Hello, kisöreg! Ő felismeri, ha vámpírral találkozik!

TOBIN: Tudom! (Adamus nevet)

ADAMUS: Tehát, ott tartottunk, hogy lezártuk ezeket a misztériumiskolákat, és visszatértetek a világba. Tudtuk, hogy eljutottunk oda, ahova el akartunk jutni a misztériumiskolákkal. Tudtuk, hogy egy új korszak jön most. Tudtam, hogy számomra is elérkezett az idő, hogy elmenjek. Tudtam, hogy akármennyire is szeretem ezt a bolygót, eljött az ideje annak, hogy továbblépjek. Ugyanis milyen nagyszerűbb idő lehet annál, hogy csak önmagamban legyek? (nevetés, ahogy megfordul, és Lindára néz, aki egy boszorkányban van öltözve, és egy békát tart a kezében). Szép béka. (nevetés) Mi mást mondhatnál egy nőnek? (még több nevetés) Mi célból van itt?

LINDA: Nos, éppen utaztunk repülővel, és a repülőtéren egy ügyfélszolgálati alkalmazott nem volt túl kedves hozzám. (nevetés)

ADAMUS: Azt hittem arról beszélgettünk, hogy többé már nem megfelelő a boszorkányság és a varázslatok használata. És ki volt ő, mielőtt ez történt vele?

LINDA: Hát egy United Airlines-os ügyfélszolgálatos. (nagy nevetés) Ők nem értik mi az ügyfélszolgálat.

ADAMUS: Neked kéne repülnöd az én utamon, mindenféle repülők nélkül.

LINDA: És egyáltalán nem lett belőle egy jó béka. És Adamus díjakat is bele kellett, hogy tegyek, hogy valahogy kinézzen (szedi ki a béka fenekéből a díjakat– nevetés)

ADAMUS: Adamus díjak! (nevetés) Egyenest a béka seggéből! (még több nevetés) Nem tudtátok, hogy ez jó szerencsét hoz? Hacsak nem a United Airlines-os ügyfélszolgálatos szemszögéből nézzük. Csinálunk egy kis varázslatot, hogy ezeket a rossz energiákat, amik itt vannak, átváltoztassuk… (kezével hullámzik a béka felett) Semmi. Tiszta energia. Csak tiszta energia. Na, majd beszélünk erről mindjárt.

És azok számára mondom, akik boszorkánynak öltöztek, ma is van belőlük jó sok! Meglep, tényleg meglep, hogy be tudtatok ilyennek öltözni. Nem! Tényleg! Tényleg. Ez elég sokat elárul rólatok, mert ugye voltatok mindenféle boszorkányok, zombik, és ilyenek. Megégettek benneteket, ugye? Kicsodák? A papok. Tudjátok, hogy kik, ugye? (céloz a papnak öltözött Sart-ra) Szóval ez elég sok sebet, nagyon mély aspektussebet okozott bennetek. A hitetekben ért nagyon sok sérülés benneteket, és most itt tudtok ezen nevetni, viccelődni. Ez elképesztő. Úgyhogy nagyon köszönjük mindenkinek, hogy így kiöltözött ma! Különösen nekem! (nevetés)

Tehát, térjünk csak vissza a misztériumiskolákhoz. Erdély, 1700-as évek vége. Eljött az ideje, hogy lezárjuk a misztérium iskolákat, és ti, a tanítványok visszamentetek a világba. Voltak köztetek, akik Európába mentek vissza, voltak, akik Oroszországba, voltak, akik ebbe az új, felemelkedő Atlantiszba jöttek, amit ma Egyesült Államoknak hívunk. És elvittétek magatokkal a bölcsességet, a megértést.

Majd egyfajta kultuszt hozott ez létre. Az emberek továbbra is azt akarták hinni, hogy ezek a misztériumiskolák nyitva vannak, működnek, pedig már nem. Ők el akarták hinni, hogy sokkal több van az életben annál, amit addig éltek. A monarchiák, a kormányok korlátai, stb. keretében. Azt akarták hinni, hogy a misztériumiskolák továbbra is élnek, működnek. És ez így is van. A szívetekben működnek.

Nagyon sok szóbeszéd indult el arra vonatkozóan, hogy hová lettek ezek a misztériumiskolák, és elég jól szórakoztunk azon, hogy milyen sok vallásos rend gyűlt össze, és mindenféle új keresztes hadjáratokat hoztak létre, hogy a misztériumiskolákat ki tudják nyírni, pedig már nem is működtek ezek. Elmentek mindenféle téves kastélyokhoz, amiket felégettek, mindenféle embereket ítéltek el tévesen. És ez csak egyre és egyre folytatódott, és még több misztériumot font az egész ügy köré, egészen addig, amíg bizonyos rendek, bizonyos vallási rendek – mutat Sart-ra – már nem voltak képesek ezt tolerálni. Tudták, hogy nekik a saját programjukat elő kell adni a misztériumiskoláról. Így hát ők létrehoztak egy történetet erről a lényről, Drakuláról, aki nem volt képes magát a tükörben látni, míg mások látták ők.

Hát persze, hogy nem. Amikor eljuttok a tudatosságnak arra a szintjére, már nem fogjátok magatokat látni a tükörben. Vannak köztetek olyanok, akik erre ráéreztek. Sétáltatok a szobában, és egy pillanat alatt eltűntetek. És miért? Mert a tudatosságotok, a rezgésetek fejlődik, és már nem fogjátok magatokat úgy látni, magatok tükröződéseképpen, magatok tükörképeként, hanem jelenlétként érzitek majd magatokat. Jelenlétként. És a többiek sem fognak már tükörben látni benneteket. Nos, tehát ez egy nagyszerű dolog volt, ugye ez egy hangzatos dolog volt, hogy Drakula nem látta magát a tükörben.

De ezzel ugye folytatódott a misztérium. Beszéltek arról, hogy igen, Drakula kiszívta a vérét az embereknek. Nos akkor volt egy szokásom, és ez még most is megvan, de most nem ezt akarom mondani. Amikor meg akarsz csókolni valakit… Kérlek, felállnál? (egy hölgynek, aki odamegy a színpadra)

ELIZABETH: Ó istenem!

ADAMUS: Nos, amikor meg akarsz puszilni valakit (puszil a hölgy arcára), az nem valami energetizáló, hogyha az arcára adod a puszit, mert nincs sok energetikai pont az arcon. De ha a nyakára adod a puszit...

ELIZABETH: Oh, hm…

ADAMUS: Itt, itt a puszi a nyakon. Na? Ugye, hogy borzongásod lett tőle? Neked is? Nekem is. Na, érzed a különbséget, ugye? Manapság nem tudsz oda puszit adni a nyakba. Ugye? Vagy igen? Másik oldalra is.

ELIZABETH: Hűha! Jaj de jó!

ADAMUS: Ha jó volt neked, akkor leülhetsz. Na? Cigarettát valaki? Nos, Mindezeket ugye arra használták, hogy összerakjanak egy történetet, és találtak egy középszerű írót, aki megírta ezeket a misztikus dolgokat, aki már írt néhány könyvet. Egy kicsit tanulmányozta a hipnózist, de nagyon konzervatív volt. Aki nagyon lojális volt, nagyon hű volt a Brit Monarchiához, a brit uralkodóhoz. Ezt az ír úriembert úgy hívták, hogy Bram Stoker. Őt jól megfizették, hogy írjon egy könyvet Drakuláról. És ezzel létre hozták ezt a kultuszfigurát, Drakulát, démonizálták és mindenfélére alapozták az egész mítoszt.  Féligazságokra, néhány igazság is volt benne, és olyan dolgok is, amik egyáltalán nem voltak igazak. Mivel annyira erősen jelen voltunk Romániában, Erdélyben, beletették a könyvbe Vlad történetét, és mindezt így összegyűjtve, 1897-ben adták ki. Ezzel próbálták megállítani az egész misztériumiskolát övező intrikát, ködösséget. Hogy engem is megállítsanak, rólam szólt, noha soha nem neveztek meg benne, és rólatok.

Egy bizonyos szintig működött, de, de… (iszik a vízből) Hm, jó kis vér! Hm… (nevetés) Nos bizonyos szintig működött is, de mi van most nektek? Egy teljesen új ciklusát éli ez a történet. A vámpíroknak egy teljesen új kultuszát élitek. És van egy teljesen új, korszerű változat is, az új energiás vámpír, vegetáriánus vámpír. Tényleg, ezt nem én találom ki. Nézzétek meg, hogy mi van mindenfele. Teljesen új rajongás, és őrület van, amely azt a témát övezi, hogy lehet hallhatatlannak lenni itt a Földön, a fizikai testben.

Persze hozzáteszik a drámát, mindenféle alattomos dolgot is. Na, de hát azért ebben van egyfajta rajongás, egyfajta izgalom. Az emberek tudni akarják, hogy mi van az emberi lét mögött, és felfedezik most éppen ezt, hihetetlenül új módokon. Tudni akarják, ahogy évszázadokkal ezelőtt, a misztériumiskolák után is, tudták, hogy valaminek lennie kell még, és valóban van is.

És, ez most elkezd nyilvánvalóvá válni. Elkezd történni, megmutatja magát.

Mindenféle ellentmondásokat kreál ez az egész bolygón. Mindenféle ellentmondásokat a földközeli régiókban is, és ott a földközeli régiókban nagyon sok eltávozott lélek van. Nagyon sok ellentmondást hoz ez létre a kozmosz erőiben is, amelyek, ahogy beszéltünk már róla korábban is, nem hisznek Istenben, nem hisznek szellemben, nem hisznek igazából semmiben, csak önmagukban. Ezzel nincsen semmi baj, hogy önmagukban hisznek, de a teljes önvalóban hinni, az más. Abban az önvalóban, amely nem szorul rá arra, hogy bármi másból táplálkozzon. Az önvaló, amely tudja, hogy az egyensúly már eleve ott van belül, és ott vannak az eszközök is, amiket bármikor lehet használni. Az önvaló, amely az emberi tömegtudatról levált, a régi gondolkodásról. Az emberek tudni akarják, hogy létezik a varázslat.

Egy kicsit elvonttá válnak, azt gondolják, hogy a varázslat az, hogy hirtelen aranyat hozunk létre a semmiből, a tenyerünkbe. Vagy pedig sétálunk a vízen. Ezek trükkök, de a valódi varázslat az, hogy tudatában vagytok a jelenléteteknek, itt és most, önmagatoknak. Minden dimenzióban, amelyben éppen működtök. Szeretnétek azt gondolni, hogy csak itt működtök, de rengeteg dimenzióban működtök. Ez így mondhatjuk, hogy a középpontja valójában a dolgoknak, ahol annyi minden dolog történik. Pete, elképesztő dolgok történnek veletek a számotokra az egyéb dimenziókban is, de itt, ez az a találkozási pont, ahol minden összefut, ahol minden megvalósul, testet ölt.

