Fogadjátok szeretettel Adamus (NEXT) Sorozat 11.Shoudjának- címe: A Spirális Tapasztalat - magyar változatát- Szénási Kata fordításában. A Shoud Colorado Államban 2011 június 4-én hangzott el, Geoffrey Hoppe közvetítésében.

Ez a közvetítés több szempontból is érdekesnek bizonyult:-)
A vége felé Adamushoz egy Guidance Energy (Vezér Energia) csatlakozott egy Kathleen nevű hölgy közvetítésében...nos, ezt az energiát elég nehéz volt magyarra fordítani, mert angolul is sokszor összefüggéstelen és érthetetlen volt..illetve , kissé elemelt...de a tapasztalat érdekes volt:-)

Jó szórakozást és spirálozást Nektek!

László Emesének köszönhetően pedig itt a Shoud írott verziója is! Köszönjük Emese a gépelést, szerkesztést!

ADAMUS: Vagyok, aki vagyok, Adamus, a nagyon szuverén birodalomból. Üdvözöllek benneteket kedves shaumbra a találkozónkon. Üdvözöllek ennek a csoportnak az energiájában mindannyiotokat, akik itt vagytok ebben a Canyon teremben, Coal Creek Canyonban. És azokat is, akik a világ különböző pontjairól néznek minket - belenéz a kamerába - Sziasztok, üdvözöllek benneteket!

És most vegyünk egy mély lélegzetet együtt, amint elkezdjük a napunkat.

Szükségünk lesz egy pohár vízre, vagyis csak egy pohárra, egy tiszta pohárra. Csak nem attól féltél, hogy eltöröm? - kérdezi Lindát.

LINDA: Dehogynem! (nevetés)

ADAMUS: Tudtam, hogy ez így lesz, ezért is törtél el tegnap éjjel te egy poharat kedvesem, ugye? Hogy nekem ma ne kelljen ezt megtennem.

LINDA: Örülök, hogy segíthettem neked.

ADAMUS: És kérek szépen egy kis kávét is, tejszínnel, cukor nélkül!

LINDA: Köszönjük Suzy.

ADAMUS: Szóval, kedves shaumbra…

LINDA: Meg fogod bánni, de azért köszi!

ADAMUS: Ma játszani fogunk egy játékot. Miközben beszélek. Van hozzá kedvetek? (a közönség válaszol: Igen)

LINDA: Addig, amíg nem veszélyezteti az egészségünket, a biztonságunkat.

ADAMUS: Nos, a játék az egyszerű. Látjátok, azt hiszitek, hogy azért jöttetek ide, hogy valami megtöltsön benneteket. Azt hittétek, hogy valamiben hiányotok volt. Ugye, úgy néz ki, mintha félig töltöttem volna. (ugyanis a pohárba töltötte a vizet) Tehát azt hittétek, hogy azért jöttetek erre a találkozóra, hogy feltöltsenek benneteket.

Ah… Ez egy óriási nagy illúzió. És a legtöbb ember így megy keresztül az életén, hogy folyamatosan próbálja azt a poharat feltölteni, megtölteni egy kis bőséggel, egy kis szeretettel, vagy bármi egyébbel. (nevetés) Aztán az újra ürül, ürül, akkor megint visszamentek valahova és feltöltitek egy másik helyen. De a dolgok nem így működnek. Megtartanád ezt nekem? (Lindának odanyújtja a poharat)

A játék, amit mi ma játszani fogunk, az pedig ez. (Egy spirált rajzol a táblára Adamus)

LINDA: Göndör haj? (valaki a közönségből azt mondja: „spirál”)

ADAMUS: Spirál. A spirálról szól ez az egész. Nem arról, hogy feltöltsétek a poharatokat, újra és újra megtöltsétek azt, hanem az állandó kiterjedésről, a folyamatos kiterjedésről van szó.

Ma pedig egy olyan játékot fogunk játszani, ha van hozzá kedvetek, ma fejlődni fogunk. Ma spirális irányba fogjuk az energiáinkat irányítani. Mi nem csak megtöltjük ma a poharat, hanem ki fogunk virágozni.

Miközben én beszélek, miközben a disszertációmat tartom, akár rosszul, akár jól, végül is ez nem számít. Tulajdonképpen lehetne az is, hogy egy szót sem szólok. (szünet) Azt hittem jönni fog egy kis taps erre a kijelentésemre. De nem. (nevetés)

LINDA: És ez most vicces volt.

ADAMUS: Ez vicces volt! (nevetés) Nahát, az emberek! Végre nevettek.

Nos, beszélni fogunk ma, igen, sok mindent fogok ma mondani. Lehet, hogy elhúzódik, de az is lehet, hogy normális időben végzünk, és jön majd hozzánk GE, a Guidance Energia, vezérlő energia (Kathleen Loughery közvetítésében). Csatlakozik majd hozzánk, és lesz egy kérdések-válaszok kör, és majd meglátjuk, ki fog kérdezni, és ki fog válaszolni. Tehát miközben mi szórakoztatunk, és beszélünk és folyik ez a szórakoztatás, remélem, jól szórakoztok! Ugye? Ugye? Én biztosan jól szórakozom, Sart. (nevetés, Sart angyaljelmezt visel)

Tehát amint mi haladunk ebben a spirálban, lesznek majd energiaszünetek. Tóbiás ezt úgy hívta, hogy szétválasztási pontok, ahol meg lehet ugrani egy következő síkra. Egy következő ciklusra át lehet ugrani. És amint végig fogom venni a témáinkat, a kérdéseinket, lesznek apró kis szünetek benne, szinte észrevehetetlenek, amik segítenek majd abban, hogy ez a spirál tovább és tovább tudjon menni. Pontokat rajzol a spirálra. És amikor majd megleszünk ezekkel a szünetekkel, egy kicsit másképp fogjátok magatokat érezni, azt fogjátok gondolni, hogy valamit tanultatok, de nem hiszem ezt. Lehet, hogy egy kicsit az emlékeiteket átpiszkálunk. Nem fogtok semmi újat tanulni itt, viszont remélhetőleg meg fogtok itt tapasztalni valamit.

Látjátok itt a spirált? (Áthajtja a papírt, és egy tiszta lap kerül elő.) Láttatok már egy nagy-nagy épületet? Amilyen kör alakú, henger alakú, pedig nem az, valójában nem az. A kör alakú épület is lapos téglákból áll, és azt az illúziót kelti, hogy valójában az egész kerek, pedig nem az. Az életeteken is így mentek keresztül. Azt gondoljátok, hogy itt vagytok, mentek egy úton, és délután majd itt lesztek. Nem, egyáltalán nem.

Valójában ebben a gyönyörű szép spirálban, kiterjedésben, saját fejlődésetekben vagytok, és nem töltötök meg semmiféle poharat. Tehát nem fogtok semmilyen poharat feltölteni. Mert ez egy régi minta, az, hogy minden nap feltöltjük egy kicsit, aztán kiengedjük. Kiöntötte a pohár vizet. Nahát, ez csak egy kis víz! Tudtátok, hogy meg fogom tenni! És amikor megtettem, akkor meg itt nevettek. (nevetés)

LINDA: Igen, megtette ezt már.

ADAMUS: (És most kávét iszik). Ez egy ragacsos energiaital. Ez nagyon ragadna, így nem öntjük ki.

Tehát a játék abból áll, hogy az elkövetkező órában, másfél órában beszélni fogunk. És ne gondolkodjatok, engedjétek el a dolgokat, és engedjétek, hogy megtörténjen ez.

Mély lélegzetet. Spirál 1, avagy az első szétválasztási pont most történt.

Jelenlegi energiák

ADAMUS: Na. Következő. Nagyon intenzív néhány hét áll mögöttünk, és nincs még ennek vége. Azt mondanám, hogy ez csak a 40%-a volt Pete, annak, ami az egész. Nagyon-nagyon intenzív volt.

Tudtad, hogy én ezt le fogom rólad venni – egy kalapos nőnek mondja.

SUSAN: Neked hoztam.

ADAMUS: Van valami az újságban? (Mert újságot tart benne a hölgy) Nagyon-nagyon érdekes módon olvastad te ezt az újságot. (nevetés) Benne volt a kalapjában az újság összegyűrve. Te ott szívtad magadba az információt? Legközelebb egy kicsit szélesebb kalapot vegyél már! Vagy pedig kerítek egy olyan közvetítőt, akinek kisebb a feje. Na, még egy fotót kérek! Oké, köszönöm!

Látjátok kedves barátaim, ez a figyelemelterelés, egy szórakoztatás. Nahát. Mi a pokol ez? Milyen illúzió ez? (Sart megy körbe egy angyali ruhában). Meghalnék, és a mennybe tartanék, és ott meglátnálak téged, akkor visszafordulnék és elszaladnék a másik irányba. Hát persze! Cauldre-n van egy fura kalap.

LINDA: Sart, kérlek szépen, gyere ide az első sorba, megérdemled!

SART: Helló shaumbra! (Sart örömködik magának, a közönség tapsol)

LINDA: Ez egy ijesztő angyal.

ADAMUS: Ez volt a figyelemelterelés 2. Vegyetek egy mély lélegzetet! Azt akarom ezzel mondani, hogy ez ennyire könnyű. Nem kell hozzá mindenféle gondolkodás, semmifajta feldolgozás. Beszélünk majd erről a következő pillanatban.

Tehát ez az elmúlt időszak nagyon intenzív volt, az elmúlt hónap, és még csak a 40%-a telt el. És hogy kezelitek ti ezt? Jaj, nem szabadna ezt kérdeznem. Na, hogy kezeled te ezt?

SHAUMBRA NŐ: Ó remekül.

ADAMUS: Láttam rajtad, ragyog a szemed.

Kedves shaumbra. Kedves shaumbra szeretném, ha egy pillanatképet rögzítenétek magatokról, igen magatokról, ebben a pillanatban, mert soha nem voltak a Földön ilyen intenzív energiák. Soha nem volt ilyen átalakulásban az energia. Ennyi energia, amely éppen elmegy, és ugyanennyi energia jön vissza. Soha nem volt ekkor a stressz a rendszerben, és valójában meg vagyok lepve, hogyha egy fogadó angyal lennék, akkor én arra fogadtam volna, hogy a dolgok már szétrobbantak volna, ugyanis a szixszalag, amely egybe tartotta az emberi tudatosságot, annyira megfeszült, különösen ezekben az elmúlt hetekben. Még lehet egy kicsit húzni rajtuk.

Vannak olyanok, akik segítenek abban, hogy ezek kissé lazuljanak. Ők benne vannak a hírekben. Nem azt mondom, hogy áldozati bűnhődést vesznek a nyakukba, de bizonyos értelemben igen.

LINDA: Mint Edwards, vagy Schwarzenegger? (nevetés)

ADAMUS: Tehát azt olvassátok a hírekben, hogy az életük hirtelenjében a pokol felé tart. Olvastok róluk, és azt mondjátok, hogy hú, de örülök, hogy ez nem velem történt. (nevetés) De bizony veletek történt, bizonyos értelemben. A dolgok, amik az újságban megjelennek, azok természetesen nem a nagy drámák, persze vannak azért traumatikus dolgok, meg ugye a piac, ami folyamatosan süllyed, lassul, ugyan milyen mélyre mehet még? Hát majd rájövünk, majd rájövünk.

LINDA: Szégyelld magad!

ADAMUS: Alapvetően Görögországnak a gazdasági összeomlása, amit majd néhány ország követni fog… Hát, egy kicsit az egyensúly kibillent. Igen, tudjátok, hát az ő egyensúlyuk egy kissé kibillent. Ismeritek ezt ti is, amikor ti egy kissé kibillentek. Na az ám az összeomlás! (nevetés) És itt most érzelmileg beszélek, nem pénzügyileg. (még több nevetés) Hűha, mennyi bárszék van itten! Nem használom mindegyiket, de azért jó, hogy tudom, hogy itt vannak. (Három magas szék is van a színpadon)

Tehát a dolgok történnek, és erről a hírek beszámolnak. Különösen ilyen időkben a szexuális energiák összeomlásáról is szó van, a kongresszusról. Nem, nem! (nevetés) (Ránéz valakire, egy kitömött nőre, aki terhes nőnek öltözött) legutóbb, amikor ezt tettem, akkor hirtelenjében itt a Földön találtam magam. Többet nem játszom ilyet! Nem, nem, nem, ezt a trükköt nem játsszák már el újra velem, hogy egy terhes nőre ránézek, és hogy beszippantson a születés csatornája! (még több nevetés)

Nos, tehát van egy helyzet, azzal a kongresszusi emberrel… Kérlek, ne nevessetek!

