Fogadjátok szeretettel Adamus legújabb üzenetét, ahogyan az Geoffrey Hoppe közvetítésében július 2-án elhangzott az amerikai Colorado államban. A hanganyag és az írott verzió is elérhető már!

Magyar tolmácsolás: Szénási Kata

A Shoud címe: A Szellem jelen van! ITT HALLGATHATOD MEG!
Kellemes integrálást! :-)

Az írott verziót szorgalmasan lejegyezte László Emese:

ADAMUS:Vagyok, aki vagyok, és ebben semmi tévedés. Adamus, a szuverén birodalomból.

Teljesen integrálva Saint-Germainnel immár, a találkozónk után, amely Sedonában történt. Ezt a helyet választottam mind közül, hogy itt történjen meg az integrációm. (nevetés)

És ha már itt tartunk, nézzük meg, hogy a makyo mutatónk mit mutat mára! Ebben a teremben magas ma a makyo szint? Vagy alacsony? És a makyo online? Kérem ezt a kamerát! - belenéz a kamerába. Ó, hogyan áll a makyo szintje bennetek, akik online néztek bennünket? – és belekukkant a kamerába. Kicsit magasabb szinten, mint itt, ebben a csoportban? Nem, ma ez a makyoszint nem is olyan magas! Már csökkentitek, leviszitek. A tisztasághoz, világossághoz, a valódi üzenethez. Le, önmagatokhoz, Pete! És aztán Pete akkor talán megszűnik létezni? Hála istennek, igen! Mert a VAGYOK létezni fog. Sajnálom, hogy mindig téged ragadlak meg Pete, de te ülsz mindig a szélén.

PETE: Emiatt…

Nos, akkor vegyünk egy mély lélegzetet ezen a mai napon, amint elkezdjük ezt a napot, ezt az üzenetet… á… jól van. A tudatosság itt a teremben, és akik online néznek bennünket… Larry, én jól vagyok, mint mindig, és te hogy vagy? Ne makyozzál nekem! Jobban vagy?

LARRY: Igen.

ADAMUS: Ez egy jó válasz. Bocsáss meg – kinéz az ablakon, és kimegy az ajtón. Azt hiszem, ott kint egy buli zajlik! Azt hiszem, hogy a shaumbrák ünnepelni fognak, és azt hiszem, hogy én nem fogok itt lófrálni veletek, a hamburgerek miatt.

Na, de kedves shaumbra! Egy kicsit azért még maradok.

Mi az, amire vágytok?

Nos, kedves shaumbra! A rezgés, ami belőletek érkezik, annyira tiszta, annyira egyszerű! Amire vágytok éppen, pont azt kapjátok. És ez bármire vonatkozik az életetekben. Amit ebben a találkozóban is szeretnétek megtalálni. (Sart kalapját leveszi a fejéről) Szeretném, hogyha jönne valaki, akinek nagyobb feje van, egy nagyobb kalappal, ami a fejemre jó.

Nos, tehát, amit vártok ezektől a találkozóktól, pontosan azt kapjátok. Ez most nem annak volt az ideje, hogy Saint-Germaint kapjátok, hanem annak az ideje, hogy Adamust kapjátok. Igen, Adamust. A ti védjegyzett, védett Adamusotokat, Lindáét, Aandráhét, Ohn-ét, és minden bizonnyal Cauldre-jét. A Crimson Circle-es tanárok védjegyzett Adamusát, és pontosan ezt is kapjátok. Nos, kedves shaumbra, ami belül van, ami sokszor elillan az elme elöl, mert az elme gyakran nem érti, hogy mi is történik ott belül. És ezáltal zavart kelt, és akkor mélyebb szintjeiteket szólítjátok meg, és azt mondjátok ennek a mélyebb szintnek – ami sokkal nagyobb töltést hordoz, mint itt fönt az elme – azt mondjátok, szeretnék haladni, szeretnék kijönni az elakadásból, a makyo nehéz, feldolgozós valóságából. És ugye ezt hívjátok be, és ezt is kapjátok. Egyre tudatosabbá váltok, egyre tisztábban látjátok mindannyian, hogy mit is szeretnétek behívni. Végigmentél a gyakorlatokon, hogy hogy is kell egy könyvet írni. De ez nem is a könyvről szólt. mester, Todd mester! Hanem arról, hogy egy csomó minden régi anyagot elengedjél. Számos előző élet régi identitásait, régi makyoit dobtad el ezzel. És régi sablonjait, amelyek már nem fejezik ki az életedet. És elég bátor voltál ahhoz, hogy ezt a többiekkel is megoszd a könyvedben. (Adamus Toddhoz beszél, aki a bevezetőben a könyvét mutatta be.) Egy könyv pedig ottmarad az úton, és mások meg fogják találni. Pontosan a legmegfelelőbb időpontban, a legmegfelelőbb helyen. És segíteni fog nekik szinkronisztikusan az életükben. Kéritek, várjátok, és azt is kapjátok. Ezt az üzenetet, ezt a védjegyzett dolgot. Vannak persze lények, emberek, akik nem rezonálnak ezzel együtt, de ez nem baj. Nem számít. Ez nem jó, vagy rossz, hanem ez a ti behívott dolgotok. Ezért azok vagyunk, amik, és itt vagyunk.