Nos, kedves barátaim, hogy befejezzük a történetet, valóban… valóban létezett Drakula Drakula nem szorult rá senkinek a semmiére, nem kellett semmit elvennie senkitől. Drakula megértette, hogy ő örökké él, ő megértette, hogy itt tudna lenni ezen a bolygón fizikai formában, és nem fizikai formában is. És bárhol képes lenne lenni, ahol épp akarna.

Mindnyájunkban van egy kis Drakula. Ne engedjétek, hogy az, amit ők mondanak, az befolyásolja a ti önmagatokról alkotott elképzeléseteket. Én tudom, hogy erről újra és újra beszélünk, hogy jön a kétség.

Az elmúlt hetekben nagyon sok kétség jött. Azt gondoltátok, hogy most már feltisztítottátok magatokban, és erre újra visszajött a kétség, és most ez veletek is lesz egy darabig, még nyomasztani fog benneteket, egészen addig, amíg ez a kétség, amely részben a ti önmagatokban való kételkedésetek, részben a tömegtudatból eredő kétség, fel nem ismeri, hogy már nincs semmi, amivel szembe tudna szállni. Ahogy a vámpír is, amely már ugye nem látja önmagát a tükörben, mert már nincs rá szüksége. Már nincs szüksége arra, hogy tükörképet lásson. Nincs szükség arra, hogy bármit kívülről lásson, mert minden belül van.

Ez valódi

Kedves shaumbra, ahogy már mondtam, szintén sokszor, korábban, hogy ez most történik. Most történik. A legnagyszerűbb idők zajlanak a Földön. A legnagyszerűbb energetikai átalakulások, átváltozások. Mind közül, az összes eddigi földi életetek közül ez most a legintenzívebb.

És erre jön a kétség, és azt mondja, na de hát ott mi volt? Nem, nem. Ez most az az idő. Elképesztő módon történik ez, és ez csak folytatódni fog. Olykor dramatikus módon, olykor kimerítő módon, de most történik.

Azt kértem Cauldre-tól, hogy hozzon fel néhány példát, arra vonatkozóan, hogy miről beszélünk. Nézzük csak, hogy Cauldre milyen képeket készített, milyen jegyzeteket.

1. Dia

Nos, beszélünk az új Földről. Ugye? Az nagyon érdekes, ezoterikus elgondolás. Kicsit olyan álomszerű. Mindenféle elgondolásotok van az új Földről. Mondtam nektek már korábban, hogy volt egy új Föld, amelyet ti hoztatok létre az álomállapotaitokban. Ti terveztétek meg, és most már nem annyira az álomállapototokban működtök ott, hanem szinte most a világok között éltek. Vannak részeitek itt és most, ahogy itt ültök, amelyek odáig kiterjednek, és mondtam nektek régebben, hogy a régi Föld és az új Föld nem fognak rögtön összeolvadni. Ezt úgy öt évvel ezelőtt mondtam, hogy esetleg egy harminc év kell ehhez. Továbbra is bizonytalan még ez a dolog, de valójában nem is számít.

Továbbra is bizonytalan, hogy vannak itt néhány erők a régi Földön, amelyek vajon tovább akarnak-e itt élni, régi erőkként a régi Földön? Vagy készen állnak-e arra, hogy tovább fejlődjenek? És valójában ez sem számít. Csak annyira, hogy valójában ez egy gyönyörű bolygó, és nem szeretnétek átadni azoknak, akik visszafele akarnak haladni az időben, a régi energiához. De valójában ez nem számít. Vannak itt új földek.

Már nem csak egy Föld van, nagyon sok új föld van, több száz új föld van, amelyek otthont adnak majd olyan angyali lények számára, akik sosem voltak még fizikai inkarnációkban itt a Földön. Itt nagyon sok angyali lény van a ti spirituális családotokból például. Ezt a bolygó már nem képes túl sok új lényt befogadni. Az új földek viszont igen. Vannak az új földek között olyanok is, amelyek még sokkal nagyobbak, mint a jelenlegi Földetek, és ezek ott vannak ezek az új földek, és nagyon furcsa, hogy ez megjelent a hírekben. Nem is olyan régen, mint nyilvánvaló szerepelt a hírekben. És ez így is lesz.

És látjátok a tudatosság az, ami kikövezi az utat és a technológia pedig követi a tudatosságot. És amiről itt beszélünk, az elmúlt 10 évben, az történik. A technológia most már lassan elkezd képessé válni arra, hogy kimutassa ezeket az új földeket. Ez nem jelenti azt, hogy ezek a konkrét helyek, amelyek itt a hírben megjelentek, ezek azok, ahova az új angyali lények mennek majd a fizikai tapasztalatszerzés végett. De, ez azt mutatja, hogy a tudomány is bizony elkezdi kimutatni azt, amit ti már egy jó ideje tudtok. Visszaigazolják, hogy valóban megtörténnek ezek a dolgok. Egyébként én szeretem a tudományt egy bizonyos fokig. Szeretem a tudományt, ha a tudósok megőrzik a szellemi nyitottságukat. Ha belekerülnek a kis ketrecükbe, a dobozukba, annyira beleragadnak a saját területükbe, saját aktivitásukba, a saját tevékenységükbe, hogy többé már nem is néznek más potenciálokat. Olyan dolgokat már meg sem néznek, amit a jelenlegi tudomány nem tud egy diagrammal lefedni. Ezzel vissza fogják az energiát és végül valamiben ez fel fog robbanni. Na, köszönöm! Kellett nekem ez a nevetés! (valaki nevetett, és ezért Adamus díjat kap).

Na, hát a béka fenekéből már kapod is az Adamus díjat! Nem, de tényleg ha a tudomány valamit nagyon sokáig megőriz egy kis dobozban, akkor az fel fog robbanni. Ez nem egy egyenes kapcsolatban van. Például a tudomány nagyon sokáig azt állította, hogy a bolygó lapos, és a ti szervezeteitek (mutat az egyházra megint) megakadályozták, hogy más szemszögből is megvizsgálják ezt, hogy más lehetőségeket is meglássanak. Nagyon sok embert kivégeztek, ugye a… papok! (mutat Sart-ra, nevetés) Azért, mert … hó! Mielőtt lemegy a nap, kapni fogsz többet is! (Sarton tölti ki az összes egyházzal kapcsolatos nyűgét) Nos, tehát szeretem a tudományt, egészen addig, amíg úgy működik, amíg új potenciálokat is hajlandó megvizsgálni. Ma megtérítünk téged, át fogsz térni!

Nos, tehát szeretem a tudományt egészen addig, amíg nyitott arra, hogy új potenciálokat is megvizsgáljon. Elképesztő dolog történt az elmúlt néhány évben, a tudományos közösségben. Nem mindegyikben, de nagyon sokban. Kezdik észre venni, hogy van még valami más, kezdik megérezni és ki is fejezni, hogy van valami, amit a mikroszkópok nem mutatnak, amit a számítások már nem mutatnak, és nézzük meg! Nézzük meg, hogy mi van ez mögött. Sokszor ezt kvantumfizikának hívják. És egyre több és több tudós száll ebbe bele, és rendelkezik a nagy vággyal, hogy felfedezzék, hogy mi van azon túl.

Imádom azt, hogy ha a tudósokat elkapja ez a felfedezési vágy. Mert rengeteg, rengeteg dolog van még hátra, amit fel kell fedezni. A fizikai valóságotokat illetően is, és nagyon sok felfedezni való van az egyéb dimenziókról. Ti tudjátok, ti tudjátok, hallom, hogy ezt mondjátok, hogy én tudom, hogy egy csomó minden van odaát. Én tudom, hogy az atomikus és a szubatomikus szintek alatt is vannak dolgok. És sokan azt mondják közületek: tudom, hogy a káosz egyáltalán nem káosz, hanem valójában egy isteni rend, amit az elme, a jelenlegi agy nem tud megérteni.

De kedves shaumbra, a tudomány egy nagyszerű dolog. És konkrétan a ti munkátokkal segítitek felnyílni a lehetőségeket, az új potenciálokat. Segítetek előjönniük az új tudomány számára. Valójában néhány nagyon érdekes felfedezés volt néhány évvel ezelőtt, úgy 9-10 évvel ezelőtt az új anyagot illetően. Természetesen a hagyományos matematikai közösségek visszadobták ezt, de ez azóta is vár arra, hogy vissza tudjon jönni. Sokak számára ez nagy kihívást jelent majd. Itt érlelődik és forr. Ez a dolog szeretne visszajönni, hogy a 2+2 az nem mindig 4. Ahogy 100 évvel ezelőtt, ugyanígy lehetett megtapasztalni, hogy vannak negatív számok is. Az akkori tanult embereknek ezt megtapasztalni bizony nehéz volt; elfogadni, hogy vannak negatív számok is. Nem olyan régen, bizony eretnekségnek tűnt (néz megint Sart-ra) hogy hisztek a negatív számokban. Pedig tényleg vannak, ismeritek ezt ti is. Amikor a bankszámla egyenlegetek negatívba csap át. És ez nagyon valódi.

2. Dia

Nos, a következő kis oldal, amit Cauldre a vetítésen megmutat, ez ismét egy példa. Valaki küldte, egy shaumbra, valamelyik napon. Ez a kormány által szervezett új projekt Kanadából, amit egy shaumbra küldött be valamelyik napon. Ez a kanadai kormány egy új projektje, és a weboldalukon milyen szlogent használnak? Új energia. Na, vajon ezt honnan szedték? Valaki ezt… igen atyám?

SART: Én voltam. (nevetés)

ADAMUS: Hallottam, hogy majd lehet nálad gyónni később, ott a telefonfülkében? Igen? Hűha! Sokan lesznek, de remélem, hogy jól ráérsz, mert ezzel a csoporttal… Szeretik elmesélni a történeteiket (nevetés). Nincs sok bűnük, de rengeteg történetük van. Nos, tehát ez egy kormányprojekt, amiben az új energia kifejezést használják. Nem igazán tudományos értelemben, inkább kulturális értelemben. Ők abból a potenciálból merítettek, amit ti oda kihelyeztetek. Valamiféle kreatív beosztású emberke, akit megbíztak azzal, hogy a kanadai kormány létrehozzon valami újat. Na, akkor miről beszéljünk? Itt egy kicsit hideg van, itt egy kicsit magasan van. Vajon mit csináljunk? Legyen az új energia a mi zászlónk! Akkor beszéljünk az új energiáról, ami itt fönt van! És akkor ehhez teremtenek egy kis zenét is, ami passzol hozzá. Egy új energia dalt.