LINDA: Weiner!

ADAMUS: Weiner. Tehát ott van Arnold. Egy csomó, különböző dolog zajlik, a gazdasági helyzet. Én tényleg csodálkozom, azon, hogy nem borult itt meg az egész. És tudom, hogy ti aggódtatok ezen. Tudom, hogy bennetek ott van a félelem. Valójában ez egy nagyon mély félelem, egy teljes rettegésben tartó félelem. Mi van, hogy ha ez az egész felrobban, ez az egész összeomlik? Szeretném, ha egy pillanatra itt megállnánk, és egy kicsit mélyére néznénk ennek. Bizony ez a régi atlantiszi történetből ered, és továbbra is viszitek magatokkal, továbbra is aggódtok ezen, hogy mi van, hogyha ez az egész mégis csak összeomlik.

És mi van, ha összeomlik? Tudjátok ez nem fog úgy összeomlani, mint Atlantiszban, egyáltalán nem. Ahhoz túl sok, mondhatjuk úgy, túl sok fényenergia áll készen arra, hogy beérkezzen ide. Épp arra vár, hogy bejöjjön. Az emberiség tudatossága valójában egy érdekes állapotban van. Tehát nem fog megtörténni a társadalomnak a felrobbanása fizikai síkon, de a fejlődése a társadalomnak tudatos módon megtörténik majd.

A tudatosság, kedves Patricia, amint azt te tudod, a tudatosság lesz a nagy szó, a megatrendről, ha beszélünk, a tudatosság lesz a fő kifejezés. (Patricia Aburdene-hez beszél, a „2010 Megatrendjei” szerzőjéhez) Az emberek egyre tudatosabbá válnak. Lehet, hogy nem folytatják majd az útjukat ezen a Földön, most ezekben az időkben, és ez is rendben van. Lehet, hogy valahova elmennek, saját útjukat folytatva, de a tudatosság a felkelő nap.

Mint a tudatos táplálkozás. Ugye? Hallottam, hogy erről beszéltél Linda Eesából. A tudatos élet. Tudjátok hányan élnek tudattalanul? Hát szinte mindenki.

A tudatos bőség. Ez egy teljesen más téma. A tudatos kapcsolatok. Felismeritek, hogy hihetetlen mennyiségű hipnotikus réteg van itt, amiről már beszéltünk, és shaumbra továbbra is beleengeditek magatokat, bevonódtok ebbe, továbbra is engeditek, hogy nyomasszon benneteket. De azért tanultok, tanultok és felébredtek, ugye? Tanultok. Na, mondd csak nekem, hogy tanultok.

LARRY: Igen.

ADAMUS: De úgy mondjad, mintha hogyha tényleg így is gondolnád!

LARRY: (egy kicsit hangosabban) Igen.

ADAMUS: Ülsz, kezed összefonod. Na most akkor tanulsz, vagy nem tanulsz?

LARRY: Tanulok.

ADAMUS: Miről is?

LARRY: Azt nem tudom.

ADAMUS: Nagyon jó. Na, akkor had adjak neked egy kis nyomra vezetést. A tudatosságról tanulsz.

LARRY: Oh…

ADAMUS: Na, egy pillanat. Álljunk csak meg, és máris átléptünk egy következő ciklusra. Nagyszerű. Hú, mennyi minden kell, hogy szórakoztassalak benneteket.

Tudatos élet. Tudatosan élsz?

LARRY: Nem. Na jó, igen.

ADAMUS: Igen? Tényleg?

LARRY: Talán…

ADAMUS: Most talán? Látjátok, itt van ez az egész köd. Igen. Nem akarlak piszkálni, de te akartad ezt! Te akartad! Ne vádold magad! Majd én megteszem ezt helyetted! (nevetés) A nevetős figurám? (szól, hogy tegyék ki a nevetős figurát)

Szereted azt, hogy nem szereted magad?

LARRY: Nem.

ADAMUS: Nem? Akkor mért teszed?

LARRY: Megszokás.

ADAMUS: Mert megszoktad, abszolút mértékben. Talán egy kényelmes szokásról van szó. Ugye? Mi történne akkor, ha szeretnéd magadat, ha úgy mennél ma ki innen, hogy teljes mértékben szereted magad, nem gondolkodnál róla, hanem valóban szeretnéd magadat. Milyen eredményei lennének ennek?

LARRY: Boldogság.

ADAMUS: Nem, az életed egy rövid időre teljes pokollá válna, bizony! (nevetés) Mert minden, amit létre hoztál az életedben arra épült, ahogy nem szereted magad, nem szeretem saját magam, ezért öntudatlan maradok, ezért engedem, hogy a többiek táplálkozzanak belőlem, én mindenkiről gondoskodok, magamról pedig nem. Noha azt a szerepet játszod, hogy sztenderd leszel, éppen ezért mindenki várja a kis sütikét tőled.

ADAMUS: És felismered, hogy mindenki nevében beszélsz. Tehát ha kimennél innen, hogy imádnád magadat valójában, akkor bizony az életed kissé felborulna. Ez nem rossz, ez most csak kapcsolatba hozom a Föld, az emberiségnek a feszítettségével.

Minden át fog alakulni, minden fejlődni fog, és ez bizony azt jelenti, hogy lesznek régi energiák, amelyek kitisztulnak. Elakadt energiák kitisztulnak, amelyekkel te is rendelkezel, és továbbra is akarsz hozzájuk kötődni, mert benned van az a mély félelem, hogy mi van, hogy ha elengedek, és akkor belekerülök ebbe a nagy szakadékba. És ott vannak az életöröm darabkák benned, és azt gondolod, hogy még ezeket is el fogod veszíteni. De kedves shaumbra, kedves Larry, kedves barátaim, mondtam nektek, hogy ez most egy más idő. Itt az ideje ezek elengedésének. Itt az ideje annak, hogy végre megszeresd magad! Ez a legnehezebb dolog, amit valaha képesek lesztek megtenni. Ez mindannyiotok számára a legnehezebb.

Vegyetek egy mély lélegzetet! Ó és már három szintet is ugrottunk. Tudom, hogy azt várod, hogy menjek innen el, előre oda, vissza, terem elejére. (nevetés) Menjél már! De nem megyek, Larry, mert én annyira élvezem, és remélem, hogy te is.

LARRY: Köszönöm.

Na, egy mély lélegzetet. Látjátok? Nem kell többé ezen gondolkodni, csak engedjed meg, hogy odakerülj ebben a spirálba. És különösen te ne gondolkodj, ne töprengj rajta, hanem csak kerülj bele, utána már olyan könnyű az egész!

És most egy tapsot Larrynek, nagy taps Larrynek. (mindenki tapsol) Nem is én lennék Adamus, ha nem csinálnék ilyen dolgokat.

A következő kérdés az, hogy mikor jöttök ti? Ki következik? Nos, kedves shaumbra. Áh… (Ivott egy kávét).

És egy újabb spirál. Nos ez ilyen könnyű. Én most játszadozom itt veletek. És ez ilyen könnyű. Szeretném, ha véget érne ez a küszködés, mentális idegeskedés, az összes makyo. Nem kell, hogy ez így legyen. Tényleg nem kell ennek így kinéznie. Egyáltalán nem, többé már nem kell ezeket lejátszani.

Ufók és angyalok

Nos, az én időben, az én életemben, az én szuverenitásom idejében jártam Varsóban. Nos, szerettem Varsót, és továbbra is szeretem, sok időt töltöttem ott. És az utolsó éveimben, amikor szolid anyagban voltam, sok időt töltöttem Észak-Németországban, Észak-Lengyelországban. Miért is? Az energiák miatt, a vidék miatt. Nagyon össze tudtam kapcsolódni, a természet segítségével, önmagammal.

És sok időt töltöttem ott, azért, mert stresszt okozott számomra, hogy mi történik az egyéb dimenziókban, ugyanis angyalok avatkoztak be. Igen, az angyalok be tudnak avatkozni. Ne dőljetek be az angyaloknak, nem mindegyik angyal jó. Állj fel, kérlek, Sart! Ez egy jó angyal. (Adamus kuncog)

Igen, szóval az angyalok, ti angyalok vagytok, és ti is elakadtok, és vannak angyalok, akik szintén elakadtak.

Az elmúlt hétvégén volt egy beszélgetésünk erről. Ott volt ez a csodálatos szikla, amit ugye Földnek hívunk, és azért jött ez létre, hogy rajta fejlődés történhessen. A fejlődés sokkal kecsesebben, sokkal több tapasztalattal járva történik meg egy ilyen fizikai bolygón, amilyen a Föld. Nos, amikor az egész bolygó be lett szórva magokkal, az angyalok idejöttek, beszórni fénnyel, amely életet hoz majd.

Voltak olyanok is, egy olyan csoport, aki figyelte, szemlélte ezt a tevékenységet. Az ő feladatuk az volt, hogy energetikai kapcsolatot tartsanak fent az arkok rendje és a Föld között. A szemlélődőknek nagy felelőssége volt, segítsenek az energiát mozgatni, szemlélődjenek, de ne nyúljanak a férfiakhoz, sem a nőkhöz.

Nos, a szemlélődők között volt olyan, aki nem tudott ellenállni, miért is? Mert az angyalok érzéki lények. Most az érzéki nem azt jelenti, hogy szexi, hanem hogy érez mindenfélét: a zenét, színeket, vagy engem. Az angyalok szeretik az érzékiséget, ez egy teljesen más közvetítés lehetne most az érzékiségről.

Ti az érzékiségeteket elfojtottátok, mert azt gondoltátok, hogy egyenlő a szexualitással, pedig nem. Az érzékiség azt is jelenti, hogy beleszippantok az energiádba. Hűha. Bizony.

Nos, akkor most megint ugrunk egyet a spirálunkon, igen, és máris fejlődünk. Az összes figyelemelterelés, szórakoztatás, csak ehhez kell. Na, mit csinálnátok, egyébként? Tv-t néznétek?

Na. Szóval ezek a szemlélődők nem igazán állhattak ellen, és beavatkoztak. Elkezdtek belefolyni az emberek álmaiba. Azoknak az embereknek az álmaiba, akik itt vannak a Földön. És az álmokon keresztül érdekes dolgokra voltak képesek Megteremették a nephilymeket, ezen tevékenységük során, és ezekről a nephilymekről azt mondják, hogy a Föld átkát képviselik. Nem tudom, hogy ez átok-e, vagy sem, de az biztos, hogy nagy károkat okoztak a Földnek. Erről beszéltünk Varsóban. Nos ezzel most azt akarom mondani, hogy attól, hogy valaki angyalnak mondja magát, az még nem azt jeleni, hogy bármit is jobban tudnaax nálatok.

Beszéltünk ugye az ufókról is. Miért van az, valaki mondja már meg nekem, hogy miért van az? Na majd te megmondod nekem, Edith! Miért van az? Igen, köszönöm a mikrofont! Miért van az, hogy az emberek átadják az erőiket mindennek és mindenkinek?

EDITH: Halvány fogalmam sincs róla.

ADAMUS: Dehogynem! Tartottam tőle, hogy ezt fogod mondani, de tudod te ezt. Vajon miért adja egy személy át az energiáit, a hatalmát valaki másnak, ideértve Istent is meg az ufókat is?

EDITH: Talán így könnyebb. Hát hogy ne kelljen magáért vállalni a felelősséget.

ADAMUS: Ugye, hogy tudtad te ezt Edith? Tehát továbbra is maradhatsz öntudatlan. (a közönség tapsol)

LINDA: Ez megér egy Adamus díjat?

ADAMUS: Hármat adj neki! Igen, nagyon népszerű vagy, szeretnék a facebookon a barátod lenni. (nevetés, mert Edith nagyon aktív a facebookon)

EDITH: Te már amúgy is a barátom vagy.

ADAMUS: Igen, szóval hogy ne kelljen felelősséget vállalni önmagukért, és maradhassanak a tudattalan, öntudatlan zónában, és ne kelljen szeretniük magukat. (Három Adamus díjat kap Edith közben Lindától.) Nos tehát ezzel viszont nagyon sok mindenről lemaradtok.