Nos! (ránéz Lindára, aki a szabadságszobornak van öltözve, és most kinyújtotta a lángját is a jobb kezével) Elképesztő vagy! Úgy nézel ki, mint a francia nők egyike, akivel régebben jártam! Vagy talán a hasonlóságot veszem csak észre? A felszarvazottaknak a szarvaival? Ahogy a te fejed is díszítve van? És valóban nagyon szép vagy. De nem ütheted meg a közvetítőt!

LINDA: Ó, hát én csak a lángommal egy kicsit megböködtelek.

ADAMUS: Beszéljünk egy kicsit a szabadságról! Így van! És köszönöm azoknak a keveseknek, akik kiöltöztek erre a mai napra. Kiléptetek a régi szokásokból, és örömötöket lelitek ebben!

LIND: Na, és mi van a könyvemben?

ADAMUS: Adamus díjak!

LINDA: Azaz! (és Linda megmutatja, hogy a könyvnek álcázott dobozban valóban Adamus díjak vannak.)

ADAMUS: És mi nincs a könyvekben? Pénz! Pénz!

LINDA: Jaj, te szegény!

Történelem

Na, most beszéljünk egy kicsit a szabadságról. És mielőtt a mai eszmefuttatásunkba belevágok, emlékeztetni szeretnélek benneteket arra, hogy a történelem az egyik legnagyobb fikció. Minden idők legnagyobb fikciója. Hol van az a nevetés gomb? Háháhá… (erőltetett nevetés következik)

Na, szóval ez most tényleg egy mélypont. Na, had emlékeztesselek erre, megismétlem: a történelem az egyik legnagyobb fikciós történet. Az egyik legnagyobb fikció. Minden idők legnagyobb fikciója, mert a ti történetetek, az inkarnációitok története valóban nem az. Ahogy Kuthumi nagyon gyönyörűen elmesélte Sedonában, ő nem Pithagorasz volt, tényleg nem. Persze, hogyha megnézzük a vérvonalát, megnézzük a lélektestvér vagy a lélek-unokatestvér kifejezést… de valójában ő nem volt Kuthumiként Pithagorasz, vagy Balthazár, vagy bármelyik egyéb másik személyiség, mert ez csak egy lineáris haladása lenne a szellemnek, és a valódi szellem nem lineárisan halad. Persze vannak kapcsolatok a lélek aspektusai között, bizonyos unokatestvérek, rokonok, tényleg kapcsolódnak, hiszen ugyanabból a lélekforrásból jönnek.

De ahogy Ah-Kir-Rah Kuthuminak mondta, valójában ezek nem ti voltatok, nem te vagy. Persze ez így szép dolog, hogy ezen keresztül túl tudunk lépni az egy életen, hogy megszületsz, bűnhődsz, és meghalsz és aztán mehetsz a pokolba. Persze ezzel túllépünk, hogyha feltételezzük, hogy voltak ezek az előző életek. Ez egy kvantumugrás, hogy elkezdjük megvizsgálni ezt az elképzelést, hogy van reinkarnáció. Emlékezzetek arra, hogy milyen is volt, amikor először felismertétek, hogy van reinkarnáció. Milyen szabadsággal ajándékozott meg benneteket, milyen szépséggel. És mekkora nagy elengedést hozott ez bennetek, hiszen felismertétek, hogy nem csak egy alkalmatok van, egy lehetőségetek, hanem ezernégyszáz lehetőségetek is, vagy még több. Hogyha valamit nem tudtok most megcsinálni, akkor majd a következő alkalommal összejön.