A dal megszólal…

ADAMUS: Na jól van. Az a lényeg, kedves shaumbra, hogy ez épp most történik. Történik mókás módon, és történik igazán komoly, tudományos módon. Történik olyan szinteken, amelyek… (nyomogatja a vetítőgombot) Na, itt van! Ez a következő. Történik a fizikában is.

3. Dia

Itt egy cikk egy elképesztő felfedezésről. Tudom, hogy sokan közületek hallottak a CERN-ről, amely Genfben van. A nagy tudományos központról. Elég sok ellentmondó véleményt szült ez a központ. Egymásnak ütköztetnek mindenféle részecskéket, és a félelem az, hogy akkor felrobbantja majd az egész világot, és talán ez meg is történt… Na? Nem nevetnek sokan! Na, jó! Honnan tudjátok, hogy a valóságot nem szippantotta be ez a fekete lyuk? És akkor mi van? Folytatódik a valóság! Lehet, hogy beszippantott benneteket egy sötét, fekete lyuk, és attól még ugyanúgy megy tovább az élet. Most attól még, hogy egy fekete lyuk beszippantott benneteket a nagy semmibe! Nincs sok különbség a tegnap és a ma között. Na? Nem sokan nevetnek!

Tehát, a kísérlet, ami ebben a cikkben szerepel, az elképesztő. Arról szól, hogy az anyagot és az antianyagot ha összeütköztetik…,azt tudjátok, mi az anyag, ugye, mert számít(szóvicc), de az antianyagot nem ismeritek. Láthatatlan. Valójában senki sem igazán tudja egyelőre megragadni, de sok elmélet születik róla. De tudjátok ez az antitézis…az anyag ellentéte, mert a dualitáson alapuló tudatosságban mindennek, ami megjelenik itt, kell lennie egy ellenpontjának  amott. Mindennek van egy pozitív és egy negatív oldala. Minden fényesnek van egy sötét oldala is.  Minden jópofaságnak van egy rosszízű oldala is. A dualitáson alapuló tudatosság így működik.

Nos, itt vannak ezek a tudósok ebben a nagyon drága, titkos laboratóriumban, Svájcban, és csinálják ezeket a kísérleteket az elektromagnetikus energiákkal. Nekidobálnak mindenféle kis, apró részecskéket a svájci laboratóriumból egy olasz laboratóriumba, egymásnak ütköztetik a részecskéket, és szerintetek mi történt? Ó! Gyorsabban történt, mint a fénysebesség. És erre ugye jönnek, hogy én azt hittem, hogy nem lehet semmi sem gyorsabb, mint a fénysebesség! Ó! Einstein! Pedig de, de!

Nagyon sok dolog van, ami gyorsabb a fénynél. Beleértve a tudatosságotokat, vagyis azzal kezdjük. A tudatosságotokkal. Sőt a gondolataitok, az érzésetek is, mind-mind gyorsabbak, mint a fénysebesség. Amikor ti lelassítjátok az energiát, akkor az fénnyé válik. És a fényből pedig hirtelen lelassul majd az elektromos spektrumokká, és végül ezzé a valósággá válik, amiben most csücsültök. De ebben az érdekes az, hogy ez a valóság nem is a legalja mindennek. Tehát ez nem az, ahova minden lecsökken. Ez nem az edény legalja. Ez egy nagyon dualisztikus elképzelés, mert valójában egy körről van szó. Ez nem egy árok. Amikor az energia elérkezik ide, ebbe a valóságba, akkor is tovább folytatja a fejlődését. Nem fölfele megy, ahonnan jött, hanem tovább lép ezen. Folytatódik. Gondolkodjatok ezen.

Vannak részecskék, amelyek gyorsabbak a fénynél. A stabil anyagon túl is van egy kapu, van valami. Egy teljesen új fizika van, teljesen új működési rendszer, és nem függ össze azzal, hogy tovább sűrűsödik majd az anyag. Nem. És nem mentek oda föl, hanem ti folytatjátok a forgást spirális úton. Körbe és körbe. Szóval ti, a ti fejlődésetekben a sűrű anyagtól tovább léptek valamivé, ami gyorsabb, mint a fény. Valójában ez nagyon egyszerű fizika. Csak a tudósok több milliárd dollárt költenek majd arra, és kilométernyi sziklákat bontanak majd le ahhoz, hogy ezt nyilvánvalóan lássák. Ti pedig ezt már most tudjátok, mert ti itt előttem, az én szemem előtt oldódtok ki a fizikai valóságból. Nem visszaléptek, hanem kiterjedtek, gyorsabban a fénysebességnél. Tehát vannak dolgok, amik gyorsabbak a fénysebességnél, ahogy az most már bizonyítást is nyert.

Ahogy ezekben a kísérletekben is van az antianyag, és az anyag, amelyet egymásnak küldtek. Mi volt a tiszta eredmény, ahogy a cikkben is elmondják? A tiszta energia. A tiszta energia. Nem mondtuk már egy ideje, hogyha az elakadt állapotukból a dolgokat kioldjuk, vagy pedig a kifejeződési formájukból kiengedjük a dolgokat, ha a gondolatokat kioldjuk a hiedelem állapotukból, hogyha az aspektusokat kioldjuk a kínzásos történetükből, a szenvedéssel teli sérüléses állapotukból, akkor az valójában nagyon hasonlít erre a kísérletre egy bizonyos értelemben.

A régi és az új ütközik egymásnak. Nyers, erőltetett szeretettel. Na, odafönn nevetnek. Itt pedig nem! Ti srácok, kaptok egy Adamus díjat! Odafönt óriási a kacagás. Valószínűleg valami van a vizemben. Ők tudnak ezen nevetni, mert nem itt lenn ülnek. Ez pedig egy újabb vicc volt!

Nos, tehát itt van az anyag és az antianyag, ami egymásnak ütközik, és ebből tiszta energia keletkezik, amit most már a tudósok is elismernek. Mi erről beszélünk már egy jó ideje. Mi történik akkor, hogy ha a dolgokat kiengedjük a kifejeződési formájukból, a létformájukból? Visszatérnek a tiszta energia állapotába. Ezt ők még nem látták, de ti már tudjátok ezt. De van itt még egy újabb elem. Ha még ehhez hozzáteszünk egy újabb elemet, a tudatosságot, vagyis a tudatos döntést, választást, és azt belevonjuk ebbe a kísérletbe, akkor az valóban létrehozza az új energiát. Ezek a kísérletek a dualitásban megmutatják, hogy szabadul fel energia az elakadt állapotából, és hogyan kerül vissza a tiszta energia állapotába. Öt év múlva, tíz év múlva, nem számít. De fel fogják ismerni, hogy valami más is keletkezett ebben a kísérletben.

Azt fogják mondani: vajon hogy csináljuk ezt, hogy két dolgot egymásnak ütköztetünk, és ugyanazt a mennyiséget kellene látnunk, de mégis, valami más is van még itt, ami nagyon furcsa? Egy másik elemet is meg fognak majd látni. Nem lesznek eszközeik arra, hogy ezt megmérjék, mert az új elem gyorsabban halad, mint a fénysebesség.

Nahát, kedves shaumbra, én ki is léphetnék most, visszamehetnék a harmadik körömbe, és soha többet nem kellene találkoznunk, mert mindent létrehoztunk, és már itt van. De hát persze nagyon élvezem ezt. Miért? Ti nem élveznétek, hogy ha ti a helyemben lennétek? Hát nézzetek rám! (nevetés) Tehát ez történik most, és ezért leszek nagyon izgatott, hogy veletek dolgozhatok. Nem lesz több vetítés. Nos, tehát eltekintve attól, hogy az idők nehezek és egy csomó kihívással találkoztok mindenféle szinteken, de ezt ti viszitek véghez! Ti teremtitek! És továbbra is olvashattok majd ezekről az újságokban, és szeretném, hogy figyeljetek,..van egy kérésem…készen álltok a morgással? Csapat, a melósok, készen álltok? Egészen odáig merészkedem, hogy legyen az internetes oldalon valami olyan hely, ahova be tudnak küldeni az emberek különböző cikkeket, mindenféle cikkeket a világ minden tájáról. Olyan cikkeket, amelyek segítenek abban, hogy a shaumbrák felismerjék, hogy valóban ez történik. Amik segítenek visszaigazolni, bebizonyítani azt, hogy ez valóban történik. Ilyen cikkeket, amelyeket most mutattunk be, ezek folyamatosan keletkeznek. Teremtsetek erre egy helyet, jó?

Vegyünk egy mély lélegzetet ezzel!

Új gondolkodás

És a következő téma. Nos. Az új gondolkodás. Kuthumi beszélt erről Santa Fében a konferencián, a nyári konferencián, amit szeptemberben tartottatok, amit nem nagyon értek… Nos, tehát Kuthumi beszélt az új gondolkodásról, egy bizonyos ponton. Nagyon sokan közületek megengedtétek magatoknak, hogy ez az új gondolkodás megjelenjen az életetekben, a valóságotokban, de gondolkodtok rajta, hogy akkor ez az új gondolkodás ez milyen, és arra vártok, hogy majd Adamus megmondja nektek, hogy milyen is ez. Nos, úgyhogy el is mondom nektek.

Ennek a lényege nem a gondolkodásban rejlik. Nem tudtok gondolkodni az új gondolkodásról. Választhatjátok, megvalósíthatjátok, megtapasztalhatjátok, de nem gondolkodhattok róla, mert abban a pillanatban, ahogy gondolkodtok róla, már a régi gondolkodásban vagytok. Úgyhogy az már nem igazán számít. Nos, viszont az összefüggések nagyon fontosak. Ha megengeditek magatoknak, hogy belemerüljetek. Általában utólag szoktam megadni a figyelmeztetésemet, miután már egy döntést meghoztatok, de itt most előre szólok a figyelmeztetés miatt.