Lélegzet, és máris egy újabb csavar a spirálon. Látjátok milyen könnyű ez? Sokkal könnyebb ez, mintha gondolkodnánk róla.

Titkok?

Egy érdekes kérdést tettek fel nekem Norvégiában. Talán az egyik legérdekesebb, legmélyebb és legirritálóbb kérdés, ami Norvégiában elhangzott. A kérdés így szólt: - Adamus – és ráadásul ez az ember komolyan is gondolta – Adamus, mi a titok, mi az, amit visszatartasz? Tudom, hogy te visszatartasz valamit! Vajon mi az? Mi az?

Nos ez egy érdekes kérdés volt, mert hogy a személy ugye teljes mértékben el is hitte. Hm, ez finom! Kérsz te is? (kínálja a cukros italát a nézőnek)

Tehát ez a személy teljes mértékben elhitte, hogy valamit én visszatartok. Vagy ha nem is én, de van valamilyen másik lény, vagy egy könyv, vagy egy felemelkedett mester, aki rendelkezik egy titokkal. Minthogyha mi céllal, direkt visszatartanánk azt, mintha lenne egy nagy répa. Minthogyha azt mondanánk, hogy igen, egy csomó tanfolyamra jártok, és aztán függtök is tőlük, hogy kiderítsetek valami nagy titkot, pedig nem kell tanfolyamokra járnotok, nincs semmi, amit meg kellene tanulnotok.

Nincsenek titkok. Ez a titok, hogy nincs titok. Nincsen semmi, amit mi - magamra értem, Tóbiásra, és az összes lényre, akikkel együtt dolgozom - nincs semmi, amit visszatartanánk.

De ez egy érdekes kérdés volt abból a szempontból, hogy rengeteg mentális energiát tartalmazott. Ez egy olyan személy volt, aki talán egy kicsit hasonlított rátok, aki továbbra is próbálta megfejteni, átgondolni az egészet, minthogyha egy nagy puzzle lenne, egy kirakós játék, aminek a részleteit mi tartanánk vissza, hogy ti találjátok meg. Mint hogyha nekünk nem lenne semmi jobb dolgunk, mint hogy ezeket a kirakós darabokat eldugnánk előletek. Bizony, ez vicces volt. Kérem a nevettetős képet! Á!

Nos. Szóval ez egy érdekes kérdés volt, de közben értékes is, mert olyan, mint az én vizes poharam. Az is olyan, mintha minden nap meg kéne tölteni. Minden héten, minden hónapban valamivel meg kéne tölteni.

Felismertétek valaha azt, hogyha az összes életeteket vesszük, hogy mennyi mindent töltöttetek már ebbe a pohárba? Valószínűleg ez a pohár lukas, vagy pedig ez az egész egy hatalmas áldolog, egy illúzió. És én azt mondom, hogy ez az egész egy nagy illúzió, mert nem erről szól az élet, hogy újra és újra feltöltsétek a poharatokat, vagy van valami titok, ami aztán majd feltölti úgy a poharatokat, hogy abból aztán túlcsordul valami hatalmas makyo-élvezet. Nem. A tapasztalatról szól az élet, a tapasztalatról.

És ez a személy, aki feltette ezt a kérdést, nyilvánvalóan nem a tapasztalásban volt az életében, nyilvánvalóan megpróbálta az elméjével kitalálni. Rengeteget olvasott, biztosan… Ó, uram, könnyes lenne a szemetek, ha velük töltöttétek volna ezt a hétvégét. Nevetés! Hú, ez egy nagyon szuper csapat! Megkaphatnám azt az elektromos irányítót, amivel én magam tudnám a nevetéseket irányítani?

Nos, tehát ez a személy nem a tapasztalásban volt, hanem az elméjében volt, nyilvánvalóan továbbra is töltögette a vizes poharát, és nem a tapasztalatban volt. Nyilvánvalóan egy olyan energiában volt ez a személy, amiben nem szerette önmagát. (Adamus nyomkodja a nevettető gombot) Legalább most már tudom, hol van!

Tehát érdekes kérdés volt ez, minthogyha lenne egy titok. De nincs titok. Nincs semmi, amire rá kellene jönnötök. És minél hamarabb túlléptek ezen, annál jobb lesz a számotokra. Nincs egyetlenegy átkozott dolog sem, amit meg kellene fejteni.

Ez az egész dolog, hogy az emberek újra és újra meg akarnak fejteni valamiket. Ez mániás. Ez gusztustalan. Nagyon archaikus módon torzítjátok az energiát. Semmire nem kell rájönnötök! Mindent meg kell tapasztalnotok!

Milyen gyakran fogjátok vissza magatokat attól, hogy megtapasztaljatok valamit? Például, hogy megtegyetek valamit, ami egy kicsit nyomaszt majd benneteket! Ami kilök benneteket a komfortzónátokból. Egy olyan tapasztalatot például, hogy valami üzletet elkezdjetek, vagy pedig egy utazásra elmenjetek. Vannak itt a teremben köztetek olyanok, akik szeretnének bizonyos utazásokra elmenni, de ezer kifogást találtok rá, hogy miért ne tegyétek meg. Hogy nincsen rá pénzetek, nincs rá időtök, féltek attól, hogy… Jaj, akárhányszor rád nézek! (ránéz a kitömött, terhesnek maszkírozott nőre és kuncog)

SHAUMBRA NŐ: Kiterjedek.

ADAMUS: Igen látom, kiterjedsz, tovább terjedsz. Igen, érdekes… (még több nevetés) Gyere csak ide előre egy kicsit! Csodálatos példája vagy, isten tudja minek! Te csodálatos példája vagy annak, hogy én miről beszélek most itt. Te nyilvánvalóan egy imádni való, vonzó és intelligens, szép és nagyon tudatos lény vagy.

SHAUMBRA NŐ: Egyetértek.

ADAMUS: Örülök, hogy minden szavammal egyet értesz. De a komfortzónádból kiléptél, beöltöztél, élvezed ezt a tapasztalatot. Egy csomó ember arcára mosolyt csalsz, és megengedted magadnak, hogy megtapasztald ezt. (Ki van tömve, egy kismamának beöltözve, hatalmas hassal, és Adamus megpróbál messzebb kerülni tőle) Megparancsolom, maradj csak távol! (Adamus fél, hogy újra visszaszippantódik a földi életbe) Tehát nagyon rendkívüli vagy, és megértetted, hogy az egész élet egy szerepjáték, és az identitásod is csak egy szerepjáték. Te mosolyogva fogsz innen hazamenni, mert kiléptél innen az elmédből, és egyébként neked az elméd igen fejlett, nagyon ügyes vagy az elmédet illetően! De igen kiegyensúlyozottan működsz. Ne nézz rám így! (közben bekapcsolt a nevető gép is) Cauldre-t elüldözöd! (nevetés)

Szóval ő mókázni akar, tapasztalni, játszani. Látjátok, szóval az ő spirál mutatója éppen mozog. Nem tölti tele a poharat, ami valahol majd elfolyna. (Közben a lány igazgatja a melletit, Cauldre elfordul, mindenki harsányan röhög)

Az ő spirálmutatója… Ideülhetnék, hátra? (Cauldre elmenekült, egészen kiment a teremből, és az ablakon túlról folytatja Adamus) Szóval spirálisan halad. Azt hiszem, eléggé eltávolodtam. Jó, ha megtartjuk a távolságot! Biztonságos? Most már visszajöhetek? – kérdezi. Na jó! (Visszalép Adamus, Cauldréval együtt. És a lány is leült jó messze)

Nos, kedves shaumbra, vegyünk egy mély lélegzetet, és máris továbbléptünk a spirálon.

Nos, tehát a kulcs az, hogy tapasztaljátok az életet és a tapasztalat az nem rossz, és jó tapasztalat lehet, hanem végső soron szépséget, kiterjedést jelent.

Nem kell azon aggódnotok, hogy fájni fog-e vagy sem! Először is tudjátok, hogy a fájdalom az elméből ered? Tehát a fizikai test, az elme nélkül… Ugye az elme mondja ezt, hogy fáj. Tehát maga a fizikai test (és közben David McMastert ütögeti) Jaj, bocsáss meg! Rajtad bemutatom. Tehát, a fizikai test nem ismeri a fájdalmat az elme nélkül. Az elme nélkül nincsenek érzelmek. Az elme az, ami az érzelmeket irányítja.

A valódi érzések nem fájdalmasak, hanem kiteljesedést hozóak. Nagyon érzékiek, vonzóak, de nem fájdalmasak. A valódi érzések, amelyek a tudatosságból jönnek, nem lehetnek fájdalmasak. Tehát, Larry, ha azt mondom most az összes Larrynek, aki benned lakozik, hogy a tudatosság nem fájdalmas. Ott állsz a sziklafalon, ott állsz a szakadék szélén, amiről azt gondolod, hogy szakadék, pedig nem az, csak egy illúzió, és azon gondolkozol, hogy mekkora fájdalom jön majd, ha megteszem azt a lépést és oda beesem. Hogyha felhagyok a kifogások keresésével, és hogy miért nem teszek meg olyan dolgokat, amiket szeretnék megtenni. Nincsen fájdalom benne. A tudatosságban nincs fájdalom. Ez nem elképesztő gondolat?

Az elme, az agy teremtette meg a fájdalmat, az elme teremtette meg az érzelmeket. A megtekert érzelmeket, a mesterséges érzelmeket. De ezek érzelmek, és nem érzések, amelyek a tudatosságból jönnek.

Vegyetek egy mély lélegzetet, és tudjátok, hogy nincsenek titkok.

Ezt mind csak az elme hozza létre. Az elme ugrik be, és azt mondja, hogy biztos van valami, amire rá kellene jönni. Az elme be lett programozva, mint egy kis robot, hogy mindig kiderítsen valamit, és ti pedig engeditek, hogy így működjön.

Az elmúlt néhány hétben különösen, amikor is a dolgok stresszessé váltak, nagyon sokan jól csináljátok most már, hogy felismeritek, hogy a dolgok nem a tieitek, hanem kívülről érkeznek. De az elmétek számára ez egy ösztönzés lehetett, ez a stresszes időszak arra, hogy kiderítse a dolgokat még jobban, hogy méricskéljen, hogy megpróbálja meghatározni, hogy mi történik, ugyanis így működtetek már régóta.

Ez a tapasztalásról szól

De most képzeljétek el, hogy nincs elme, ami próbálna méricskélni. Vagy ha van is, akkor úgy működik, mint ez az átkozott ventillátor ott fönn a színpadon. Hogy működik, és mégis, mi könnyedén vesszük, mintha nem is lenne ott. Hogy Linda Easából jókedvű legyen, és jól érezze magát.

Nos, tehát az elme ezt tette, főleg az elmúlt hetekben. Próbál mindenféle kis üzenetekkel bombázni benneteket, hogy mi történik, mit tehetnék, milyen veszély leselkedik, mit kell tegyek? Hogy tudnám az összes kis darabot egybe hozni? Hogy tudnám kitalálni, hogy mi történik? De nem vagytok erre képesek. Ezt el tudjátok fogadni? Ez nem egyszerű, főleg azokkal a programokkal, amik ott vannak az elmétekben, és folyamatosan küldik az üzeneteket, és megpróbálják a dolgokat elemezni, összecsomagolni, raktározni.

Képesek vagytok arra, hogy ilyen szüneteket tartsatok, mélyen lélegezzetek, és megengedjétek magatoknak, hogy egyszerűen csak fejlődjetek? Képesek vagytok arra, hogy megtapasztaljatok valamit anélkül, hogy megpróbálnátok kideríteni, hogy mi az? Most próbálom emberi fogalmakkal mondani.

Képesek vagytok arra, hogy egy könnyed autóbalesetet szenvedjetek, és ne próbáljátok kideríteni, hogy mi történt? Egy enyhe balesetről beszélek. Mondjuk haladtatok az úton, és valaki belétek koccan. És rögtön ott vagytok, hogy jaj, ugyan mit akart ezzel a szellem mondani nekem? Pedig ezt az elme mondja. Ezek nem ti vagytok. Vagy például ott van a testetek, és elkezd fájni egy ponton, és rögtön mondjátok, hogy jaj, mi rosszat csinálok? Dehogy is! Semmit! Ez csupán egy tapasztalat. Kérem a nevetést!