De ahogy Kuthuminak mondta Ah-Kir-Rah, ezek az inkarnációk nem ti voltatok, nem te voltál. Nincs szükség arra, hogy ő cipelje ezeket a bőröndöket magával. Nincs szükség arra, hogy ti cipeljétek a lelketek inkarnációinak a bőröndjeit magatokkal. Persze, vannak jópofa emlékek, meg jóleső érzések, és mindenféle kapcsolatok, képzetek, hogy mentetek bizonyos helyekre, és hogyha elmentek mondjuk Moszkvába, és kicsit emlékeztek, és azt mondjátok, hogy ó, volt itt nekem egy előző életem. De nem igazán nektek volt, hanem a lelketeknek. Ti pedig szabadok vagytok. Elképesztő módon szabadok vagytok. Nincs semmi ezekből rajtatok. Nem kell ezeket cipelni. Azok vagytok, amik vagytok. Persze ezzel lehet vitatkozni, és volt is vita erről néhány misztériumiskolában, hogy a korábbi inkarnációk viszonylag lineárisak voltak, egészen eddig az inkarnációig. Ahogy Tóbiás is mondta, ez az inkarnáció, ez most teljesen más. Ez Az élet. Ti vagytok az aspektusok, vagy ti vagytok az a lény, aki az összes integrációt, az összes eddigi életét véghez fogja vinni. Ti lesztek a lélek ebben az életben. Többé nem távolról lesz majd jelen a lélek. Behozzátok a lélek aspektusait, ide, ebbe a pontba. Visszahozzátok őket, és ti lesztek a lélek. Többé nem távol lesztek, nem elrejtve, nem a múltatoknak valamilyen sötét sarkában maradtok, hanem ez itt lesz. Itt és most. A lényetek mélyéről, amikor kéritek a fejlődést, az elmétek lehet, hogy nem érti kellőképpen a szavakat.

De amikor ti kéritek belülről a lelketek fejlődését, akkor meg is kapjátok. Lehet, hogy ez nem az lesz, amire az elmétek éppen várna. Ugye az egy aspektus. És tudom, hogy olykor zavarba, frusztrációkba kerültök, mert másmilyen lesz végül amit kaptok, mint az, amire számítottatok. De tulajdonképpen azt kapjátok, ami valójában kell nektek, amit választotok legbelül. Amire szükségetek van. Amikor összejövünk így együtt, és kicsit nevetgélünk így együtt, ez már önmagában egy csoda, hogy a spirituális lények újra megtanulták, hogyan nevethetnek. Na, ez vicces volt, kérem a nevető gombot!

És akkor most… csak sikerült benyomni a nevető gombot! És akkor most térjünk is vissza a történelemre. A történelem az a legnagyobb mese, mert nincs benne az összes elem. Nem szerepel benne az összes elem. Gyakran általában a győztesek írják meg a történeteket, és nagyon sok félretájékoztatás van, például Jézus idejéből. Én nagyokat kacagtam itt az előbb, amikor a Bibliából idéztetek bizonyos mondatokat, mert nagyon sok félretájékoztatás van. És az emberek annyira konkrétan fogadják őket, szó szerint veszik ezeket az információkat. Egyiket se fogadjátok szó szerint, mert először is visszaütnek majd, másodszor pedig az esszenciájuk, az érzés, a rezgés, a kisugárzás az, ami számít, és nem a szavak. Amikor elkezdtek mindenféle üzeneteket szó szerint idézni, akkor tulajdonképpen teljesen felbosszantotok embereket, engem. Engem például, és mutat másokat is. Lindát, meg a nevetőgépet (mutatja, hogy arra is jöjjön egy nevetés) Úgy látom, hogy ma nem működik ez a nevetős gomb. Valami akadozás van a rendszerben. Ó, szóval hogy ez lineáris! Ja, értem! Na, hát akkor ezt dobjátok ki akármikor, ha úgy gondoljátok. (És megy a nevetőgép.)