Figyelmeztetők az új gondolkodással kapcsolatban

Nos, ha valójában az új gondolkodást választjátok, a) meg is kapjátok majd, b) majd kiakaszt benneteket, de nagyon, valóban, mert az új gondolkodás az intuitív, egy kicsit olyan médiumi, az új gondolkodás… most próbálom Cauldre-n keresztül hozni, nem függ össze, tehát nem egy asszociatív gondolkodásról van szó. Akárhányszor gondolkodtok, az valamivel összefügg, összefüggéseket hoztok létre. Előző tapasztalatokkal, amikben részetek volt, vagy amit olvastatok, vagy amit hallottatok, tanultatok, tehát összefüggéseket hoztok létre folyamatokkal. Fred sokat tud erről, tehát olyan, minthogyha létre hoztatok volna egy mentális hálózatot, és az a mentális hálózat folyamatosan dolgozik, és mindig ugyanúgy dolgozik, mindig ugyanazokat a mintázatokat használja, ugyanazt a logikát, ugyanazokat a technikákat, hogy azokból leszűrje az eredményeket.

De az új gondolkodás az nem egy asszociatív gondolkodás. Nincs semmi, amihez asszociációkat köthetne. Nincsenek korábbi emlékei egyáltalán. Végső soron lesznek majd, de aztán majd megtanuljátok, hogy az új gondolkodás valójában elpusztítja, megsemmisíti az emlékeket. Nem szereti azokat, nem szereti a mintázatokat, és a struktúrákat sem. Azután, hogy megtapasztalta azokat. Utána tovább lép. Nem szereti a történeteket, nem szereti a drámákat. Egyáltalán nem. Vannak köztetek olyanok… Ó, elveszem tőletek ezt a kalapot, nagyon szép!

Nos, vannak köztetek olyanok, nem köztetek persze, hanem ugye szélesebb körben. Vannak köztetek, akiknek nehézségei lesznek az új gondolkodással, mert nincs benne dráma, nincs benne táplálkozás, energia elszívás. Azt mondhatom, hogy a legtöbb ember függ a drámáktól. Ragaszkodik hozzájuk. A drámák függőségében élnek. Valóban ezt láttátok. Aki a SES-t elvégezte, az pontosan tudja, hogy az emberek a drámákban élnek, függnek tőle, és abban a pillanatban, hogyha a dráma kijön az életükből, kilép onnan, akkor unatkozni kezdenek. Bizonytalanná válnak, kétségbe esetté válnak, tehát megteremtenek majd valamit. Valamit magukból elpusztítanak, vagy valaki másnak a dolgát elpusztítják, hogy abból tudjanak táplálkozni.

A táplálkozás pedig egy mozgásban lévő energia, egy kissé őrült mozgás, tehát ebbe ők beleharapnak, és stimulálja őket. Na, ez egy vámpír működés. Az igazi vámpír az az, aki másokból táplálkozik, igen. És aztán vannak önmagukból táplálkozók, önvámpírok. Olyan emberek, akik imádnak a saját drámáikból táplálkozni. Nem kell másokat bevonniuk. Nem rátok nézek, nem, nem! Csak éppen erre nézett a tekintetem. Igen, kicsit idevonzott.

Na, szóval vannak olyanok, akik nem akarnak igazából másokból táplálkozni, így hát magukból táplálkoznak, és akkor megteremtik a játszmát az aspektusaikkal, amiket Aandrah nagyon jól ismer. Hogy az egyik táplálkozik a másikból, és a másik a harmadikból, és annyira tovább fejlesztik ezt az egészet, hogy elhiszik, hogy valahonnan máshonnan jönnek ezek az aspektusok. Odateremtik maguknak ezt a falat, és megbomlik a személyiségük, több személyiségű emberekké válnak. Az egyik aspektus táplálkozik igazából a másikból. Az identitásukban mindenféle falakat hoznak létre, és az egyik aspektus táplálkozik a másikból, ez a több személyiségű lény. Úgy csinálnak, mintha a másik aspektus nem lenne ott, és akkor eljátszhatják ezt a táplálkozósdit. Olyan, minthogyha levegőt ennének, és közben azt adnák elő, hogy valamit azért ők esznek. Egy kicsit kaphattok belőle, de sokat nem.

Az új gondolkodás az elméteket egy kissé kiborítja majd. Teljesen felborítja a testeteket egy időre, a hitrendszereiteket szétszórja majd. Az új gondolkodás az egy óriási mennyiségű önkétséget, önmagatokban való kételkedést hozhat, szétszórja majd a hitrendszereiteket. Az új gondolkodás egy hatalmas önmagatokba vetett kétséget fog hozni. Igen, egy ilyen nagy hullámot. Na? Vannak itt mostanában ilyen kétséges önmagatokban való kételkedéses…? Óriási elpirulást fog hozni. Önmagatokban való kételkedést. Igen. Igen, igen. Na? Vannak, akik mostanában pirulgatnak? Nem nézek senkire! Van valaki, aki most nagyon elpirult? Igen. Sokszor a kétség az elpirulásban jelentkezik. Nem nézek senkire. Gyakran a kétség az elpirulásban jelenik meg. Ez is egy jó mód arra, hogy kitisztuljanak a dolgok. Hacsak nem egy folyamatos elpirulásról van szó. Nos, vannak ilyen elpirulások? Egy kis viszketés, itt-ott? Igen, az elpirulás olykor jó módja a tisztulásnak, hacsak épp nem egy állandó pirulásról van szó. Van valaki, aki mostanában elpirulgat, vagy viszket valahol? Valószínűleg egy kis jel, egy szimbólum ez.

Ó, Úristen! Neked van egy tőröd, egy késed! (egy nő érfelvágós jelmezben van) Használni fogod a késed? Jézusom! (a nő elkezdte az ereit vagdosni a tompa késsel. Belenéz most a kamerába) Igen. A nagy kamera is vegyen téged? (közben a fekete parókát viselő, fehérre maszkírozott nő vagdossa a karján az ereket)

Nos, hol is tartottunk? Ja, a magatokból való táplálkozás. Igen, itt tartottunk (visszanéz a lányra) Igen, viszketés, elpirulás. Minek is hívjátok ezt? Igen, a vágások, sérülések, horzsolások. Ugye? Ez mindez a kétségről szól. Nos.

Akkor had folytassuk a figyelmeztető listát. Úgy fogjátok magatokat érezni, hogy lekapcsolódtok mindenről. Az új gondolkodás úgy fog működni, hogy a múltatokra rágondoltok, és megkérdezitek magatoktól, hogy ugyan mi a franc vonzott benneteket ebben az egész történetben? A család és a hasonló ügyekben, mi tartott benne benneteket? Azon tűnődtök majd, hogy vajon mit kerestetek ott? Ez egyébként nem olyan rossz, de hirtelenjében azt fogjátok érezni, hogy elveszítitek az életetek alapját, a valóságalapotokat. Igen. Az egész valóságalapotok egy változásban lesz, és amikor ez megtörténik, akkor hirtelenjében látni fogjátok az anyagot és az antianyagot. A hitet és a hitetlenséget. A bizalmat és a kétséget. És az összes létező dualitás egymásnak ütközik majd.

LINDA: Ez rossz dolog?

ADAMUS: Igen az! Igen! Nagyon fáj! Igen, tényleg ez nagy szívás! Valóban. Mondjátok majd néhányan. De csak egy rövid időszakra szól majd.

LINDA: Milyen rövid időszakra?

ADAMUS: Na, beszélj majd az atyával erről! Ó, nem számít! Nem számít! Ó, nincs idő, nincs idő! Mondja majd a pap neked. Nos, valójában tehát jön majd egy nagyon érdekes időszak az életedben a dinamikus tapasztalatok időszaka, amikor minden találkozik. Jönnek ezek a részecskék, nemcsak a fizikai részecskék, hanem a hitrendszerek részecskéi, az aspektusok részecskéi, és összeütköznek. És ezáltal tiszta energiát hoznak létre, és visszatérnek majd az eredeti formájukba, de ezáltal új energiát is teremtenek majd.

Sőt, már most is történik ez, ahogy itt beszélünk, teremtődik az új energia. Az új energia nem megy ki valami nagy tartályba. Az energiamezőbe, akárminek is hívjátok, hanem itt marad.

Az új energia nem szolgál majd egy közösséget, nem szolgálja majd minden lénynek a javát. Amely valójában jó vagy rossz? Igazából nem számít. Ugye? Nem számít. Nem számít, de vannak sokan, akik továbbra is azt hiszik, hogy mindaz, amivel rendelkeznek, vagy amit tesznek, azzal a közös jót kell szolgálniuk. Na, vajon honnan jön ez?

LINDA: A templomból. (nevetés, ahogyan Sart rázza a kezeit, mint jó pap)

ADAMUS: Szinte ma túl könnyű dolgom van itt. Ez a tömegtudatból jön. A csoportok gondolataiból. Abból a gondolatból jött, hogy: nem lenne jó azt mondani az embereknek, hogy bűn szeretni önmagukat? Nem lenne jó azt mondani az embereknek, hogy mindenki másnak adjatok először? Ideértve az ő szervezeteiteket is, mert Isten azt szereti. Nem lenne jó azt mondani, hogy: ne fókuszáljatok önmagatokra, hanem mindenki másra, így kiérdemlitek az utatokat a mennybe. Ti pedig már tudjátok, hogy az egyedüli út a tudatosság. Az egyedüli út, amit ti, és a többi felemelkedett mester is ismer, az az önszeretet útja. Ennyi.

És ez annyira egyszerű a számomra, hogy ha szereted magad, azzal teljesen elfogadod önmagad, teljes együttérzéssel vagy magad felé, anélkül, hogy gyónnod kellene, vagy bármifajta neheztelést táplálnál magad iránt. Ugyanis arra neveltek, hogy legyél magaddal kemény. De tételezzük fel, hogy nincsen benned semmilyen neheztelés semmivel kapcsolatban, amit valaha magaddal tettél. De már hallom is, hogy de, de, de. De hát annyi rosszat tettem. De ha én megadom magamnak a teljes megbocsátást, akkor valami rosszat fogok tenni. De nem, valójában nem.

Amikor egy ember teljes mértékben szereti önmagát, és teljes együttérzésben van önmagával, akkor számomra és a felemelkedett mesterek számára is, akkor van ennek egy csodálatos mellékhatása. Hirtelen mindenki mást is szeretnek, hirtelen mindenkihez együttérzéssel fognak viszonyulni. Mindenki mást is megértenek az útjukon, s hirtelenjében nem akarnak mindenki mást először maguk előtt tolni a mennybe vezető alagúton, hanem hirtelenjében maguk akarnak elsőre átmenni azon az alagúton, és sztenderddé válnak.

Nos, tehát az új gondolkodás valójában meg fogja változtatni az életeteket. És ezért mondtam azt, hogy az elmúlt néhány hétben rengeteg kétségenergia dolgozott itt. Amióta Kuthumi itt beszélt az új gondolkodásról. Sokan közületek azt mondták, hogy hű, ez nagyon jól hangzik, és tényleg, tényleg nagyon jó.