Mondjuk nem értek oda egy találkozóra, és próbáljátok kideríteni, hogy mi történik. Mit is mondott Adamus 8 hónappal ezelőtt a 45. oldalon? Nem számít! Egyszerűen csak egy tapasztalatban van részetek. Ennyi az egész. Ez elképesztő, szépséges! Amikor az elméteket képesek vagytok kiszedni ebből a tapasztalatból, amikor megengeditek, hogy az elmétek ne irányítsa a tapasztalatot, elképesztővé válik a dolog.

Utána már nem fog érdekelni benneteket, hogy hányan koccannak belétek, nem fog érdekelni, hogy miféle fájdalmak vannak a testetekben. És amikor elkezdtek már nem foglalkozni velük… Tudjátok, mi történik? Már nem lesz rá szükségetek. A tapasztalatban egy új síkra emelkedtek fel. Ez nagyon elképesztő. Tehát, most működik bennetek ez a minta, igen, a fájdalmas, ismétlődő tapasztalatok mintája, amelyek nem annyira kiteljesítő tapasztalatok, mert mennyire kiteljesítő tapasztalat az, hogy fáj a testetek, vagy pedig le vagytok égve anyagilag. De amikor képesek lesztek arra, hogy ne akarjátok már megfejteni, és leálltok az elmének a tevékenységével, és ezzé a spirállá váltok, mindenfajta meghatározás nélkül, a tiszta tapasztalatba beléptek. Ez első körben lehet, hogy kissé zavaros lesz, mert nem ezt szoktátok meg. Főleg nem az 1400 földi élet után, amit a mentális működés jegyében töltöttetek. Nem vagytok hozzászokva, és féltek tőle.

De kedves shaumbra, az elkövetkező hetekben, és főleg, hogy a dolgok tovább feszülnek majd, és még nagyobb kihívást rejtenek majd, engedjétek el azt a késztetést, hogy megpróbáljatok megfejteni, rájönni dolgok lényegére! Engedjétek el ezeket a régi szokásaitokat, és vizualizáljátok magatokat ebben a kiterjedő spirálban! Ezek vagyok ti, ez a ti életetek, ez a ti életeteknek a tapasztalatai a Földön. És így annyival egyszerűbb lesz.

Jó régen azt mondtam, amikor Tóbiás elment, azt mondtam, hogy vége a feldolgozásoknak. Továbbra is csináljátok, de sokkal kevesebbet. A feldolgozás az egy mentális tevékenység. A feldolgozás azt tételezi fel, hogy van valami rossz, amit helyre kell hozni. De mi van, ha ez nem így van? Mi van, ha csak régi mintákban vagytok, régi tapasztalatokban, amelyeket már nagyon untok, és semmit nem kell rendbe hozni bennük.

A feldolgozás az egy mentális nyüglődés. Olyan, hogy egy rövid időre megtöltitek a poharatokat, tesztek bele egy kis dzsúszt, egy kis vizet, akkor azok, akik ezt a feldolgozást végzik, ezt a javítgatást, azok egy kicsit jobban érzik magukat. Egyszerűen nem vették észre, hogy ez a pohár ereszt valahol, és nem marad benne, és közben rengeteg pénzt emészt fel. Nagyon sok pénzt adnak ki azért, ami valójában nem is szolgálja őket. A feldolgozás az egy mentális működés. A feldolgozás a tapasztalatnak egy formája, de nagyon korlátozott. Fullasztó valójában. Hiszen folyton-folyton a régi trutyiba mentek vissza, megpróbáljátok másra kenni, megpróbáljátok valaki más szemszögéből elemezni, pedig képtelenek vagytok rá. Pedig az csak egy tapasztalat volt.

És ahogy mondtam már sokszor ebben a teremben, háhá – és belenéz a kamerába – rengetegszer mondtam már ebben a teremben, hogy a múlt valójában nem is az, amire az elmétek emlékszik belőle. Most ebbe nem szeretnék újra itt belemenni.

Vegyetek egy mély lélegzetet.

Engedjétek meg magatoknak, hogy megtapasztaljátok az életet, vessetek egy pillantást arra, hogy mit tapasztaltok most! Élvezitek? És ha nem, akkor ne próbáljátok meg kielemezni, ne olvassatok megint egy olyan könyvet arról, hogy mit kell csinálnotok, inkább  vegyetek egy mély lélegzetet, és érezzetek bele a vagyokba, vagy pedig érezzetek bele a semmibe, mert a semmi az valójában nem semmi, a semmi a minden. Az a szakadék, az a szakadék, az minden. Vagy semmi. Ott van, de még sincs ott. Na, nem akarok túl filozofikussá válni.

Szóval, kedves shaumbra, akkor itt teszünk még egy kört (mutat a spriálra)

Ti löktétek magatokat, az élet lökdösött benneteket, és ez látszik, látszik az alvásotokon, látszik a testeteken. Az élet olyan, mint egy nagy nyomás. Amint reggel feleltek, és toltok rajta egy kicsit, toltok rajta egy kicsit az életen. Valamikor elveszítitek a talajt, és akkor titeket nyom. De egyébként mit nyomtok ti magatok előtt? Hát persze, hogy makyot! Egy hatalmas nagy makyogolyót toltok magatok előtt. Tudjátok, milyen az, amikor egy nagy hógolyó legurul a hegy tetejéről, és egyre nagyobb és nagyobb lesz? Próbáljátok ezt visszafele csinálni, ahogy felfelé toljátok a hegyen… nahát, egyre vékonyabb lesz, egyre kisebb lesz. Ezt hívom én nyomasztó életnek. Amikor nyomulással próbáltok felemelkedni. Erőlködés által felemelkedni. Hát az nem működik. Ez egy tapasztalat, és tudom, hogy belefáradtatok már. Ez nem működik.

Az életnek nem kéne ilyen nyomulásnak lennie! Némelyikőtökben van ez a furcsa dolog. Azt gondoljátok, hogy kell egy kis szenvedés, vagy nem érdemlitek ki a jót. Na mi ez, ha nem makyo? Mi az, hogy fájdalom nélkül nincs eredmény? Ezt ugyan ki találta ki? Azok az emberek nyilvánvalóan, akik tornáznak persze, akik edzenek, hogy szenvedéssel lehet eredményt elérni. Csodálatos marketing persze, de ez vonatkozik az életre is, hogy vannak emberek, akik azt gondolják, hogy keményen kell megdolgozni azért, hogy elérjetek valamit, és hogy tanulni kell. Semmi értelme ennek az egésznek, továbbra is a régi pohárfeltöltős trükkről beszélünk. Csodálatosan kecsesnek és könnyűnek kell lenni az életnek.

Tompa emberek

Csináltunk mi valamit Varsóban a múlt hétvégén, és azt mondtuk, hogy soha többé. Soha többé. Énekeltük azt, hogy: „Hit the Road Jack” az angyaloknak. Mindenféle angyalnak, nem csak a sötéteknek. A varsói embereknek nincs szükségük több az angyalokra. Azokra, akik a szemlélődők voltak, vagy akik bevetették a Földet, semmilyenfajta angyalra nincs szükségük már. Vége ennek, és kérek egy nagy tapsot! Bizony, bizony! Tapsot, ne nevetést! (Adamus kuncog)

Okkal voltak itt régen, mielőtt a valódi tudatosság meg tudott itt jelenni. Azért voltak itt, hogy ti ne vesszetek el ezen a bolygón, és nem vesztetek el.

De most már ti itt vagytok, és nincs szükségetek Cherubokra, és más angyali csoportokra, és egyébként már ők is befejezték ezt a dolgot. Belefáradtak már az angyali létbe.

SHAUMBRA NŐ: ők is emberré szeretnének válni.

ADAMUS: Bizony, ők is meg akarnak ide érkezni. Befejezték már azt a szerepet, hogy mindenfajta egyensúlyt tartanak, és biztosítják azt, hogy az egyéb dimenziókkal fenn lehessen tartani a kapcsolatot, de ez mind már régi cucc. Az angyalok azok régiek. Igen, Cauldre egy kicsit furcsán néz rám. (nevetés) Ugyan, miért Cauldre? Az hiszed, majd jönnek az angyali lények, és később legyilkolnak? Dehogyis! Ők angyalok! Nem tudnak. És a sötét angyalok? Ez vicces volt!

Szóval kedves shaumbra, az angyalok napjainak vége, mert inkarnálódnak, mert fizikai testbe akarnak jönni, és tényleg itt vannak, ti is itt vagytok, csak éppen nem nagyon ismeritek fel, hogy tényleg itt vagytok, hogy elképesztő időkben éltek.

Na, térjünk csak vissza a kis témámhoz. Az emberek tompák. Igen. Tompák. Igen, tényleg. Töltöttetek már velük jó sok időt? Hűha! Az emberek csinálják a feldolgozásaikat, és beszélik a makyot. Pofa be! És legyetek istenek ti is! Az istenek nem beszélnek. (nevetés, és taps)

Ők tényleg ilyen kis tompák, bugyuták. Lengyelországban, igen, vicces volt ám, igen, csináltuk a polírozást. Fényhiány volt ott. Én most nem a fényről beszélek, meg a sötétségről, hanem az alapvető dolgokról beszélek. A valódi fény az nem energia a teremtés egészében.

Nos, kedves shaumbra, az elkövetkező évben, ahogy dolgozunk majd a Keahakkal, tanulni fogunk majd a fényről, hogy hogyan hozhatjuk be, és hogyan használjuk, és többé nem fogunk félni tőle. Felvilágosítjuk majd a fényt. De hát az emberek tényleg bugyuták, tompák. Annyira be vannak zárva a fizikai testbe, az elméjükbe, hogy mintha valami titok lenne. Bugyuták, és a legtöbb ember bizony öntudatlan. Hát ne higgyetek nekem. Legyetek ti tudatosak, menjetek be a boltokba, a repülőtérre, és csak figyeljetek. Ez nem egy ítélkezés. Cauldre egy kicsit ideges lesz, hogy mi van? Én most ítélkezem az emberek felett? Igen, azért vagyunk itt, hogy a dolgokat mozgásba hozzuk.

Nos, spirálozzunk megint egy kicsit. Igen, erőlködés nélkül. Ááá… jó ez így neked?

LINDA: Nagyon jó, fantasztikus!

ADAMUS: Milyen volt a te tapasztalatod?

LINDA: Elképesztő.

ADAMUS: Tényleg? Kamera, fotózza ezt az arcot! Neki kell hazamennie Cauldre-val, úgyhogy meg tudom érteni.

Nos, kedves shaumbra, az emberek bugyuták, tompák, és nincsenek tudatában annak, hogy hipnotizálva vannak. Mi tudjuk, ti tudjátok, mindannyian tudjuk, úgyhogy többé ne söpörjük ezt a szőnyeg alá. Tehát a szokásaik irányítják őket, a mániájuk, és igazán alacsony energiaszinten léteznek.

Varsóba azért mentünk, hogy egy kis fényt vigyünk oda, hogy felpolírozzuk a port, és hogy ragyogjanak a dolgok. Tudjátok, ők egyébként piszkálódni fognak veletek, hogy ha ti nem ragyogtok. Bizony. Ők piszkálódni fognak veletek, és ki fognak benneteket használni. Táplálkozni fognak belőletek, hogyha a fényetek nem ragyog.

Most kire mondom azt, hogy ők? Hát bárkire. A társatokra például, a gyerekeitekre, az ufókra. Az ufók. Nem igazán okosak. Tényleg nem. És ahogy Cauldre ezt mondta már korábban, ők nem rendelkeznek a szívükkel.

Tudjátok, én sosem találkoztam egy igazán jó ufóval, aki igazán tudna nevetni. Az emberek tudnak nevetni, sírni, de én sosem hallottam egy ufó viccet.

LINDA: De ott, nézd csak! Ott van ott egy a közönségben! (valaki egy ufóbábuval játszik a közönségben)

ADAMUS: Mi? egy ufó, vagy pedig egy vicc? És van ott egy nevető ufó bábu. De itt az ember manipulálja az ufót. Na, vicces voltam mi?

Ők nem nevetnek, nem sírnak. Képzeljétek ezt el. Persze van lelkük, de az nem tapasztalt úgy, ahogy a tiétek. Nem érezte, nem érzett úgy, ahogy a tiétek. Bármi, amit tettetek, amit esetleg rossznak-jónak ítéltetek, az mind csak része volt a tapasztalatnak. Adott nektek szívet, adott nektek együttérzést, szeretetet. Nincs az ufók között, az ufók nyelvezetében olyan szó, hogy szeretet. Bip bip - bip bip között. (nevetés) Nincsen semmi ilyen alkotóelem.