LINDA: Ezt nem én csináltam (mert bejött valami sátáni kacaj)

ADAMUS: Tehát, például ennek az országnak a történelme nem az, ami a könyvekben szerepel. Igen, a történelmének egy része le lett írva könyvekben, de az igazság, ennek az országnak az igazsága nincs leírva a könyvekben. Valójában persze nem is számít. Nem, mivel Linda így kiöltözött… (július 4-én volt a függetlenség napja, ezért Linda kiöltözött szabadság szobornak, és ez most arra inspirálja Adamust, hogy a szabadságról beszéljen). Egyébként nem ment minden olyan jól, ahogy le van írva, és valójában nem is számít, hogy mit mond a történelem.

De mivel Linda így ki van öltözve, beszélgessünk itt a szabadságról. Ó az amerikaiak milyen szentségként kezelik július 4-ét, a függetlenségük napját! Akkor most beszélni fogunk erről. (Megint a nevető gomb akadozott, úgyhogy elveszi Lindától az irányítót. Garret-hez került volna.

ADAMUS: Nehogy már odaadjátok Garret-nek, úristen, nem nem!

Európa története

Nos, akkor most vessünk egy rövid pillantást a történelemre. Európa zavarban volt régen, mondjuk, zavarban van, amióta az emlékezetem él. De Európa elég viszontagságos helyzetben volt a XVI-XVII. században, nagyon sok csata volt. Kis, nagyon hatalmas családok voltak, akik irányították az embereket, és azok már azt nem tudták elszenvedni, és valamit változtatni kellett ezen. A rendszert meg kellett változtatni, de maga a rendszer nem is akart változni. A rendszer önmagában viszonylag boldog volt, de a földrajzi földnek, a vidéknek a tudatossága elfáradt. És az emberek tudata is belefáradt, és elege volt ebből az egészből. Sok okból kifolyólag, amelyet majd meg fogok említeni ebben a disszertációmban. De elsősorban arról volt szó, hogy egy korszak jutott el a végéhez. Egy korszakváltás volt, amilyet most is éltek, ami egy fokozott változást jelent.

Kellett, hogy jöjjön egy változás a férfi és a női minőségben. Az egyensúlytalanságban kellett, hogy változás jöjjön. Akkoriban nagyon-nagyon a férfias energiák irányítottak. Nagyon maszkulin-orientált energiák voltak még a királynők is, akikkel együtt dolgoztam, őket is legfőképpen a férfiak tanácsa irányította.

Európa akkoriban, noha elég sok erőfeszítést fektettünk abba, hogy az egyensúlyt létrehozzuk, de Európa akkoriban nem akarta befogadni a szellem, az isten új megértését. Az egyház, amit én a kezdetek kezdetén nagyon szerettem, ahogy ti is szerettétek. Én része voltam annak a csapatnak, annak a széles csapatnak, amely segített megteremteni, segített létrehozni, beengedni Jézus energiáját erre a bolygóra. És aztán 5-600 évvel később az egyház alapítása után elkezdtek a korrupciók megjelenni. Az emberiség korrupciója. A szexuális energia vírus elkezdett működni, és főleg a férfi kibillentség elkezdett megjelenni.

És ekkor az egyház kihágásokba bocsátkozott. Politikában és a pénzügyi dolgokban is, Európa-szerte. És a művészetben is, ami nagy szégyen, mert ahogyan én korábban is mondtam, a művészet fogja megváltani a világot. Valóban így lesz. Az egyháznak nagy befolyása volt a kormányokra és minden dologra, ami történt. Biztosak lehettetek benne, hogy az egyház ott volt a nagy történések mögött. Jó vagy rossz befolyása is lehetett, igen. Befolyással voltak a korrupciós, a bűnöző csoportokra, de benne volt a kezük az összes termékelosztásban, ami valójában ugye energiaelosztás volt. Tehát az összes termékelosztásban is. Benne volt a kezük. Nem csak a szent szövegek tanítása volt az ő tevékenységük, amelyek valóban szent szövegek. Még a fordítások előtti állapotukhoz ha visszamentek, akkor csodálatos dolgokat fedezhettek fel bennük.

Tehát ott volt egy óriási nagy kibillentség, amelyet nagyon nehezen lehetett megoldani, mert ezek a külső erők mindig belefolytak a próbálkozásainkba. Valójában azért jöttek létre ezek a csoportok, mint a „Fehér Testvériség” csoportja, amit igazából csak „Testvériségnek” hívtak, vagy a szabadkőművesek társasága, hogy az emberek tanulhassák, tanulmányozhassák a misztikus dolgokat, és ezáltal kaphassanak feladatot az egyházon kívül. Ez olyan volt, mint egy szabad unió akkoriban.