Sokan elkezdtek egy folyamatot önmagukban ezzel az új gondolkodással kapcsolatban, és ezért vannak köztetek olyanok… Hányan emlékeznek közületek több álomra, mint tíz évvel ezelőtt? Hányan vannak, akik egyáltalán semmilyen álomra nem emlékeznek? Nem mintha jó vagy rossz lenne bármelyik válasz is, mert az álmok megtörténnek, csak van egy kapu, amit esetleg becsuktok magatok után. Van olyan, hogy ez kissé könnyebb, de most már eljött az ideje annak, hogy elkezdjétek beengedni ezeket az álmokat. Először is azoknak mondom, akiknek nagyon intenzív álmai voltak az utóbbi időben.

Elsőre ezek nem valami kényelmesek, nem érzitek valami kényelmesnek. A folyamatos álmodás az egész éjszaka alatt, az nem valami kényelmes. Azt mondjátok, hogy szeretnétek most már végre aludni is valamit. És az alvás alatt itt azt értitek, hogy elfelejteni az álmokat. Mert ezt az energiát, ezt a tudatosságot magatokkal hozzátok ide. De… na jó. Szűkítem a kört.

Szóval. Az elmúlt néhány hétben voltak olyan álmaitok, sok olyan álmotok, amely az elektromosságról, a házatok újrahuzalozásáról szólt, elektromos problémákról, transzformátorok kiégéséről, áramszünetekről szólt. Vannak köztetek, akik ezekről álmodtak, és ennek megvan az oka, mert ti most újrahuzalozzátok magatokat. Valójában már régóta történik ez az újrahuzalozás, csak eddig egy sokkal testibb, fizikaibb síkon történt ez. Rengeteg DNS-sel kapcsolatos síkon.

De most egy újfajta újrahuzalozás zajlik a gondolkodásban, sőt az aspektusaitokkal való újrahuzalozás is zajlik. Most pedig egy újfajta huzalozás zajlik az új gondolkodással kapcsolatban, a mentális folyamatokkal kapcsolatban. Ebben az az érdekes, hogy amikor azt mondom, hogy újrahuzalozás, akkor nem a régi hardverekről beszélek, a régi biztosítékokról, szisztémákról, rendszerekről, mint ahogy most itt a teremben itt vannak a régi kábelek, a kapcsolók, stb., amivel eddig felkapcsolták a fényeket. Képzeljétek el, hogy ezt az épületet átalakítanák, újrahuzaloznák úgy, hogy nincsen benne már semmilyen kábel. Képzeljétek el, hogy valójában úgy huzaloznák ezt az épületet újra, hogy képesek lennétek a kezeteket az áramlásba beletenni, és közbe nem rázna meg benneteket az. Most egyelőre még működik ez a megrázás, ami egy nagyon dualisztikus dolog.

De képzeljétek el, hogy egy olyan újrahuzalozás lenne, hogy az energiaáramlást meg tudnátok ragadni, fogni, és az az energia, amely a fényt biztosítja, az nem rázna meg titeket. Na ez történik bennetek. A régi gondolkodásból az új gondolkodásba való váltás zajlik most. Ez hoz majd összeomlást a régi szisztémákba, és elmondom nektek, hogy ki fog ez borítani benneteket, mert esetleg testileg, fizikailag megbetegedtek. De nem kell ennek feltétlenül így lennie. Lehet, hogy azt érzitek majd, hogy megbolondultok. Pedig nem fogtok.

Az új gondolkodás eredményei

A tudatossági folyamatokban történik ez az újrahuzalozás. Mert valójában arról van szó, hogy a behatárolt, korlátolt, mentális tudatosságotokból léptek át az új gondolkodás tudatosságába, tudatába. A régi gondolkodási folyamatból való kilépésben vagytok. Ez elkezd kioldani majd mindent, és elértek majd egy masszív, kétségekkel teli időszakba, amikor úgy érzitek majd, hogy lekapcsoltatok dolgokról, a mindennapos rutinnal kapcsolatos dolgaitoktól váltok el, távolodtok el.

Na, mit csinálnak ilyenkor a shaumbrák? Az emberek? Megpróbálják megragadni azt, amit eddig csináltak. Megpróbáltok visszanyúlni, miközben nem szeretitek a régi működéseiteket. Mégis elkezdtek belekapaszkodni, mert legalább ismeritek, mert legalább kényelmes. Most ez olyan, minthogyha kezdenétek kilépni a kivilágított ösvényről, és a teljes sötétségben vagytok. Nem tudjátok, hogy hol van a talaj, nem ismeritek, hogy mi merre van, nem tudjátok, hogy van-e még ott is egy szakadék. Ez egy félelmetes dolog. Persze nem annyira, de a legjobb dolog ebben, hogy egy csodálatos tapasztalatról van szó. De igazából kit is érdekel?

De közben ez egy érdekes dolog, mert az új energiás valóságban, ami elkezd majd megérkezni a ti földi, fizikai valóságotokba. Az elmétek azt gondolná, hogy amikor a hegyi ösvényről leléptek, akkor valami rossz fog veletek történni. Az elme így működik, hogy megpróbál benneteket védeni, és azt mondja, hogy ne lépj le erről az ösvényről. Megpróbálja majd kitalálni, kiszámolni, hogy mi történik akkor, hogy ha egy követ dobtok le onnan a sziklafalról, és hallgassátok majd meg, hogy milyen mélyre tud leesni, milyen sokáig tart, mire leér a szakadékban az a kavics. Hűha, jó mély ez a szakadék! És majd halljátok a démonokat is utána, és akkor azt mondjátok, hűha, erre ne is menjünk. Az új gondolkodásban, pedig kiléptek erről az ösvényről, és hirtelen … Most ezt pontosan kell, hogy mondjam… Hirtelen a valóság megváltozik, átalakul. Már nem a szakadékról van szó, egy mély lyukról, hanem arról, amit épp választotok a jelen pillanatban. Hirtelenjében a döntésről van szó, egy olyan döntésről, ami nagyon gyorsan jelenik meg, nagyon gyorsan valósul meg. Gyorsabban, mint a fénysebesség, és hirtelenjében ez egy valódi tapasztalás lesz, egy valódi öröm.

De azt szeretném mondani, kedves shaumbra, vegyünk egy mély lélegzetet ezzel! Hűha, érzem a mentális nyomást most.

Egy nagyon érdekes átalakuláson mentek át az új gondolkodással. Ahogy mondtam a mai beszélgetés elején, képesek vagytok-e emlékezni az egyensúlyotokra? Képesek vagytok-e arra emlékezni, hogy minden eszközzel rendelkeztek? Nos, itt van a kis utolsó gondolat ezzel kapcsolatban. Az egyensúly nem ott van bennetek, ahol az elme szerint lennie kellene. Az eszközök nem ott vannak, ahol azt gondoljátok, hogy vannak, mert azt a régi gondolkodással gondoljátok. Késznek kell lenni arra, hogy túllépjetek ezen. Nagyon bíznotok kell magatokban, nagyon őrültnek kell lennetek, hogy ki tudjatok lépni a régi helyekből, ahol eddig találtátok a recepteket, dolgokat.

Beszéltünk már erről korábban is egy kicsit, de szeretném most hangsúlyozni, hogy főleg az elkövetkező hetekben és hónapokban a ti saját életetekben és a világ eseményeivel kapcsolatban is, ahol eddig a komfortot és a biztonságérzetet találtátok, az most valahol másutt van. Nem lineárisan kell megkeresni. Vagyis más szavakkal, ha eddig itt találtátok a komfortot, a biztonságot, azt most nem itt kell keresnetek, hanem mondjuk egy fél méterrel odébb. Hogyha eddig itt találtátok (mutat a kezével az egyik oldalára) akkor most a másik oldalon kell keresnetek. Hogyha eddig az eszközeitek ládikóját itt tartottátok, akkor ne várjátok, hogy ezt most 1 méterrel arréb találjátok.

A komfort egy teljesen más helyről fog jönni. Egy teljesen más helyről jön majd a válasz. Az elmétek megpróbálja majd ezt elemezni, és egy kissé ijedt lesz ettől, és érezni fogjátok egy kissé a riadalmat, az aggodalmat. Amikor valójában kiterjedtek, és azokban a pillanatokban, amikor komfortra, vigaszra vágytok, akkor pont ki lesztek borulva, és szeretnétek, ha a közeletekbe lenne ez a vigasz, és ismerős lenne. Az elmétek majd ellenáll és azt mondja: mi szeretnénk ezt a kis vigaszt most, szeretnénk a stabilitást, és menjünk oda vissza, ahonnan mindig is beszereztük ezeket.

Vagyis, dugjuk a fejünket a homokba, jelenti ezt valójában. Amikor is úgy tesztek, hogy a probléma nem is létezik. Igen, odafönn nevetnek, igen, igen.

Nos, tehát az elméteknek lesz egy nagyon erős programozott reakciója arra vonatkozólag, hogy visszavigyen benneteket oda, ahova mindig mentetek, pedig most valahol másutt van. De ti továbbra is mentek majd vissza a régi helyeitekre, miközben folyamatosan mondjátok majd nekem, hogy új helyekre mentek. De nem! Ti lineárisan keresitek az új helyet. Azt mondjátok magatoknak, hogyha nincs itt az egyensúlyom, vagy nincsenek itt az eszközeim, akkor itt fogom megnézni, 50 cm-re tőle. Igen, de eközben ez ugyanaz az átkozott, általános hely!

LINDA: Geoffry-nak víz kell.

ADAMUS: Ó, köszi! Na, igen. Kicsit beindultam.

Nos, tehát a kérdésem az, hogy készen álltok-e arra, hogy egy új tapasztalatba lépjetek? Készen álltok-e arra, hogy vegyetek egy mély lélegzetet és nevessetek? És engedjétek meg magatoknak, hogy intuitív módon megtaláljátok azt az új helyet, ahol az egyensúlyotok, az új eszköztáratok. Az elmétek azt mondja, hogy várjatok, várjatok! Ez a régi gondolkodás. De az már nem fog működni. A régi játékokat már nem tudjátok játszani. Készen álltok-e arra, hogy vegyetek egy mély lélegzetet, és intuitív módon találjátok meg az új helyet?

Én nem tudom megmondani, hogy hol van. Erre azt kérdezitek: egy másik térben van? Nem, nem, valószínűleg nem. Ez talán egy másik dimenzióban van. Nem itt van, de nincs is ott, ha ezt értitek. Ez nincs itt, értem ezalatt, hogy nincs ebben a fizikai valóságban, a szélességi, hosszúsági fokokon, időben, térben, amiben léteztek. Nem tudna ez itt lenni, mert nem is akar, egyelőre még nem. Később majd meglátjuk. De odakint sincs.