Na, akkor most körözzünk egyet megint a spirálunkon! Ááá… egy jó mély lélegzettel, és legyen ez ennyire könnyű.

Nos, tehát az emberek alapvetően bugyuták, tompák. Itt az ideje annak, hogy felkapcsoljátok a fényt magatokban, és ha ők ezt meglátják bennetek, gondoljátok, képzeljétek el, hogy milyen inspiráló lesz ez a számukra. Felismerik majd, hogy ők valóban bugyuták, hogy tompák, és hogy egyáltalán nem hatékonyak az energiafelhasználásban. Szeretnék erről majd egy kicsit részleteiben is beszélni.

Tehát, ahogy behozzák az energiát, felhasználják, elfogyasztják, az mind nagyon-nagyon nehéz. Tényleg nagyon nehéz fizikai formában lenni, emberi formában; a régi emberi módszerrel, ahogy az energiát felhasználják, mert az nagyon lassú, és kifáraszt benneteket, kiéget. Ennek nem kéne így lennie.

Mert az energia az nagyon tiszta, nagyon világos. Nem merít ki benneteket. Néha beszélünk arról, hogy nagy mennyiségű energiát hozzatok be. Behívhattok óriási mennyiségű energiát, univerzumnyi energiákat, és az nem fog benneteket megterhelni. Nem kellene neki, mert tiszta. De az emberek nem ragyognak már, nem kapnak ihletet, hanem tompák lettek, bugyuták, és betokosodottak. És ezért, ahogy bejön a fény, az energia ide, lelassul. És ezért nagyon nehéz volt, nagyon nagy kitérőket kellett megtenni ahhoz, hogy jelen pillanatban, ide tudjon érni az az energia, hogy ti a jelenben legyetek. Pedig ennek kéne így lennie. Én nem szeretném, hogy ez így legyen, és szerintem ti sem szeretnétek ezt. Ezért a mi utunk most, a mi célunk az, hogy az energiát egy ragyogó módon használjuk fel.

Amikor ti lélegeztek, akkor ragyogtok. Több év kellett ahhoz, hogy eljussatok ide, hogy lélegezzetek. Volt köztetek, aki igazán ellenkezett. De amikor lélegeztek, akkor elkezdtek ragyogni. Elkezdtek fényesedni, és bizony van, hogy ezért hagyjátok abba a légzést. Igen, mert kezdetben ez intenzív, és fájdalmas is lehet, felszínre hozza a trutyitokat, a makyotokat, egészen oda az arcotokba vágja. És azt mondjátok, hű, ó de béna ez a légzés, inkább megyek ilyen nagyon bonyolult tanfolyamokra, mindenféle kirakósokat előkerítek, én nem csinálom ezt a béna légzést, ami ennyire könnyű, én inkább nagy-nagy összegeket akarok kifizetni valami bonyolult dologért. Én majd találok egy gurut, sőt lehet, hogy egy ufó gurut találok. És hatalmas pénzeket fizetek majd ki a megvilágosodásért.

Nos, szóval az emberek leállnak a légzéssel, mert túl sok fájdalmat hoz elő, hogyha ragyogni kezdetek. De ti megtanuljátok, sőt, azt kell, hogy mondjam, hogy ti már ezt tapasztaljátok, megcsináljátok. Veszitek magatokhoz azt a mély lélegzetet, és felismeritek, hogy ez nem kell, hogy ez nehéz legyen, tényleg nem. És nem kell, hogy a kiutat kidolgozzátok magatok számára. Egyáltalán nem. Ez elképesztő.

Na, vegyünk egy mély lélegzetet! És akkor következzen még egy csavar a spirálon, és valóban ennek ennyire könnyen kellene mennie.

Mintha bicikliznétek, vagy éppen valami könyvet olvasnátok. De nem egy ilyen önfejlesztő könyvet! Na kérem már azt a nevetőt! (Ismét nevető jel volt) Bármit megtehetnétek, például aludni. Alvás közben is lehet ám spirálba haladni, kiterjedni, és az összes tapasztalatot befogadni magatokba. De nem, ti az alvást is nagyjából ugyanazokra a célokra használjátok, mint a mindennapi életeteket, megpróbáltok dolgokat kideríteni. Rengeteg elfecsérelt álomidő van. De nem fogjátok megtalálni az álmaitokban a válaszokat, nem, nem, nem fogjátok. Én most az álomállapotaitokról beszélek. Igen, látlak benneteket, kiszálltok valamerre álomállapotaitokban, azt hiszitek, hogy éppen nem figyelek, és valamilyen alternatív dimenzióba elszöktök, és azt gondoljátok, hogy ott tanultok majd valami újat, amit majd itt fogtok hasznosítani, de nem. És látok olyat is közületek, jó sokat, akik próbáljátok az ebből az életből fakadó problémáitokat ott megoldani. De hát ez is nagyon-nagyon nagy elfecsérlése az alvásidőnek, ezért ébredtek fáradtan. Nincs semmi, amit ki kellene derítenetek. Ez csak egy tapasztalat, egy elképesztő, csodálatos tapasztalat. De csupán tapasztalat. Úgyhogy ne menjetek oda ki éjszaka a válaszokat keresvén.

Vegyetek egy mély lélegzetet!

Mi van belül?

Azt mondták, és sokan hiszik, vagy pedig szeretnék elhinni, vagy tanulnak azért, hogy jobban el tudják hinni, de azt mondják, hogy minden, amire szükségetek van, az már bennetek van. Minden, már itt van. Igen, de ez egy hazugság. Bizony, bizony! Igen, ez egy hazugság. Jól hangzott egy időben, fantasztikusan hangzott, amikor Jeshua mondta, Jézus, de valóban úgy is gondolta, de hozzátok beszélt 2000 évvel ezelőtt. És talán 2000 évvel ezelőtt ez igaz is volt, de most már nem.

Azt mondják, hogy minden már ott van, bent. Jól hangzik, ha szeretnétek elhinni, és ugye pörögtetek is magatok körül, kerestétek magatokban, hogy de hát akkor hol van? Esetleg ez is egy titok, amire Adamus nem mondja meg, hogy hol találhatok rá? De nincs bennetek minden. Ez a jó hír! Ez a jó hír!

Nos, most akkor ezt egy kissé jellemeznem kell. Erről eddig nem beszéltem, és nagyon kevesen vannak, akik meg fogják érteni azt, amiről beszélek. Nagyon kevesen vannak, akik szaladgálni fognak, és vannak, akik rosszat akarnak majd Cauldrénak, de megértitek, vagy készen álltok arra, hogy megértsétek ezt az elgondolást, hogy nincs semmi belül, valójában nincs semmi sem belül, és ennek így is kell lennie. A tudatosság nem energia, a tudatosság az nem dolog, az nem bőség, hanem az semmi, de közben persze minden, de nincs, nem rendelkezik semmivel, mert nincs szüksége semmire. Sem emlékekre, nincs szüksége arra, hogy bármivel is rendelkezzen, hogy bármit birtokoljon, hogy benneteket sem kell birtokolnia.

A tudatosságnak nincsenek függőségei, nincsenek vágyai, nincsenek szenvedélyei. Nincsenek céljai. A tudatosság az, ami. És nem is szeretek szavakat használni, hogy meghatározzam, mert aztán az elmétekbe mentek, és megpróbáljátok megérteni.

A tudatosság az csak van. Mondhatjuk azt, hogy mindig is volt és mindig is lesz, de ez olyan régi hangzású, tehát a tudatosság csak van, és élvezi, szereti, élvezi a tapasztalatot. De nem ragaszkodik, vagy nem birtokolja a tapasztalatot. Nem úgy, ahogy gondoljátok, vagyis nem tart egy kronologikus történelmet fejben arról, hogy mi történt. Nincs rá szüksége.

Mondhatjátok azt, hogy a tudatosság kivonja a bölcsességet a tapasztalatból. Minthogyha vennétek egy narancsot, és azt lepréselnétek, és lenne belőle narancslé, a lényege, a finom részeiből. A tudatosság kivonja a bölcsességet, nincs szüksége a bölcsességre, nem kell, hogy rendelkezzen vele, és nincs összehasonlítás az entitások között, hogy én több bölcsességgel rendelkezem, mint te. A bölcsesség az egyszerre semmi és minden. Sajnálom, az emberi fogalmakkal egy kicsit bajban vagyok, mert olykor nem kellően megfelelőek.

Tehát, David, a te tudatosságod nem rendelkezik mindennel belül, vagyis a tiszta tudatosságnak nincs semmire szüksége, de közben behív energiát, behív fényt, behív dolgokat, amelyek odakint vannak, hogy segítsék őt a játékban, segítsék őt a tapasztalatban. Behozza ezeket az energiákat, be, de nem teljesen belülre, csak közelre, és ezek az energiák válaszul a tudatosság szépségére, összehangolódnak majd. A tudatosságnak nincs szüksége az összehangolódásra. Az elmének, az agynak van szüksége az összehangolódásra. A tudatosságnak nincs, mert az önmagában már kész. Gyönyörűen szép. Vibrál, és szinkronisztikus módon egy összhangban van.

A tudatosság soha nem fog birtokolni semmit, soha nem fog manipulálni semmit. Nem. Ti sem fogtok. Ott van ez a nagyon régi dolog, amely arra vett rá benneteket, hogy erőfeszítéssel éljétek az életeteket, hogy toljátok magatok előtt azt a makyot, de erre már nincs szükségetek, egyáltalán nincs. Semmit nem kell felfedeznetek, nincs semmi elrejtve, csupán a tudatosság és a szeretet, ha szeretitek ezt a szót. Bár én nem szeretem, mert sokszor szenvedést hozott a számotokra.

Tehát, nincs minden belül, nincs semmi belül, csak a vagyok tisztasága. Ez a vagyok összehangol mindent, egy csodálatos, tökéletes módon. Annyira eltávolodtatok ettől, annyira elvesztettétek a kapcsolatot ezzel, annyira próbáltatok mindent ellenőrzés alatt tartani az élettel kapcsolatban, hogy a vagyok szépsége ugyan továbbra is itt van, továbbra is visszahúzódik, továbbra is semmi, de engedi, hogy a játékot folytassátok, hogy ti menjetek tovább, telve együttérzéssel enged benneteket játszani.

És ez rajtad múlik Larry, és mindannyiotokon, hogy mikor vagytok kész a játék befejezésére, és akkor egyszerűen engedjétek csak el. Azt hiszitek, hogy beleestek majd abba a kitörő vulkánba, a szakadékba. De amint elengedtek, hirtelen minden egybeáll, és nem az elméből, hanem innen belülről. Hirtelen felismeritek, hogy vagyok, aki vagyok, és nincs szükségem arra, hogy mindennel itt belül rendelkezzek. Nincs szükségem arra, hogy titkokkal, misztériumokkal rendelkezzek, mert minden nagyon egyszerű. Minden annyira egyszerű és nem bonyolult. Minden annyira gyönyörűen és szépen lett létrehozva a forrástól, általatok.

Úgyhogy semmi nincs már, semmin nem kell már dolgozni többet, ha csak nem szeretitek ezt a játékot.

De kezdjétek el érezni magatokat! És elkezditek tudni magatokat tudatosságként, tudatként, egyedüli tudatként. Még csak az előző életekre sem gondolok. Az identitás lebontásáról van szó, amiről újra és újra beszélünk. Elkezditek tudni magatokat, és nincs belül semmi. Nem kell, hogy ott legyen, és ez a szép ebben.

Tudom, hogy lesznek, akik majd vitatkoznak erről velem, és sok energiát veszítenek majd ezáltal, de a tapasztalatról szól ez az egész.

És amint elindítjuk a Keahakot a támogatókkal, a 99-cel, az nem belül van. Nincs belül semmi, csak a vagyok. És ha abban a vagyokban képesek vagyok bízni, akkor behozza az az összes megfelelő energiát a számotokra. Mindenfajta erőfeszítés nélkül, egy ragyogó módon összehangolja majd őket, amely semmifajta szenvedést nem hoz a számotokra, nem kell majd megfizetni a bűneitekért, nem kell semmifajta manipulációs játékban részt vennetek, hanem egyszerűen csak ott lesztek, és az energia is ott lesz. És ez egy nagyszerű dolog.