Mélyrehatóan együtt dolgoztam olyanokkal, mint Madame Pompidour, Maria Josepha Németországban, vagy Margot, a francia területekről, és még nagyon sok más olyan női személlyel, aki a királyi családból származott. Sokan közülük titokban részt vettek a misztérium iskolákon is.

A legtöbbjük azért inkarnálódott ezekbe a királyi családokba, hogy segítsenek megváltoztatni ezt az egyensúlyt, ami Európát illette. Azt az egyensúlytalanságot.

És amikor ők, amikor ti, amikor én és akik ezen dolgoztunk, felismertük, hogy valószínűleg ez nem fog megtörténni, hogy sokkal nehezebb kitakarítani Európa régi házát, és újat építeni. Felismertük, hogy van egy új föld, egy új világ, egy szabad világ, amely valójában pontosan emiatt jött létre, és erre a célra készült már egy ideje.

Tulajdonképpen teljesen mindegy, hogy ki fedezte fel – Norvégia – a lényeg ebben az (nevetés) Igen, a lényeg az, persze vitatkozhatunk ezen az örökkévalóságig... Tehát a lényeg ebben az, hogy könnyebb létrehozni egy új világot, egy szabad világot, amit az új Atlantisznak neveztünk el. Sokkal könnyebb a feminin energiákat idehívni erre a területre. És azok a nők, akiket korábban említettem, azok bizony fontos szerepet töltöttek be abban, hogy ez az ország létrejött.

A történelem természetesen, a történelemkönyvek azok a függetlenség és az alkotmány aláíróiról számolnak be, és nagyon sok férfinévről. Őket ismeritek. Ők később jöttek ebbe bele, és nagy részük értette azt, hogy mi történik itt, érezték, hogy ezek az európai nők, ezek a feleségek, a királyok, hercegek, grófok feleségei azok, akik segítették ezt létrehozni.

Amerikából egy fényoszlop lett, amely bevonzott a világ tájáról mindenféle embereket. Csak úgy tudott ez az ország működni, hogy minden európai országból jöjjenek ide. Afrikából, Ázsiából, és amit Dél-Amerikának neveztek ma, onnan is. Voltak olyanok közöttük, akik már régóta voltak itt a Földön, és voltak újak is. Voltak bennszülöttek, úgy neveztük ezt, mint egy olvasztótégely. De ahhoz, hogy ez az egyensúly, a feminin energiák egyensúlya itt meglegyen, ezekhez mind ezek az emberek kellettek. És ezeknek az embereknek toleránsnak kellett lenniük a vallásos szervezetekkel szemben, az egyházakkal szemben is. Gondolhattátok volna, hogy az mondják, hogy nem, inkább távol tartjuk a vallásokat, mert olyan sok problémát okoznak az európai országokban, szexuális energia vírussal, a férfi minőség kibillentségével.

Amerika története

Tehát ez a nagyszerű ország ez létrejött, és nagyon sokan jöttek ide azelőtt, mielőtt az egész virágzásnak indult volna. És róluk nem szól a fáma. Sokan azért jöttek ide, hogy energetikailag felkészítsék ezt a világot, ezt a földet erre. Vannak olyanok köztetek, akik rendelkeznek valamiféle emlékekkel erről, mert a lelketeknek voltak inkarnációi ebben az időben, ezen a földön. Ez nagyon hasonlít ahhoz, amikor az angyali lények jöttek a Földre. Megérkeztek a Földre, mielőtt a Földnek bármilyen lakója lett volna. Az angyali lények ideérkeztek a Földre, és aztán bevetették a Földet. Így jöttek lelkek Amerikába is. Bőven azelőtt, amit a történelemkönyvek megjelölnek. És ezek az emberek is bevetették a földet.

Beszéltek a bennszülöttekkel, az első nemzetekkel, akiket ti indiánoknak hívtok. És beszéltek nekik arról, hogy itt megteremtődik majd az új Atlantisz. Ezek a bennszülöttek teljes mértékben értették ezt. Megértették, hogy ez az ő vonaluknak teljes mértékben a részét képezi. Az ő történelmük a részét képezi. Generációkról generációknak adták át, tudták, hogy jönni fognak majd nagyobb tudatosságú emberek, akik értik azt, hogy egy új korszakába lép az emberiség. És a kezdetekkor a bennszülöttekkel való bánásmód nagyon tisztességes volt, nagyon fair volt, és nagyon igazságos volt.