A lineáris logika azt mondaná, ha nem itt van, akkor ott van. Ugye? Hogyha nincs most itt, akkor nyilvánvalóan odaát van. De nem! És itt van az, hogy a szavak már nem segítenek kifejezni, amit gondolunk. Nos, itt jön be az intuíció, itt jön be a bizalom. Itt lesznek ezek fontosak, hogy megtaláljátok az új helyet.

Én imádom a tudományt, imádom a tudományt, mert a tudomány az tényleg a felfedezésről szól, egészen addig, amíg nem válik korlátozottá. A tudomány elismeri, visszaigazolja azt, amit a tudatosság művel. Ami a tudatosságban történik. A tudományban benne van az összes felfedezésnek a szépsége. Mindannak a felfedezésnek a szépsége, amit ti valaha megteremtettetek. Ugye, ezt már ti megteremtettétek, most pedig felfedezitek. Ugye milyen érdekes? Igen, ez ugyanaz az elv, visszamenni, hátrafele, hogy felfedezzétek, hogy milyen érzés is volt, milyen érzés volt a felemelkedés maga.

Nos, hol vannak az eszközök, hol van az egyensúly? Hol vannak a válaszok? Engedjétek meg, hogy az intuíciótok segítsen megtalálni azokat. Na, ez az új gondolkodás. És az érdekes az új gondolkodással kapcsolatban, hogy rengeteg módotok lesz megtapasztalni, hogy megengeditek magatoknak, hogy az intuíciótok működjön. Felfedeztek új dolgokat, és azt mondjátok, hogy ó, nem! Én tudom, mit mondott Adamus, hogy ez nem ott volt, nem itt volt, de itt sincs. Majd érthető lesz.

Az új gondolkodás áldásai és kihívásai

Tehát az az érdekes, hogy továbbra is a régi gondolkodásban vagytok elsősorban. Tehát legközelebb, amikor egy tapasztalatban részt vesztek, találkoztok vele, talán egy kihívást éltek meg, akkor azt mondjátok, hogy hú, én már nagyon jó vagyok az új gondolkodásban. A múltkor is vettem egy mély lélegzetet, és összetettem a talpaimat és az új gondolkodásba léptem bele, de az nem lesz ott. Az új gondolkodás itt van, de nem ott van. Régi energiás, régi gondolkodású elme azt mondja, hogy ó, ott van. Tesz hozzá egy lineáris meghatározást, és azt mondja, hogy hú, hát ez ott van. Akkor is, ha csak egy érzés van csak, akkor is, hacsak egy intuitív útvonal van. Az elme az beavatkozik majd, és mondja, hogy a múltkor is ott volt, és nem fogjátok megtalálni ott. Ez egyszer mi fog veletek történni? Elkezdtek majd kételkedni magatokban. Azt fogjátok mondani, hogy a múltkor csak szerencsés voltam, vagy Adamus beleavatkozott, vagy valami ilyesmi.

Tehát továbbra is itt kering majd körülöttetek, csak megváltoztatta azt, hogy hogyan kapcsolódik hozzátok, vagy hogyan nem kapcsolódik hozzátok. Továbbra is elérhető, de azt fogja igényelni, hogy használjátok az intuíciótokat, a bizalmatokat, és vesztek majd egy lélegzetet, és azt mondjátok, a francba az összes korláttal, a francba az összes szarral, ami keresztül megy az elmémen! Igen, mert erről van szó! Bizony, ez megy az elmétekben. A szar. Nincs erre jobb szavam. Tényleg az! 90%-ban a szar megy keresztül az agyatokon. Nincs erre jobb szó. Egy rakás szar, vagy mondhatnám az, hogy rohadás, de nem, ez csak szimplán szar! Igen, és beszéltünk erről, nem olyan régen a keahak csoporttal, hogy a 90%-a annak, ami az elmén keresztül megy, az mind szar.

Tényleg az. És ez nem rólatok szól, vagy benneteket bírál, hanem az emberi elme így van beprogramozva. Az emberi tudatosság így néz ki. És ti még szerencsések vagytok, mert ti a 90 %-os szart élitek, miközben a legtöbb ember 99%-os szinten van. Tényleg. 1 % van, ami esetleg az intuíciót, az áramlást használja. Egyfajta építő jelleggel használja az elmét, de egyébként a nagy része, a 99%-a az általános emberi elmetevékenységnek, az csak csacsogás. Igen, csacsogás, ami megőrjít benneteket. És ez vezet oda, hogy ne szeressétek magatokat, vagy egyedül maradjatok. Az új gondolkodás az majd átvisz benneteket ezen, egy ünneplésbe visz majd benneteket, egy kioldódásba. És ez az elmecsevej ez megszűnik majd. Ami még fontosabb ennél, hogy az új gondolkodásban felismeritek, hogy a szaros gondolkodás, amivel most rendelkeztek, a korlátolt emberi gondolatok nagyon lassúak. Nagyon rövid hullámhosszúak.

Igen, nos beszéltünk a lassúságról, meg a fénysebességről, hát ez egy kicsit lassabb. Talán egy kicsit lassabb, mint a fénysebesség? Van, akinél sokkal lassabb, mint a fénysebesség, de hirtelenjében az új gondolkodásban ez begyorsul majd. És amikor az új gondolkodás megengedi az elmének, hogy természetesen növekedjen, fejlődjön, továbbra is lesz egy agyatok, elmétek, de az tovább fog fejlődni. Az új gondolkodás egyértelművé teszi majd, hogy még a gondolatok is túl tudnak lépni a fénysebességen, mert most a legtöbb gondolat az nem lép túl a fénysebességen. Van, amelyik túllép, de a legtöbb nem. A legtöbb gondolat, amely túl tud lépni a fénysebességen, azt nem rögzíti az elme, nem tudja megragadni ebben az idő és tér kontinuumban, tehát ezek az öntudatlan gondolatok, tudjátok, hogy ott vannak, de nem tudjátok, hogy hol. Tudjátok, hogy van ott valami, de amikor próbáltok rájönni, hogy mi is az, nem tudjátok megfejteni. Az új gondolkodással pedig az történik majd, most itt egy kicsit frusztrált vagyok, mert a szavak valahogy nem segítik ezt a megfogalmazást, és egy csomó érzést kiváltok ezekkel.

A gondolkodásotok tehát elkezd túllépni a fénysebességen, és még azon is túl, és túllép azon is, hogy bármifajta sebességet meg kellene határozni. És amikor ez megtörténik, akkor hirtelen felismeritek majd, hogy miről szól a valódi bölcsesség, a valódi meglátás. Felfedezitek majd, hogy mennyire csapdába ejtettek benneteket a régi, unalmas, lassú, szükségeken alapuló gondolkodásminták. Felismeritek majd, pontosan azt, amiről beszélünk már évek óta, hogy mindaz, amire szükségetek van, itt van a mostban. Ez nem csak egy kis aranyos közhely, tudom, hogy sokan használjátok akként. Most nem nézek senkire konkrétan.

Nos, tehát mindenre, amire szükségetek van, itt van a mostban. Kezdjétek el akkor ezt megtapasztalni, és ne gondolkozzatok rajta. Azt is észre fogjátok venni, hogy ez a száj, ez a csacsogás megváltozik majd, ugyanis a száj az elme szolgája, és sokszor csak jár-jár a száj, ahogy az elme is, és rengeteg szóval áll elő, hogy rengeteg teret töltsön be. Rengeteg emberrel együtt. És mindez megakadályoz benneteket abban, hogy a jelenben legyetek.

Az új gondolkodásban lenni

Nos, vajon mi történik majd az új gondolkodással? Kevesebb lesz a beszéd. Vajon miért? Mert egy hanggal is, bármilyen hanggal, hogy ű, vagy á, hihetetlen mennyiségű tudatosságot lesztek képesek kifejezni, behívni. Energiákat egy-két hanggal, amely akár hegyeket is képes elmozdítani, vagy akármit akartok elmozdítani, azt is képesek lesztek megtenni.

Tehát ez az új gondolkodás ez elképesztő. Ti önkéntesként jelentkeztetek erre az új gondolkodás kifejlesztésére, de nem tudtok róla gondolkodni, hanem csak megtapasztalni tudjátok. Benne tudtok lenni. Ezért beszéltem az elmúlt hónapban arról, hogy legyetek a jelenlétetekben, hogy a szellem jelen van. Igen. Jelen kellene most már lennetek, mert egyébként, egyébként elszalad minden mellettetek, és 5 év múlva majd itt ültök, és azt mondjátok, hogy de hát én nem értettem. De megkaptátok, csak nem tudatosítottátok, és ez elég gyakran történik most, hogy egy csomó dolog így átrohan az emberen.

Mindenféle dolog átpörög az emberen, itt, éppen most, gondolatok, ötletek, energiák itt szaladnak, és azt mondjátok, hogy ó én ezt nem kaptam meg, valahogy nem jött át. Dehogynem! Átjött, csak a valóságnak csak egy nagyon vékony kis szeletére koncentráltatok, és ezért nem éreztétek. Az új gondolkodás, pedig megengedi, hogy felnyíljatok, és megtapasztaljátok ezt.

Most, pedig csináljunk egy gyakorlatot az új gondolkodással! Egyébként pedig, hány panaszt kaptam az elmúlt héten! Kuthumit okoljátok, ő hozta elő ezt a témát! Az összes panasz, az összes aggódás, az összes dráma, ami előjött… Nem nézek senkire! Ahogy Kuthumi tenné! Ez mind az új gondolkodásból ered, mert megengedtétek magatoknak. Egy kicsit kacagok, meg sírok is, mert ti felemeltétek a kezeteket, és azt mondtátok: én a csoport tagja szeretnék lenni, haladni szeretnék, szeretném behozni a személyes élettapasztalatomba.

És amikor ez megtörténik, akkor azt mondjátok: jaj, mi a bajom? Miért kellett nekem ebbe jelentkeznem? Miért kellett nekem ebben a shaumbra projektben részt vennem? Ez benne az irónia! Ti nem szeretnétek ezt más módon csinálni. Ti nem szeretnétek a második, a harmadik hullámban részt venni. Én próbáltam nektek elmondani, hogy miért nem jöttök a következő hajóval. Az első hajón felfedezik azok, akik rajta ülnek, hogy vannak démonok és sárkányok a vízben. Azt nézik, hogy mi van a vízben. A következő hajók csak követik őket. De ti az első hajón akartok lenni, és ti ott is vagytok, ott is vagyunk. Nem lehetne ezt másképp csinálni, és ezért szeretek veletek dolgozni.