Nagyon kevesen voltak erre képesek, nagyon kevesen értek el ide emberi formában. Sokan próbálták, de nagyon kevesen jutottak el ide valaha is. Voltak kollektív lények, nagyszerű mesterek. Igen, ők ilyen csoportos energiát képviseltek. Fantasztikus dolgokat vittek véghez, de lélekkel rendelkező lények, amilyenek ti vagytok, nagyon kevesen voltak, akik ide eljutottak.

És vajon miért? Több milliárd lény él ezen a Földön, és több milliárd egyéb entitás él az egyéb dimenziókban. De miért csak ilyen kevesen jutottak el ide? Kevesen vitték ezt véghez. Miért Linda?

LINDA: Mert nem bízunk magunkban.

ADAMUS: Igen, ez is egy jó, és tovább lépnék. Mennél a mikrofonnal?

ALAYA: Azt gondolom, hogy mi kollektív tudatok vagyunk.

ADAMUS: Á, igen, igen, igen, díjat fogsz kapni, pedig még be sem fejezted a választ!

ALAYA: Azt gondolom, hogy mi kollektív tudatok vagyunk.

ADAMUS: Igen, igen! Kettőt a hölgynek!

ALAYA: És nagyon nehéz leválnunk egymásról.

ADAMUS: Igen. És vajon miért?

ALAYA: A hitrendszerek miatt, a kapcsolatok miatt, az érzelmek miatt, amiket érzünk egymás iránt?

ADAMUS: Odaadnád a mikrofont? Igen. Cauldre sajnos ma nem hozott pénzt, nem tudja szétosztani.

TIM: Az angyali családokkal van ez összefüggésben, ahonnan jöttünk.

ADAMUS: Abszolút. Tehát miért csak ilyen kevesen érkeztek el a tiszta tudatosság állapotához? Mert ti úgy jöttetek ide, mint az angyali családotok megtestesítői, képviselői, ezzel a felelősséggel, nagy részetek, és kapcsolódtok a tömegtudathoz is, a bolygó tömegtudatához, mert szeretitek ezt a bolygót, tehát természetes módon kapcsolódtok a tömegtudathoz. Tóbiás megpróbált benneteket a tömegtudatból kiszívni, de hát az egy vonzó, ragacsos hely, úgyhogy a tömegtudat az egy olyan, amitől nem lehet csak kicsit elszakadni, hanem vagy teljesen elszakadunk, vagy egyáltalán nem. És nehéz azt az igazi ugrást megtenni.

És ráadásul vannak olyanok, akik a nagy egységet tanítják, és azt mondják, hogy mindannyian egyek vagyunk. De most komolyan, erre akartok várni, hogy az utolsó is beüljön abba a nagy egységbe? Dehogyis! És ennek nagyon jó oka van. Azért, mert nekik szükségük van rátok. Arra, hogy ti tudatos mesterként járkáljatok a Földön. Hogy lássák a fényeteket. Különben nem fogják ők is meglépni a dolgaikat, ott maradnak, lemaradnak. Az a nagy egység, abba beleragad majd mindenki. Egy ilyen hatalmas nagy tér az éterben, nem, nem.

De nagyon nehéz elengedni az egységet a spirituális családdal, a rendekkel. Vállalást nagyon nehéz kioldani. Az elhivatottságot, a küldetést. Ezért voltak csak olyan kevesen, ezért fordultak olyan sokan vissza, amikor úgy mondhatnánk metaforikuson, hogy már nagyon közel álltak, már látható közelségben voltak a vagyok megértésének, a felemelkedéséhez már nagyon közel álltak. Visszafordultak.

Mindezt azért hoztam fel, azért beszéltünk minderről, és erről is, a spirálról, mert kedves Shaumbra, na még egy lélegzetet! Hú, egy kicsit ragacsos ez ma, mert hogy itt tartotok.

Mindezt már bejártátok, a nagy fejlődéseteket, és van egy részetek, amely nem igazán biztos benne, hogy készen áll. Van egy részetek, amely nem biztos abban, hogy készen áll arra, hogy kiszálljon a spirálból, mert végső soron nem fogtok spirálozni. A spirális hegy illúzió csak.

És azt mondjátok, hogy hát mi az? Mi történik majd a gyerekeimmel, mi történik majd az aspektusaimmal, mi történik a Földdel, mi történik a barátaimmal, mi történik a delfinekkel, a bálnákkal? Na egyvalaki mosolygott. Jól van, adjunk neki egy díjat ezért! Mosoly díjat kellene csinálnom!

Nos tehát itt tartotok. Azért beszélünk róla ennyit, mert ez történik most éppen.

Az elme próbál belépni, megpróbálja kitölteni ezeket a gondolatokat, hogy mi van akkor ha, hirtelen mindent felismertek ebben a pillanatban, minden összeáll? Hirtelen nagymesterré váltok, és minden erőfeszítés nélkül beáramlik majd ez az energia. Összehangolódtok mindenfajta erőfeszítés nélkül. Hirtelenjében nagyon különbözni fogtok a többiektől, és sok ember nem fog benneteket szeretni. Nézzétek csak meg mi történt Jézussal! Na, ugye most nevettek? Ugye, ugye? Nos, itt tartunk. Ez ismét egy nagyszerű kezdési pont a Keahakhoz.

Kérdések és válaszok

Tehát készen vagyunk a spirállal, és akkor most behívjuk a Guidance energiát, a vezérenergiát Kathleenen keresztül. Ő is egy közvetítő. Tapsoljuk meg Kathlent, tapsoljuk meg a Guidance energiát, a vezérenergiát! Jó ez itt neked, ez a szék, vagy inkább átülnél oda?

KATHLEEN: Nem, köszönöm, jó ez így!

ADAMUS: Vegyünk egy mély lélegzetet, és spirálként mozogjunk mindannyian. Itt az ideje a kérdések, válaszoknak.

Mostanában nagyon-nagyon lenyűgöznek a shaumbra kérdések. Sokkal jobbak már, mint voltak. Megértettétek, hogy milyen kérdéseket tegyetek fel, és az utóbbi időben csak egy nagymamás kérdés volt. Igen, a nagymamátok meghalt, felismertétek? Ott van a túloldalon, és jól érzi magát, csak tapasztal.

Nos, vegyetek egy mély lélegzetet mindannyian, és kérdezzetek nyugodtan! Linda pedig körbe megy a mikrofonnal. Kérdezzetek, és ha van kérdésetek, akkor nagy, a nagy szellemi hangotokon tegyétek fel a kérdést, bármilyen kérdést feltehettek, és a vezérenergia is, és én is majd váltogatjuk egymást, hogy a legjobbat hozzuk ki magunkból a válaszokkal.

Linda, első kérdés!

SHAUMBRA NŐ 1: Hello, annyira izgatottan teszem föl ezt a kérdés. Nos, több alkalommal tapasztaltam most olyan dolgokat, hogy hirtelen tudtam olyan dolgokat, amiket általában nem. Például a barátom motorokkal dolgozik, és sose értettem, hogy, hogy működnek a motorok, de a múltkor hirtelenjében megértettem, hogy ezek hogy működnek, és nagyon egyszerű volt a számomra, hogy, hogy működik, hogy miért kell olajt tenni ide, és mindent értettem. És más dolgokkal is ugyanez működött. És szeretném, hogyha ez még jobban működne az életemben. Mit tehetnék ezért?

ADAMUS: Nagyon jó kérdés. És igen, ez nagyon jól megmutatja, hogy mi történik mindannyiotokkal, és hirtelenjében nincs szükség arra, hogy olvassatok könyveteket. Hirtelenjében már nem a régi elméteket használjátok. Az történik, hogy isteni intelligencia működik.

VEZÉRENERGIA: Ugye nem haragszol, hogy ha én most közbe szólok, kedvesem? (nevetés) Mert az a test, amit használok, már teljesen transzba esett, és pánikrohama volt, úgyhogy el is küldtük innen, és akkor mi most beszélnénk is! Tehát, mi szeretnénk megválaszolni ezt a kérdést.

ADAMUS: És hol van Kathleen?

VEZÉRENERGIA: A test, amit mi használunk beleegyezett abba, hogy átadja nekünk a testét, csomó emberi tapasztalatot enged meg ez a test, amit mi úgy mondanánk, hogy negatív tisztaság. Azt mondjuk, hogy átalakítottuk ezt a testet, újrahangoltuk, hogy be tudja fogadni ezt az energiát. Mi úgy hívjuk magunkat, hogy vezérenergia, mert azt mondták, hogy adjunk magunknak nevet, és azt mondtuk, hogy miért is ne!

ADAMUS: Katleen jöhetne egy kicsit közelebb?

VEZÉRENERGIA: A test, amit használunk így módon egy tudatossági szintet tart fenn, a megértés egy szintjét tartja fenn, ugyanakkor egy csomó dolog, ami kicsit furcsa, ami itt történik, egy kicsit más, mint amihez ez a test szokva van. Az történik, hogy a testetek frekvenciákra van beállítva, hogy túl tudják lépni az elmének a frekvenciáját, és akkor felszabadul a tudatosságotok, hogy megtapasztalhasson egy csomó mindent, amit az elme nem. Mert az elme nem fogja megítélni azt, amit előtte tudott. Ez érthető? És ebben az esetben a test, amit használunk - egyébként ő sem szereti ezt - tehát mi párbeszédben vagyunk, tehát mi beszélgetünk vele. Sokszor kérdez tőlünk, és akkor mi nem válaszolunk, és akkor ő ideges lesz, de az a test, amit mi használunk azért inkarnálódott, hogy ő ezt megtapasztalja. Tehát ő ebbe beleegyezett.

ADAMUS: Vezérenergia, ismertelek benneteket régebbről, de most egy kicsit másképp rezegtek, mint eddig. Tudom, hogy én, Adamus, és ti, mi dolgoztunk már együtt korábban.

VEZÉRENERGIA: Persze, igen, más nevek alatt futottunk mi is. Igen, de tetszik nekünk ez a név, ez a vezérenergia név. Egy energia, ami segít, miért ne lenne ez most vezérenergia? Ugye? Legalább nem mondjuk azt magunkról, hogy angyalok! (nevetés)

ADAMUS: Tehát figyeltetek minket.

VEZÉRENERGIA: Persze! Mikor azt mondtátok, hogy ufó, akkor az a test, amit használunk, akkor az pánikrohamot kapott éppen, tehát nem használjuk ezt.

ADAMUS: Vezérenergia meg kell, hogy kérdezzem tőled, és hogy tisztelem ezt a közvetítőt, de mi van ebben a hangban, amit használsz, miért ilyen ez a hang?

VEZÉRENERGIA: A fizikai valóságból így tudunk kilépni. A kalibrálás. Ugye megértettétek azt, hogy a harmonikusok a fizikai valóságot alakítják. Pl. itt van ez a pohár, amiről beszéltetek. Ha használnák egy hangot, akkor azzal szépen el tudnánk roppantani. Igen, de hát a tudatosság, jobb szó híján, amint tudjátok, kihatással van a fizikai valóságra. Tehát mondjuk egy hang, egy frekvencia képes a valóság természetét átalakítani, a fizikai megvalósulását alakítani, pl. a pohárét. Tehát mi választunk egy hangot, hogy ezzel egy feladatot teljesítsünk. Hogy az emberi felfedezést segítsük. Ami összekapcsolódik mindannyiotokkal, akik összegyűltetek, és hogy segítsük a szolgálatot.

ADAMUS: Vegyünk egy mély lélegzetet, és spirálozzunk itt egyet! Ugye spirálban mozognak? Igen, igen. És akkor következzen egy következő kérdés, és vezérenergia ti válaszoljatok!

VEZÉRENERGIA: Igen, mi is így tervezetük. (nevetés)

ADAMUS: Gondoltam!

ELIZABETH: Az én kérdésem az ufókra vonatkozik. Beszéltetek ezekről a közbeavatkozókról, és az évek múlásával hallottunk a plejádokról, plejádokbéliekről, és olyanokról is, akik különböző módokon küldtek információkat, amely együttérzőnek és szeretetteljesnek is tűnt. Az én kérdésem pedig az, hogy ezek a beavatkozók, tehát hogy ezek is ufók és a plejádiak is esetleg ilyen beavatkozók, vagy pedig most akkor ezt az új információt, ezt hogy kezeljem?