Aztán, sajnálatos módon később, a bennszülöttek, annak ellenére, hogy belegyeztek, és megígérték, mégsem akarták átadni ezt a földet. Ott vannak például az Anasazik, akik megértették, hogy ez a föld, ez egy ponton átadásra kerül majd olyan emberek számára, akik a világ minden tájáról érkeznek. Hogy azok létrehozzák a szabadság földjét. És az anasazik el is mentek egyszerre. Mondhatjátok azt, hogy ez valami betegség következtében történt, vagy valami anyahajó jött értük, ami valószínűleg nem igaz. Teljesen mindegy, hogy mit mond erről a történelem. Teljesen mindegy, hogy mit mond róluk. De az anasazik megértették ezt. És nagyon sokan közülük visszainkarnálódtak ennek a vidéknek az első benépesítői közé.

Ez az ország, ez a föld a férfi és a női minőségű energiákból is egy nagyon egészséges egyensúlymennyiséget kapott. A szabadság alapelveinek megfelelően jött létre ez az ország. Szabadságot kapott itt mindenki. Tudom persze, hogy azt mondjátok, hogy több száz évbe is beletelt, mire például a nők megkapták a szavazati jogot, de ez nem számít, mert valójában a nők voltak a befolyásolók mindig is ebben az országban. A háttérben mindig is a nők befolyásolták a dolgokat. A feminin, az istennői minőség.

Szóval idejöttek az emberek és úgy hozták ezt létre, hogy nagyfokú szabadságra épült itt minden. Beszéltünk már a szabadságról korábban az üzeneteinkben, hogy vajon az emberek vágynak-e a valódi szabadságra? Hát ez megkérdőjelezhető. De amikor ezt az országot alapították, akkor igen is akarták a szabadságot.

Tehát kedves shaumbra, ez az ország azért jött létre, hogy az összes többi országhoz sugározza a szabadságot. Európához, Afrikához, Ázsiához, Dél-Amerikába, hogy milyen is ez a szabadság. Kezdetektől fogva tudott volt, hogy ez az ország jelentős erőforrásokkal rendelkezik majd.

Sok pénzzel, amit ti hatalomnak hívnátok, de valójában nem más, mint annak a képessége, hogy bevonzzatok energiát, hogy az aztán szolgáljon benneteket. Lehetett tudni, hogy lesznek majd sötét időszakai a Földnek, világháborúk, és egyéb események, és ez az ország erős marad majd. Ez a vidék, ez a föld, ez a fény… a sötét területek számára is ez jelenti majd a fényt. Akkor is, hogyha lesznek kívülről lények, a többi dimenzióból, akik megpróbálnak majd beavatkozni.

Ez az ország a maga esszenciájában tudta, hogy egy napon majd el fogja engedni ezt a szerepet, hogy majd nem lesz szükség arra, hogy legyen egy erős hatalom a bolygón. Nem kell majd egy hely arra, hogy itt összpontosuljon egy hatalmas mennyiségű forrás, bőség, és pontosan ez történik most.

Az új Atlantisz működik. Tudom, sokan tűnődtök azon, hogy merre tart ez az ország, milyenek lesznek a gazdasági problémái. De a gazdaság az egész világ számára problémát jelent most, és kacagnom kellett, nem olyan régen, hogy valaki megkérdezett arról, hogy meg tudnám-e jósolni, hogy mikor omlik össze a világ gazdasága. De hát ez már meg is történt. Ez a szép ebben, hogy ez már megtörtént. Valójában már semmin nem támaszkodik a gazdaság, hacsak nem a bizalmon. És az emberek pedig elvesztették a bizalmukat.