Egy új gondolkodású tapasztalat

Nos, csináljunk valamit, csináljunk egy új gondolkodáson alapuló kísérletet, tapasztalatot. Hogyha szeretnétek. Nem kell. Ha nem akartok ebben részt venni, akkor elég, ha úgy csináltok, hogy egy kicsit színlelitek a dolgot, egy kicsit izzadtok, a szomszédaitokat jól átveritek, hogy nagyon komolyan belemerültetek a gyakorlatba, majd kimentek az ajtón, és azt mondjátok: hű, de örülök, hogy ebbe nem merültem bele! Én már nem akarok további bonyodalmakat az életembe. Én már csak egy kis aranyat szeretnék, új kapcsolatot az életembe, egy kellemes kis estét, és az összes ilyen őrültséget már nem kívánom. Ez is teljesen rendben van. Egyébként, pedig beszippantjátok az összes energiát a többieken keresztül, tehát, így is, úgy is meg fog veletek történni. J

Nos, csináljuk, akik online néznek minket, nekik is mondom. Egyébként ez egy általános emberi hozzáállás. Nem feltétlenül hozzátok szólok most, hogy amikor az emberek fiatalok, akik reggel felébrednek, és annyira izgatottan várják a tapasztalatokat. Amikor ti nagyon fiatalok voltak, akkor ti is ennyire vártátok a tapasztalatokat. És nem ítélkeztetek fölötte, hogy rossz vagy jó tapasztalat volt-e. A többiek megtették helyettetek. Amikor sírtatok, akkor valaki azt mondta, hogy: jaj, mi rossz történt veled? Pedig nem feltétlenül volt rossz, csak a többiek szemében lett azzá. Csak sírtam. Ez nem azt jelenti, hogyha sírok, akkor valami rossz történik. Amikor fiatalok voltatok, akkor nem ítélkeztetek sokat a dolgokról. Nagyon sok álmotok volt. Valóban nagyon sok álmotok volt akkor, aztán ezek lecsukódtak. Nagyon sok látomásotok volt, amikor fiatalok voltatok. Mindnyájatoknak megvoltak a látomásai, és megvoltak azok a lények, akivel játszottatok. Játszótársak, akikre azt mondják kívülről a felnőttek, hogy ezek nem is léteznek. Ezek kis manók, természeti dévák, vagy angyalok. Igen, ők szeretik a gyerekeket és ott voltak körülöttetek. Volt olyan, aki kívülről jött hozzátok, volt olyan is, aki belülről, bennetek működött. Ti kis fantáziagyár voltatok, és voltak lények, amelyeket ti teremtettetek, és ezek kimentek és játszottak a külső kis teremtményekkel, a természeti lényekkel. Ezek a korai évek telve voltak fantáziákkal, tapasztalatokkal.

Ha ma megnézem a legtöbb kultúrát, annyira nagyon a mentális struktúrák felé terelgetik a gyerekeket, és ma kétéves gyerekeket is a tanulásra kényszerítik. A tanulás az nem egy rossz dolog, de… nahát kell, hogy majd erről az új energiás oktatásról beszélgessünk, de nagyon sok ember fog vitatkozni vele. Amikor a gyerekeket tanítják, akkor ugyanúgy meg kéne őket tanítani az egyéb potenciálokra is. Mi van, ha… ugye? Na jó, sűrítem a mondanivalómat.

Szóval a gyerekeket nagyon mentális irányba terelik az oktatás során. Emlékezzetek majd arra, amit most mondani fogok. Valamit megrögzítetek, valamit becsuktok egy üvegbe, amikor valamit bezártok egy dobozba, amikor a tudomány nem fedezi fel, nem vizsgálja a teljesen új potenciálokat is, amelyek kívül esnek a jelenlegi teóriákon, akkor az fel fog robbanni. Ez történik most az oktatási rendszerrel, hogy nagyon le van szűkítve. A kreativitás, a művészet, a zene, mindez most kikerült az oktatásból, és ahogy én mondtam nektek, hogy a művészet megmenti majd a világot. Így van. Ha egy társadalom művészi tud lenni, az azt jelenti, hogy felszabadítja önmagát. Nem a festmény fogja felszabadítani az embereket, hanem a tudatosság, amikor arra tudjátok az időtöket áldozni, hogy az örömteli élvezeteket éljétek a Földön a mentális korlátok, szabályok, struktúrák helyett. Ez megmutatja azt, ha szabad egy társadalom.

Nos, ez egy kísérlet lenne. Sajnos nagyon sokat elvonnak a gyermekkori tapasztalatokból ezek a tanulmányok. Képzeljétek el, hogy valaki elkezd egy fantáziaiskolát. Igen, és a fantáziában benne lenne a matematika tanulmány. Mert a matematika, a modern matematika és a geometria az fantázián alapul. Na, és a számolás? Hű, az bizony kreatív! Igen!

Na, aztán eljuttok a középkorotokhoz, mondjuk a korai felnőttkorhoz, és az történik, hogy elkezdtek halogatni, elkezditek a vízióitokat, az álmaitokat távolabbra tolni. Mindenféle kifogásokat találtok, hogy elkezdtek egy állást, egy munkát, családot alapítotok, és valójában az történik, hogy a tömegtudat elkezd nyomasztani benneteket, egy csomó mentális nyomás ér benneteket, és ez kiszorítja belőletek az álmokat, a reményeket, kirázza belőletek a szenvedélyt, hogy belemerüljetek valami teljesen újba. Megpróbál benneteket benne tartani egy olyan fókuszban, egy olyan törekvésben, hogy tökéletesítsétek azt, ami már itt van előttetek. Tökéletesítsétek azt, amivel már rendelkeztek. Mert amilyen az az átkozott tükör, van körülöttetek egy valóság. És ez a valóság sosem lesz egyébként tökéletes. Nem így lett kitalálva, kialakítva. Igen, egyébként a túloldalról be-beszólnak ám néha (mutat fölfele).

Nos, tehát beleragadtok abba, hogy azt hiszitek, hogy előbb tökéletesíteni kell ezt a dobozt, mielőtt átmehetnétek egy másik dobozba. Na, most ezt a gondolatot ezt dobjátok el, és juttassátok vissza a tiszta energiába ezt a gondolatot. Mi történik a húszas-harmincas-negyvenes éveitekben? Ti, igen, elkezdtek halogatni dolgokat, ti is így csináltátok. Mindenféle kifogásokat találtok. Nincs időtök erre, nincs időtök arra… ezzel foglalatoskodtok most. Nem csináltok dolgokat magatoknak, mindent másokért tesztek, nagyon keveset adtok magatoknak. Ez nagyon kimerítő a legtöbb ember számára manapság.

Ez a fajta út, ez arra viszi az embert, hogy még jobban, egyre jobban mentálissá váljon, még inkább a rutin uralja az életét, és itt lehet aztán igazán elakadni. Egészen addig a pontig, amikor elérkeztek az érettebb évekbe, és ez egyáltalán nem az évek számát jelenti, ez inkább egy ilyen mentális lelassuláshoz kapcsolódik, érettebbé váltok, és szomorúan mondom, de sokatok számára, akik itt vannak, azt mondjátok magatoknak, hogy eddig akarok eljutni az életemben. Igen, ennyi. Én bevégeztem, ami miatt idejöttem, lehet, hogy van bennetek egy kis rossz érzés, és hazudtok magatoknak. Azt mondjátok, hogy majd később, majd továbblendülök, amint befizettem az adókat, amint elrendezem a kapcsolati problémámat, akkor majd utána folytatom. De valami legbelül azt mondja bennetek, hogy eddig akartam én elmenni, elértem a csúcsomat, na most akkor mit is csinálhatnék? Még élvezhetem a hátralévő értékes pillanatokat, amik még adódnak, ezt lehet harminc-negyven év alatt is. Van egy részetek a régi gondolkodásban, amelyik feladta, és némelyikőtökben szomorúság van. Egy szomorúság, csalódás, és azt mondjátok, igen, talán, talán majd holnap folytatom. De lehet talán, hogy valami majd történik. Hogy 10 éve járok már a Crimson Circle találkozókra, és hirtelenjében jön majd egy hatalmas fénycsóva, és az egész terem kiviláglik, és teljesen megvilágosodva hagyom majd el a termet. És kedves atyám, körbejárnál a kalapoddal, hogy itt az adományokat gyűjtsük? (nevetés)

Kedves barátaim! Nem azért mondom, hogy most erőszakoskodjak veletek, nyomkodjam a gombjaitokat. De ez, régi gondolkodás, amit most hallottatok. Ez teljesen szar. Nem tudjátok ezt még több szarral elfedni. Mindenféle közhelyekkel nem tudjátok ezt elfedni. Viszont, hozhattok egy olyan döntést, hogy ki akartok lépni ebből a régiből.

Hogy valóban alapvetően megéljetek egy újrakezdést, és szeretném, hogyha ezt megvizsgálnátok magatokban, mielőtt feltenném a valódi kérdést. A legtöbbeteknek ez a legutolsó élet ezen a bolygón. A legtöbbetek számára. Most vizsgáljátok meg azt, amit mondtam az előbb. Az álmaitokkal, a reményeitekkel kapcsolatban, azzal kapcsolatban, hogy azt gondoljátok, hogy nahát, hát ez az, amit ebből ki lehetett hozni. Semmifajta új projekt, semmifajta új kapcsolat, semmifajta új kezdeményezés. Hát, ez nem valami fanfáros távozás a földről!

Amikor azt mondom nektek, hogy valószínűleg ez az utolsó életetek ezen a Földön, szinte teljesen, mindenkire ez vonatkozik itt ebben a teremben, némelyikőtök azt választja majd, hogy teljesen tudatosítja a felemelkedését, amely már megtörtént, lesznek köztetek olyanok, akik az új földekre mennek. Hallotok majd egy hívást, mert ők akarnak benneteket ott. Nagyon könnyen átkerültök oda. Ti lesztek a nagy sztár odaát. Majd elmondjátok, hogy építettétek ti a földet, hogyan teremtettétek. Nagyon jól fogjátok magatokat ott érezni. Sokan fognak odamenni.

És azt választjátok majd hogy nem ismeritek még fel, nem tudatosítjátok a felemelkedéseteket egyelőre. Vajon miért? Mert szeretnétek még egy showt. Szeretnétek még valami új dolgot csinálni, még előtte. És az új Föld az nagyon-nagyon csábító lesz, ebből a szempontból. Ti ismeritek ár a játékszabályokat. Ismeritek, tudjátok, hogy min mentetek keresztül. Odamentek, és szakértőként előadjátok majd, amit tudtok. Ti lesztek a guruk, és ők teljesen leborulnak előttetek, isszák majd a szavaitokat. Azt hiszitek, az angyalok olyan okosak, hát, egyáltalán nem okosak. Ti vagytok okosak, mert ti végigcsináltátok ezt az egészet.