VEZÉRENERGIA: Igen, a beavatkozók ez nagyon jó szóválasztás. Igen. Mi szabad akaratú piszkálódóknak hívjuk őket. (nevetés) Azok, akik szabad akaratuknál fogva piszkálódnak, és mi vezérenergiaként, a mi ajándékunk az, hogy a szabad akarat az egyik legnagyobb ajándéka az istenségnek, hogy képesek vagyunk megérteni entitásként a vagyokot. Tehát mi szabad akaratuknál fogva piszkálódóknak hívjuk őket, ami azt jelenti, hogy pl a test, amit használunk, akkor ugye most ugye piszkáljuk az ő szabad akaratát? De hát nem. Ez egy megállapodás. Értitek?

Te most csillagrendszerbeli lényekről beszélsz, mi pedig csak olyan lényekről tudunk beszélni, akik az emberi lényekhez, a benépesedett bolygóhoz csatlakoztak korábbi időkből, akik közel voltak a természethez, és megértették a ceremóniákat és a rituálékat. Ezeknek sok nevük van, de mi nem szeretjük egyik nevüket sem, úgyhogy nem fogjuk őket így hívni, de mondhatjuk, hogy ők ilyen bennszülöttek voltak. De nem egészen olyan helyzetben éltek, ahogy ti most. Tehát voltak szolgálati szintek, voltak olyan lények, akik a tudatosságot úgy értették, hogy bekapcsolódhattak ebbe az együttműködésbe, és talán a jövőben is így lesz. Ez megválaszolta a kérdésedet?

ELIZABETH: Nem igazán. (nevetés)

VEZÉRENERGIA: És most ugye azon tűnődtél, hogy mit kérdeztél, ugye?

ELIZABETH: Nem látom ezt tisztán, mert azt gondolom, hogy ez nehéz lehet azoknak, akik, és én ebben most már 25 éve benne vagyok, hogy fizikusokkal, doktorokkal beszéltem, a világ minden részéről okos emberekkel, akik mindenféle információkat osztottak meg bizonyos nevekkel, az ufók neveivel. Voltak, akiket reptiliánoknak hívtak, zétáknak, rossz fiúknak, és voltak a plejádiak, akikről azt mondták, hogy könnyedén játszanak, (play at ease), és őket együttérzőnek és szeretetteljesnek érezték. És az én kérdésem pedig az, hogy ezek itt mind szív nélküliek, akikről most én itt beszéltem?

VEZÉRENERGIA: Kedvesem, mi itt arról beszéltünk az előbb, hogy amikor a kérdésedet feltetted, akkor ugrott egyet a szíved. Így volt ez vagy sem?

ELIZABETH: Az én szívem, hogy félre vert-e? Igen, a szívem persze, hogy jobban dobog, mert feltettem ezt a kérdést.

VEZÉRENERGIA: Igen, tehát, ha a szív részt vesz ebben, az azt jelenti, hogy akkor rendelkezel bizonyos szinten egy megértéssel arról, amit kérdeztél, mert a szíved kapcsolódik ehhez az együttérzés síkján. Tehát mondhatjuk azt, hogy a válaszok belül vannak, csak lehet, hogy nagyon sokára kerülnek azok a felszínre. Tehát, mi azt mondjuk, kedvesem, hogy, talán ami azokat az ufókat illeti, na és máris használjuk ezt a szót, hogy ufó. Tehát a szíved összehangolódik velük, jobb szó híján azt mondjuk, hogy az együttérzés energiájával, akkor ez nem azt jelenti, hogy a te saját vezérenergiád szólalt itt most meg?

ELIZABETH: Én együttérző energiát érzek. Például évekkel ezelőtt, amikor Tóbiás visszatért, és sok shaumbrával beszéltem arról, hogy nagyon szép energiát éreztünk Wendyből, a plejád energiából.

VEZÉRENERGIA: Ők mind szeretetet éreztek, meleg együttérző energiát, és egy rezgést, tehát ezért azt érzed, hogy a tiszta, szabad akaratod is összehangolódott ezzel a jó szándékú, szeretetteljes energiával, és ezért a te szíved érezte ezt a kapcsolatot, tehát kedvesem, most te magadban tudod is, hogy mi igaz, ugye?

ELIZABETH: Igen.

VEZÉRENERGIA: Tehát, válaszold meg a kérdést! Rendelkeznek ezek a lények együttérzéssel? Igen, vagy nem? Válaszolj gyorsan!

ELIZABETH: Úr istenem! Miféle nyomás ez? Én gyönyörű energiát éreztem bizonyos közvetítésekből, ezen entitások közvetítéseiből!

VEZÉRENERGIA:Tehát, amint ezt érzed, és a szabad akaratod is már össze van hangolódva a szeretettel és jó szándékú energiával, és ezért a szíved is érzi ezt a kapcsolatot, akkor te kedvesem, tudod, és képes is vagy rá, hogy érezd a legjobbat. Így van?

ELIZABETH: Így van.

VEZÉRENERGIA: Az emberiség mindig szépséges energiát tapasztal meg. Tehát mi azt mondjuk neked kedvesem, ha vannak ilyen tapasztalataid, akkor engedd meg magadnak, hogy ezt érezd, és ne engedd, hogy az elméd összezavarjon! És akkor most átadjuk neked a szót kedvesem.

ADAMUS: Ja, aludtam! Nos, itt inkább arról van szó, hogy miért adják az emberek a hatalmukat. Vannak a túloldalon olyan entitások, akik rengeteget tanultak, talán annyit nem, mint az emberek, de az emberekben olyan nagy a vágy arra, hogy átadják a hatalmukat valakinek, aki a túloldalról jelentkezik. Bárkinek, aki nem fizikai testben él. Valakinek, aki esetleg meghalt, és talán nem is olyan nagyszerű, és nem is mindentudó, és nem is mindent látott. Vannak olyan lények, akik óriási együttérzéssel rendelkeznek, de mondjuk azt példának, hogy mondjuk, elmennétek egy orvoshoz, hogy ha van valami testi problémátok, egy olyan orvoshoz, aki soha nem járt orvosi iskolába, tehát orvosképzőbe, valószínűleg nem. Valószínűleg nem. Kérnétek olyantól tanácsot, aki soha nem tartózkodott itt a Földön, aki soha nem járt emberi cipőkben, aki soha nem járt került a Földhöz? Valószínűleg nem.

ELIZABETH: Az én kérdésem, de én nem gondolom, hogy itt most imádtam volna, szóval az én kérdésem az nem ehhez kapcsolódott, én nem adtam át az energiáimat azoknak, akiktől hallottam ezeket az információkat, nem éreztem arra késztetést, hogy átadjam magam, vagy az aspektusaimat ezeknek.

VEZÉRENERGIA: És mi nem fogjuk hagyni, hogy megválaszold a saját kérdésedet ugye?

ELIZABETH: Igen, jó. (nevetés)

ADAMUS: Köszönöm. Nos, köszönöm, hogy folytathatom. Van egy információcsere bizonyos lényekkel az egyéb világokból, és ez lehet nagyon egészséges is, de van olyan, amikor az emberek, nem te, hanem emberek hirtelen ezeket a lényeket valami nagy platformra helyezik. Egy piedesztálra, és erre kell, hogy azt mondjuk, hogy nem. És emlékezzetek arra, hogy ti emberek, ti önmagatokban vagytok nagyszerűek!

Persze, a következő lépés az az, hogy hogyan kezdünk el kommunikálni az egyéb világok lakóival, és nem abból a szempontból, hogy ők majd megmondják nektek, hogy hogyan éljétek itt az életeteket, hanem a tudatosság hogyan tud kapcsolódni a kinti dolgokkal. Mert bizony vannak dolgok, amit azokból a világokból meg lehet tanulni.

Következő kérdés.

MARIANNE: Sajnálom, de azt kell, hogy mondjam, hogy van egy tapasztalat, amit szeretnék megfejteni.

ADAMUS: Köszönjük az őszinteségedet.

MARIANNE: Az elmúlt 8 hónapban benne voltam egy olyan kapcsolatban, ami sokszor depressziót és dühöt hozott nekem, és azon gondolkoztam, hogy kilépjek-e ebből a kapcsolatból, de ha kilépek akkor ugyanolyan depressziós leszek, és aztán vissza fogok lépni bele. És csütörtökön egy nagy hisztériám volt, összepakoltam, és idejöttem, ezért is vagyok itt, itt vannak a csomagjaim. De amint itt vagyok a csomagokkal, azon gondolkodom, hogy visszalépek majd. És azt mondtad, hogy élvezzük a tapasztalatokat, de én nem élveztem. És akkor mit is szeretnék csinálni, amit élvezhetnék? Igen, folyton próbáltam megtölteni ezt a poharat, de mindaz, amit régen utáltam, azt most csinálom. Tehát nem igazán értem, mi történik velem

VEZÉRENERGIA: Szeretnénk akkor megragadni az alkalmat, ha nem bánod, jó? (nevetés)

ADAMUS: Én akarom, én! (nevet)

VEZÉRENERGIA: Igen, ezt mi most érezzük, és szeretnénk beszélni az örömről, Nem csak az élvezetről, a tapasztalat élvezetéről, hanem az örömről. A tapasztalatban való örömről és az erőről. És azt hogy csináljátok akkor, hogyha zűrzavar van? És még érzitek is. Azt mondjuk, és azért mondunk ilyen dolgokat, mert a nyelvvel elég nehéz ezt kifejezni, és ebben Adamus biztosan egyet ért majd. Tudjuk, hogy a vezérenergia, hogy mi mondtunk valamit, és sokan közületek értitek, hogy ezt ki is hajítjuk majd a következő napon az ablakon, de hát nincsenek jobb szavak. Szeretnénk, hogy meggyógyuljál, és ehhez arra van szükség, hogy egyensúlyba kerüljél, és nem úgy mondjuk a szavakat, ahogy eddig gondoltuk. Sokat szenvedtél, és ezért ennek az ellenkező energiája ugye az, hogy öröm, és ezt kellene behozni.

 A polaritás. ahogy használjuk az akkumulátort, vagy az elemet példának. Van egy mínusz jel, és van egy pozitív, és akkor most a mínusz, ez a mínusz, ez a negatív jel, ez most fejjel lefelé van, meg van most fordítva, mert valami olyat tapasztaltál, ami most más, mint addig eddig tapasztaltál. És ez egy kissé nehézséget okozott számodra. Akkor most az elemen, vagyis az akkumulátoron a pozitív oldalt kell feltölteni, és akkor ez majd meghozza a pozitív polaritást a tapasztalatban. Nem azt mondjuk, hogy a jót találd meg ebben, mert ahogy te azt majd megerősíted, nem nagyon van benne jó, ebben a tapasztalatban. Tehát, mi csak egyszerű metafizikáról beszélünk. Kapcsold fel az akkumulátort, és engedd meg magadnak, hogy bejöjjön az öröm ebbe a pillanatba. Mert most itt ebben a csoportban, ebben a pillanatban te örömöt érzel. Lélegezz, lélegezz, és állj ellent annak a késztetésnek, hogy neked itt most szenvedned kell. Igen, igen, és mi szeretjük ezt a kis erőfeszítést kedvesem, hogy engedd el az erőlködést, hogy ne erőlködj, és meg is történt! Jól csináltad! Végy egy mélyebb lélegzetet, és hogyha már belefáradsz az örömbe, és nem érzed az örömöt, amikor kilépsz innen, akkor megint megengedheted ennek az akkumulátornak, hogy lemerüljön, mert az emberi lények szeretik ezt játszani. Igaz?

De a te lehetőséged az, hogy ismét feltöltsd az akkumulátort, és visszaállítsd az egyensúlyt.

Meggyógyultál? Valószínűleg nem, de ez jó út ahhoz, hogy kiegyenlítsd magad, ugye?

Végy egy mély lélegzetet.

ADAMUS: És vedd azt is figyelembe, hogy amikor elkezdted ezt a kapcsolatot, akkor az akkori vágyaid, az akkori szükségleteid mik voltak, hogy miért is kezdtetek ebbe bele, és most pedig itt tartasz a fejlődésednek ebben a fázisában, és a szükségleteid már nem ugyanazok, de egy részed továbbra is aggódik azon, hogy talán mégis ezek lennének a szükségleteid. És lehet, hogy a dolgok, amiket az első időkben felismertél erről a kapcsolatról, már nincs is rá szükséged.