De valójában a világ gazdaságának a szerkezete, a szövedéke már évekkel ezelőtt megbomlott. És az érdekes ebben az, hogy továbbra is itt vagytok, hogy ti is fennmaradtatok, tovább éltek. Tehát ne úgy értsétek ezt, hogy eljött egy depressziós korszak, és minden bomlik. Nem. Ez egy elképesztően csodás dolog, hogy a világ gazdasága összeomlott, és mégis itt vagyunk. A tudatosság ugyanis azt választotta, hogy tovább lép, és nincs már szüksége tovább azokra a struktúrákra, amik eddig voltak, nincs szükség egy kommunista struktúrára, ahogy azt némelyek állítják. Nincs szükség mély összeomlásra sem, teljes összeomlásra sem.

Ez egy gyönyörű szép analógia. Rátok is vonatkozik. Ti is összeomlottatok, és mégis itt vagytok. Minden létező módon összeomlottatok, spirituálisan, fizikailag, mentálisan, és mégis valami belül, valami előremutató van bennetek, a lelketekkel való kapcsolatotokban. Ott van a szenvedély, az életöröm, hogy vágytok az életre, és ez tart benneteket itt, ez visz tovább, és ez elképesztő! Ez egy nagyon érdekes elgondolás, hogy dolgok összeomolhatnak, és továbbra is fennmaradhatnak, mehetnek tovább, és ez szembemegy a logikával, szembemegy a fizikával. Hogy valami összeomlik, és továbbra is működik. Ám mégis nagyon igaz. Nézzétek majd, hogy az elkövetkező néhány évben, legyen szó rólatok, vagy pedig csoportokról, nemzetekről, megfigyelhetitek majd az összeomlást. A régi identitás lebomlik, de a valódi identitás, a valódi igazság pedig tovább él. Ó ez egy gyönyörű dolog.

Nos, kedves shaumbra! Akkor vegyünk egy mély lélegzetet ezzel.

És tartsuk meg ezt mind a fejünkben is, és majd az összefüggések létrejönnek. Minden összeáll majd.

Atlantisz története

Na, akkor most visszamegyünk Atlantiszba. Azért megyünk vissza Atlantiszba, mert Atlantisz alapvetően az emberiség második korszakát jelképezte. Lemúria volt az első ugye, és Atlantisz a második.

Az atlantiszi társadalom valójában nem rendelkezett semmilyen elgondolással, elképzeléssel istenről. Kereste a forrást, de nem a spirituális értelemben. Ők nem egy külső, nagy lényt kerestek, hanem a mágiát, a varázslatot, a titkot keresték, az elixírt. És nagyon sok atlantiszi egészen a mai napig ezt teszi, és ti, kedves atlantisziak, ti is ebbe a csapdába estek olykor. Keresték azt az egy dolgot, ami, hogyha több anyagot egybeolvasztottak, akkor abból létrejöhet az alapvető forrása az életnek. Hogy az a vízben van, vagy éppen speciális ételekben, de ezt keresték. Aztán egy idő után fölnéztek az égre, és fölül folytatták a keresést, hiszen nem találták meg a földben. Szóval ti elkezdtétek fent keresni a dolgokat, azt mondtátok, hogy bizonyára ott kint van, hiszen itt lent nem találtuk meg. Biztosan ott a mágikus égbolton, a csillagok között találjuk meg, amire vágyunk. És nagyon sok mindent hoztak létre ezért. A csillagászatnak, és az asztrológiának az alapjai is Atlantiszból származnak.

De amint ezeket a csillagkereséseket végezték, hogy megtalálják a forrást, ebben az időben eljött a korszakváltás, és a dolgok elkezdtek lebomlani, elkezdtek összeomlani Atlantiszban.

Mondhatjátok azt, hogy ezt Azura Timu (Tóbiás egy korábbi közvetítésben beszélt róla) okozta, vagy a háborúk, vagy a szexuális energia kibillenése, de ezek tulajdonképpen mind válaszul érkeztek. Ahogy a dolgok hozzátok is válaszul érkeznek, válaszul a tudatosság hívására. Belülről jött ez a hívás, amely a következő fejlődési spirált hívta be. A következő nagy lépésre vágyott már, amely azt mondta, bizonyára van valami ennél nagyobb, és jó lenne ezt integrálni, jó lenne ezzel együtt dolgozni, jó lenne ezzé válni, ezzé az új dologgá, akármi is az.

Szóval Atlantisz összeomlott végül, akármilyen okból kifolyólag. Háborúk, időjárás, asztrológia, asztronómia, teljesen mindegy, összeomlott. Nem egyszerre történt, de nagyon-nagyon nagy fájdalmat okozott. Legtöbbetek túljutott már ezen a fájdalmon, de mégis maradványenergiái vannak ennek, hiszen ezt az országot nagyon sokáig szerettétek, nagyon hosszan szerettétek.