Tehát vizsgáljátok meg ezt a kétfajta erőt. Az utolsó élet itt a Földön, és a csúcspontotok. Ez régi gondolkodás. Meg tudjátok-e engedni magatoknak, most, ebben a pillanatban, az új gondolkodást? Ó, látjátok? Már valaki már most leállította ezt az egészet. Valaki már most szeretne valamit tervezni. Nincs tervezés az új gondolkodásban. Nincsenek célok, nincsenek célok. Nem tudjátok leírni egy papírra, hogy mit szeretnétek megvalósítani. Ez csak egy ilyen kis játék. Az új gondolkodásban egyszerűen csak egy döntést hoztok meg, és utána engeditek, hogy a szelek jöjjenek, és támogassák. A változás szele, a fejlődés szele megérkezzen, és elvigye magával ezt a döntést.

Amikor azt mondom, hogy készen vagytok az új gondolkodásba való belépéssel, és szeretnétek megérteni, hogy mi megy ott, az új gondolkodásban nem tudtok mindenféle célokat megvalósítani. Meg akarom nyitni ezt az új iskolát! Tíz könyvet akarok írni! De ez nem így működik. Ez régi gondolkodás, ez lineáris gondolkodás. Ezek megelégedést hozó gondolatok, de valójában ez hamis megelégedést, kielégülést hoz, és akkor válik igazán hamissá, amikor leültök, és megkezditek ezeknek a projekteknek a megvalósítását, és nem működnek, és aztán frusztrálttá váltok, elkezdtek viszketni, és azt mondjátok magatoknak: miért viszketek, amikor bekentem magamat? Hát jön a kétség, így van, a kétség.

Szóval shaumbra, akkor most csináljuk ezt az új gondolkodást, ha akarjátok. Az új gondolkodással írjuk felül az eddigi mintázatokat, amelyek arra vonatkoztak, hogy az életetek haladásával egyre érettebbé váltok, akkor már nem lehetnek mindenféle ihletett dolgaitok, a szenvedély, a gáz, az energia elhagy benneteket.

Na, akkor ezt újra gondoljuk az új gondolkodással. Hogy csináljuk ezt? Felhívjuk ide Aandraht, hogy lélegezzen egy kicsit. Aandrah, kérlek gyere ide!

Az új gondolkodás nem tűr meg gondolkodást, úgyhogy a légzés alatt ne gondolkodjatok. Ezért is imádom a légzést.

AANDRAH (Norma Delaney): Milyen érdekes paradoxon ez.

Nos, arra hívlak meg benneteket, hogy érezzétek ezt a lélegzetet. Megengeditek-e magatoknak, hogy érezzétek a lélegzetet, ami most hozzátok akar eljönni?

Fogadjátok be, lélegezzétek be, jó mélyen. Érezzétek.

Itt van most, itt van most, itt van nektek.

Lélegezzétek be, lélegezzetek mélyen, amint azt mondjátok, hogy igen, igen, igen.

Érezzétek milyen élettel teli. Érezzétek, és lélegezzétek be, és fogadjátok be.

Lélegezzetek, és fogadjátok be az összes lélegzetet.

Érezzétek magatokat, töltsétek meg magatokat, érezzétek, hogy az örömbe beleolvadtok, belemerültök. Annak az örömébe, hogy életben vagytok.

Lélegezzetek mélyen. Lélegezzetek most. Lélegezzetek.

(és most Norma némán folytatja)

…

ADAMUS: Jól van, jól van! Talán, talán csak pillanatokra éreztétek, hogy jelen vagytok. Ahogy beszéltünk róla az elmúlt shoudban, csak pillanatokra. Nem kellett gondolkodnotok, hanem éreztétek, hogy jelen voltatok. Csak tudatában voltatok annak, ami körülöttetek volt, van.

Érdekes dolog az új gondolkodásban, hogy a tudatotok elkezd kiterjedni. Az elme ugye nem szól közbe, és a tudatosságotok kiterjed, és hirtelenjében felismeritek, hogy jelen vagytok. Nos, ez minden, amire szükségetek van. Ebben a pillanatban minden elkezd megváltozni, mert utána már a lineáris dolgokra nem kell figyeljetek. Hirtelen minden megjelenik magától. Nem kell külön aggódni, stresszelni azon, hogy hogyan történnek meg a dolgok. Ez egy teljesen új működési mód, és beszélni fogunk majd erről az elkövetkező üléseink során. A körutunk alkalmával is beszélni fogok róla. Nagyon várom. (utal az európai körútra, ami most következik)

Az új gondolkodás egy döntésről szól. Hogyha valójában össze akarjuk foglalni, arról a döntésről, hogy ezt választjátok, ezt akarjátok megtapasztalni, és abban különbözik az eddigi döntésektől, amelyeket eddig hoztatok, hogy az új gondolkodás az nem egy konkrét megvalósulásra vonatkozik. Ezzel azt akarom mondani, hogy sokan közületek továbbra is használják a megerősítéseket, vagy a vizualizációkat, vagy pedig használjátok a döntéseket, mégis mentálisan tettétek azt. Például szeretnétek, pl. 10millió dollárt… és észrevettétek, hogy nem jöttek meg? Valaki esetleg megkapta ezeket az összegeket? Nem jöttek ugye? A pénztárcába nem jöttek ezek az aranyérmék.

Nos, az igazi döntés az nem arról szól, hogy akarok egy társat, vagy valójában a régitől akarok megszabadulni. Ez csak egy manifesztáció. Az igazi döntés az nem olyan, mint amikor azt mondjuk, hogy mindenféle festményeket akarok teremteni. Ezek valójában csak manifesztációk, nem pedig a valódi döntést hordozók. És valójában ezek nagyon mentálisak. Majd mindjárt összesűrítem a mondanivalómat.

Meg fogjátok kérdezni majd az elkövetkezendő hetekben magatoktól, hogy valójában az új gondolkodást használom-e, aztán kétségeket tápláltok, és azt mondjátok, én biztos nem ezt használom.

Na, elmondom nektek, hogy honnan tudjátok meg, hogy az új gondolkodásban vagytok-e. A drámák elkezdenek majd kimenni az életetekből. A dráma az elme tevékenységének a mellékterméke. Ha az új gondolkodásba átléptek, majd nem lesz szükségetek a drámákra. Már egyáltalán nem. Semmifajta szükség nem lesz a dualitásos ütközésekre. Nem lesz majd szükség arra, hogy a saját drámáitokba belemenjetek, és a drámák elkezdenek majd kilépni az életetekből. Lehet, hogy majd kicsit pucérnak fogjátok érezni nélkülük. Esetleg elgondolkodtok róla, hogy visszamenjetek a drámákba, de ha megízlelitek, akkor nagyon keserű íze lesz a drámáknak. Olyan méregszerű, és bántani fogjátok magatokat, hogy ugyan miért is mentetek vissza a drámákba. Nem nézek rád atyám, nem rád gondoltam! De vajon miért mentetek vissza ismét a drámákba?

Ha az új gondolkodásba beléptek, akkor a drámák eltűnnek, és ezzel együtt eltűnik az is, hogy az a fajta szükséglet, hogy az érzelmi hullámvasúton éljetek. Furcsán fogjátok magatokat érezni, mert nem lesznek érzelmeitek, és azt mondjátok majd magatoknak, hogy de érdekes, hát nincsenek érzelmeim, és mégis közben boldogabbnak érzem magam. A legtöbb döntés tulajdonképpen a melléktermékeknek a megvalósítása, manifesztációjára vonatkozott, és azért nem működtek, mert a gondolkodásból eredtek, és nem volt bennük valódi érzés.

A valódi döntések azok olyanok, mint például amikor az örömet választjátok. A tapasztalásban való létezést. Az is egy igazi döntés, hogy azt mondjátok, hogy vagyok, aki vagyok. Valószínűleg ez a végső, a legesszenciálisabb döntés, hogy vagyok, aki vagyok, élek, vadul, bőségesen. A vadul ebben azt jelenti, hogy kiléptek a dobozokból, hajlandóak vagytok kockázatot vállalni, és a bőség, pedig azt jelenti, hogy gazdagok vagytok, és nem feltétlenül a pénzre vonatkozóan, a fillérekről szólóan. És élni akartok.

Innen, az összes stáció megjelenik majd. Ne arra koncentráljatok, hogy ott létrehozzatok egy rakás aranyat, mert ez régi gondolkodás, és ez nem fog működni. A döntésnek egy érzéshez kell kapcsolódnia belülről. A döntésnek mélysége kell, hogy legyen. Nem ilyen elmeszarnak kell hangzania, makyonak, hanem valódinak kell lennie.

Az is egy valódi döntés például, hogy éljetek. Milyen érdekes, hogy hányan választanának hatalmas, gyönyörű autót, sok pénzt, egy nagyszerű házat, egy igazi, szexi társat, és közben nem választják magát, az életet. Ugye? Nem elképesztő, hogy milyen, ha azt mondom, hogy azt a kevés embert nézzük meg, akik megnyerték a lottó főnyereményt. Mi történik velük? Elterelik a figyelműket, és szépen elveszítik a vagyont nagyon hamar, mert közben elfelejtették azt, hogy az életet kellene választani, az örömöt, a boldogságot, a bőséget.

Nos, tehát amint belépünk az új gondolkodásba, nagyon sok minden elkezd majd változni. Az új gondolkodás az egy választás, egy döntés kérdése. Az új gondolkodás az azt jelenti, hogy megengeditek, hogy egy csomó meg nem kötött, új dolog bejön az életetekbe, hogy új módon tudatosítsátok a jelenléteteket, és megengeditek magatoknak, hogy kifejezzétek azt.

És ezzel kérem, hogy adják rám vissza a köpenyemet!

LINDA: Örömmel!

ADAMUS: Talán átalakulok egy denevérré és kirepülök innen.

És ezzel vegyünk egy mély lélegzetet shaumbra! Nagyon várom, hogy találkozzunk sokatokkal az utunkon, az európai utunkon, és nagyon várom, hogy visszatérjek Párizsba egy néhány napon belül!

És ezzel megfordulok a köpönyegemmel, és máris eltűnök! Emlékezzetek, hogy minden rendben van a teremtés egészében, ezért minden csak egy átkozott illúzió!

LINDA: És ez így van! (taps)