ADAMUS: Tehát, mindezt mondva kimehetnél innen úgy, annyira kifejlődve, kisétálhatnál innen úgy, hogy kinyílsz, kifejlődsz, és visszamész ebbe a kapcsolatba. Nem azokkal a szükségletekkel és vágyakkal, és mégis folytathatnátok azt a kapcsolatot, egy teljesen új módon

VEZÉRENERGIA: Jól mondtad drágám!

ADAMUS: Köszönöm. (nevetés) Következő kérdés? Még három kérdés fér bele.

MARY: Én rengeteg tapasztalaton mentem keresztül az elmúlt hét napban, és a hét nap után úgy éreztem, hogy a fizikai testem nagyon sok energiát veszít, és úgy érzem, mint hogyha ez a vizes poharas példát mutatná, hogy nekem sincs semmilyen energiám, minthogyha a fizikai testem teljesen kiürült volna, és azon tűnődőm, hogy miért vagyok még mindig ebben a mintázatban. Miért nem tudom kiegyenlíteni a testemet?

VEZÉRENERGIA: Most engedjük, hogy te válaszolj!

ADAMUS: Igen, amikor egy ilyen érzelmi krízisen mész keresztül, érzelmi folyamaton, az nagyon sok energiát fogyaszt. Megragadom ezt az alkalmat arra, hogy elmondjam, hogy nagyon várom azt, hogy mindannyian túllépjetek az érzelmeken, és most megragadom ezt az alkalmat, hogy elmondjam, hogy tényleg nagyon várom, hogy mindannyian túllépjetek az érzelmeken. Ez nem azt jelenti, hogy szívtelennek kell lenni, hogy nem lesz bennetek szeretet, vagy mélység, de az érzelmeket az elme teremteni, nem pedig a lélek, nem a szív. De amint elkezditek felismerni, hogy az érzelmek valójában teljesen mesterségesek, és hamisak, és nagyon-nagyon energiafogyasztók.

Az érzelmek, amiken keresztül mentél, lemerítették a testedet, de egy bizonyos értelemben ez javadra is válhat, miközben ez most téged nagyon lemerít. Egy vonalhoz állított téged, hogy most maradj, vagy menj. És ez a válaszút, ez a választóvonal ez nyomott téged, nagy nyomást rakott rád, hogy döntést hozz, és végül is kiléptél az elmédből. És most, amikor így beszélünk, vagy a shoudokra jössz, akkor is elemzel. Továbbra is van valami, ami ellenáll benned a valódi tapasztalásra. Valódi tapasztalás ellen, úgy értem, valódi tapasztalás ellen. Talán félelemből, talán azért, mert azt hiszed, hogy nem fogod tudni kezelni azt, amit az hoz? Most pedig panaszkodtál róla, és ez nagyon jó, mert kiléptél az elmédből.

Az elme óriási mennyiségű energiát fogyaszt el. Az elme és az érzelmek. És amikor ki vagy merülve, akkor az elme is lekapcsol. És ez egy nagyszerű időszak arra, hogy a vagyokod az megjelenhessen. És hogy te megismerd ezt a vagyokot, és csodálatos dolgot tapasztalhass, hogy mint pl, hogy megtapasztalhatod azt, hogy hogyan működnek ezek a motoros dolgok, és hirtelenjében mindent megértesz, anélkül, hogy könyvet olvass, egyszerűen csak ott találod, és megérted. Az összes dolgot, amit sokáig erőből próbáltál megérteni, azt most egyszeriben, autókról, motorokról, biológiáról, hirtelen tudni fogod, és azt fogod mondani, hogy nahát, ezt mindig is tudtam, csak valami ott volt, ami leblokkolta. Na, hát ez az élet, ez a fényben való élet. Ide tartunk. Köszönöm. Te jössz, vezérenergia!

VEZÉRENERGIA: Igen, hát ezek a bosszantó érzelmek, ugye?

ADAMUS: Igen, bosszantó.

VEZÉRENERGIA: Mi azt mondjuk, hogy az elmének azért van sokkal több feladata is, mint hogy az érzelmeket feldolgozza a lélek. Amiről mi azt mondjuk, hogy egy ilyen élénk életenergia a forrásból, az elmében elkezdi megérteni talán, hogy hogyan is szabadulhat fel a tudatosság. És feszítgeti a határait, és felismerheti azt, hogy egy olyan állapotban vagy, ahol meg lehet esetleg határozni valamit, ami valami más. Hm? És megszabadulhatsz ezektől a piszkálódós energiáktól, kedvesem. Igen, igen, ezt könnyebb mondani, mint csinálni. Igaz?

ADAMUS: Igen. (nevetés) De mindig is megállhatsz, vehetsz egy mély lélegzetet, és kicsit spirálozzál itt. És ahogy a vezérenergia mondta, az egész ügy, ahogy próbálsz rá valami értelmet találni, az csak ki fog téged meríteni még jobban, úgyhogy hagyj fel ezzel az elemzéssel!

MARY: Köszönöm.

ADAMUS: Következő?

DAVE S: Lesz-e majd egy olyan nemzetközi federáció, amit az emberek alakítanak az emberekért az elkövetkező években, hogy ezzel helyettesítsék azokat a kormányokat, amelyeket az elitek irányítanak a világban?

VEZÉRENERGIA: Na, hát ha ez nem az elme kérdése, akkor az mi?  (nevetés) Szabadulj meg ezektől a kis piszkálódó érzelmektől!

DAVE S: Kérlek, válaszolj a kérdésre.

VEZÉRENERGIA: Azt mondjuk kedvesem, hogy a dolog, amiről beszélsz, ez előrehaladott példája, ez már a következménye olyan dolgoknak, amikről mi úgy mondjuk, hogy a célok felfedezésével kapcsolódnak a Föld a változásaihoz. És hogy a fizika megértéséhez kapcsolódik, a tudomány megértéséhez kapcsolódik, és amint az emberiség elkezdi felfedezni, hogy felszabadíthatja a tudatosságot, és az elmének a határait kitolhatja, és képes lesz a bölcsességet behozni, ami meghaladja a korábbiakat, akkor lesz egy természetes tendencia arra, hogy talán szerveződjön valami ilyesmi. Mert az elme szereti ezt a szerveződést.

 De azt mondjuk neked kedvesem, hogy itt a fókusz, a lényegi dolog az, hogy változik a Föld, változik a kozmosz, és amint a Föld változik, a természet is változik. És amint a természet változik kedvesem, az emberiség is változik. És akik mi itt vagyunk, és segítünk benneteket a tudatosság felszabadításában, akkor a szó, amit most használsz a kérdésedben, az más lesz majd akkor, ha ezek a változások mind megtörténnek.

 ADAMUS: Dave, hogy válaszoljak a kérdésedre, nemzetközi federációkban vettem részt a múltban, próbáltam egyensúlyt hozni a nagy egyensúlytalanságra, amit nagy vagyonos csoportok okoztak, és felismertem egy fontos dolgot, hogy a résztvevők engedték meg, hogy ez folytatódjon, bizonyos okból kifolyólag. Ha egy országban van egy diktátor, az azért van ott, mert az embereknek a tudatossága egy diktátort választ.

 Én nem látom ezt, én tényleg nem látom azt, hogy lesz majd egy nemzetközi föderáció. Ennek sok oka van, mert sok különböző cél van, sok különböző kulturális életmód. Azt mondhatom, hogy az a különbség a mai állapot és a 300 évvel ezelőtti állapot között, hogy az egyének akkor nem voltak képesek arra, hogy ilyen mennyiségű energiát, tudatosságot hordozzanak magukban, hogy az változást hozzon. Ez most más. A valódi változás az egyénben történik. Anélkül, hogy tudnánk róla, vagy gondolkoznának róla, összekapcsolódnak hasonló tudatosságú lényekkel, és ez változtatja meg a világot. Ez nem a „találkozzunk, és az egységben énekeljük a kumbayat”, nem. Mert az nem működik. Az ENSZ sajnos nagyon korrupt és nem igazán működik.

 De én például az egyénben látom, mindannyiotokban, ahogy magatokon dolgoztok, elengeditek a feldolgozásokat, és megértitek azt, hogy szuverén lények vagytok, na ez, valóban hozhat változást.

 Energetikai módon úgy látom, hogy az emberek fényesednek. Te, a te fényeddel ragyogsz, szuverén módon, önmagadban is, és nem függsz senkitől, de látom, ahogy a te ragyogásod íve ideér, kedvesem, az ő ragyogásának az ívéhez, és nem függtök egymástól, és nem kértek egymástól semmit. Ez egy természetes következmény, és nem hoztok létre egy egységhidat, hanem a szuverén, független vibrációt megőrizve megváltoztatjátok a világot egyszerre, egy egyénként. (nevetés és taps)

 VEZÉRENERGIA: Mi nem tudjuk a testet tapsra bírni, bárcsak képesek lennénk rá!

 DAVID K: Nincs sok kérdésem, mert mielőtt jött volna a kérdés, már tudtam a válaszokat, de van egy részem, amely továbbra is kérdezni szeretne, noha nincs is kérdésem. Akkor mi ez? Mi ez az érzés, hogy mégis akarok valamit kérdezni, miközben nincs mit kérdezni? (nevetés)

 ADAMUS: Szeretnéd ezt most megválaszolni?

 VEZÉRENERGIA: Az elme végre elhallgatott kedvesem! Ez egy furcsa állapot, ugye? Azt mondjuk, hogy amikor az intuíció aktív, és képes vagy visszahúzódni, mert ugye a hatalmadban áll visszahúzódni, akkor az elméd megkapja a bölcsességed kilövelléseit, pulzálását, és akkor elhív ez téged az egyensúlyba. És ez jó érzés, ugye? Hát akkor élvezd kedvesem, engedd ezt az áramlás magadban! (taps)

 ADAMUS: Köszönjük. Mindent elmondtál ezzel. Következő és egyben utolsó kérdés jöjjön!

 SHAUMBRA NŐ: Az én kérdésem az ihletről, az inspirációról szól. Mi is az ihlet?

 ADAMUS: Jól van!

 VEZÉRENERGIA: Ó kedvesem, azt kell, hogy mondjuk, hogy a vagyok emberi tapasztalata, a tudatosság kifejeződése. Ahogy megteremtitek a tudatosságot. Az ihlet az nem egy cselekedet, az ihlet az nem egy gondolat, az egy pulzálás, egy frekvencia, amely a tudatossághoz kapcsolódik. És amint ezt kifejezed, amint ez a csodálatos szavak, amit mi szeretünk, ez a Vagyok, aki vagyok, ez a vezérenergia így fog sétálgatni, és ezt fogja élvezni a vezérenergia, hogy vagyok, vagyok, vagyok. Ugye? (nevetés)

 ADAMUS: Igen, ez az én sorom.

 VEZÉRENERGIA: Tehát kedvesem, most mi itt nem fogunk sétálni, de ez a kifejezés, amint a tudatosság kreatívan kifejezi a vagyokot. Na, most te jössz Adamus! Te sokat tudsz erről beszélni.

 ADAMUS: Igen. Tehát az inspiráció, az ihlet az, amikor a tudatosság, a tisztaság már nincs többé korlátozva, vagy visszahúzva, visszatartva. Fizikai formában is képesek vagytok megengedni, hogy ragyogásotok kiáradjon, nem kell rejtegetni. És az történik ebben a spirálban, hogy a tudatosság annyira imádja a tapasztalatot, annyira élvezi azt a képességet, hogy ebben a formában lehet, hogy ez kivirágzik. És ez az inspiráció, ez az ihlet.

 És az inspiráció, hogyha fizikai szempontból próbáljuk magyarázni, hogy olyan nagy izgatottság van a lelketekben, a lényetekben, hogy az kinyílik, és kiterjed és virágzik, és egy egészen más fényt áraszt ki magából. Ez különbözik attól a fénytől, amiről korábban beszéltünk. Mindent tűzbe hoz egy csodálatos módon. Valójában a lélek még mélyebben önmagába szeret. Mert szeretne még többet kifejezni. És ezzel kedves shaumbra, micsoda nap volt ez a mai! És a vezérenergiának és Kathleen-nek, tudom, hogy ott vagy valahol kint.

 VEZÉRENERGIA: Köszönjük nagyon, hogy velünk voltál! Óriási áldással voltunk itt, békével.

 ADAMUS: Így van, és ezzel, ne stresszeljetek, és emlékezzetek rá, hogy minden rendben van a teremtés egészében!

 A legjobbat kívánom!