Ez egy közösségi társadalom volt, ami azt jelentette, hogy együtt éltetek, nem volt egyéniség, egyediség. Mindenki a nagy egységben volt benne. A gyerekeket is együtt nevelték, közösségben, tényleg olyan volt, mint egy nagy kibuc. Úgy látszik, hogy ezt a nevető gombot már nem nyomjuk be, pedig vicces volt. (aztán mégis benyomták neki) Tehát, egy nagy közösség volt Atlantisz.

És amint elkezdett lebomlani, aminek okai voltak, jó okai, az atlantisziak, az emberek, akik onnan elmentek, föld alá jutottak. Föld alá mentek. Valóban, szó szerint. Nagyon kevesen tudtak túlélni a föld felszínén akkoriban, amely nagyon durva volt, nagyon sok tűz volt, árvizek, egy kicsit, mint most. Az állatok pedig nagyon durvák lettek. Az emberek és az állatok viszonya is megbomlott, amennyire együttműködtek, egyszeriben az állatok az emberek ellen fordultak, és utána fordítva is megtörtént ez. Ezek nem valami kedélyes időszakok voltak. Azok, akik továbbléptek Atlantiszból, azok a föld felszíne alá mentek.

Itt egy érdekes metafóránk van. A föld alá vonulásról azt gondoltátok, hogy ez a rejtőzködést jelenti. Vannak, akik azt gondolták, hogy a kristályenergiához kerültetek közelebb, ugyanis a kristályenergiák tartották mozgásban, tartották életben az atlantiszi társadalmat, a mai elektromosság helyett, amihez azok a csúnya kábelek kellenek. Az atlantisziak a kristályokat használták, és hozzá is voltak szokva ahhoz, hogy föld alá menjenek a kristályokhoz, hiszen ezzel a kristályenergiával dolgoztak, onnan volt az energiájuk. Itt a szimbolizmus azért nagyon fontos. Volt egy korszak, amikor fölfelé néztek, a csillagokba a válaszokért, és most itt eljött az az időszak, amikor valódivá kellett válni, a földdel kellett összekapcsolódni. Le kellett jönni a Földre, Gaiával kellett összekapcsolódni.

Az egyik gond az volt Lemúriával, hogy a szellem a fizikai testben túlságosan könnyed volt, túlságosan fényes volt, nem tudta magát itt tartani, leföldelni, és ez áthúzódott Atlantiszra is. Itt pedig, amikor a föld alá kellett lemenni, ez valóban szorosra fűzte a kapcsolatot Gaiával. Több tízezer évig is eltartott az az időszak, amíg az emberek a föld alatt éltek. És aztán amikor eljött a megfelelő időszak, időpont, akkor elkezdtek újra a felszínre jönni a piramisokon keresztül.

A piramis egyfajta védelmet is nyújtott, ugyanakkor egy energetikai fókuszpontot is jelölt. A piramisok nagy része, nem mindegyik, de a legtöbb lentről épült fölfelé. A történelem azt mondja: dehogyis, kívülről hoztak mindenféle nehéz köveket, hihetetlen távolságokból. És óriási csoportok, akik képtelenek lettek volna azokat fölemelni, de mégis állítólag így történt. Nem. Alulról épültek ezek a piramisok, ugyanis ott lent voltak az energiaforrások ehhez, a kristályenergia források, amelyek adták az energiát a piramisok épüléséhez, illetve a természetes erőforrások is ott voltak a földben. A termálforrások, a hőforrások, a nyomás, ezekkel már egyáltalán nem volt annyira nehéz ezeket a piramisokat megépíteni, és egy érdekes felfedezés, hogy most egyre több és több piramist találnak nagyon mélyen a föld alatt. Ez nem arról szól, hogy a sivatagi por és a homok befedte őket, hanem fel fogják ismerni, hogy ezeket alulról építették fölfele. Elképesztő alagútrendszerek voltak ezek között. Hát ugyan mi mást csinálhattatok volna több tízezer éven keresztül a föld alatt? Hát építettetek mindenféle alagutakat, hogy kapcsolódjatok egymáshoz. Óriási alagútrendszerek voltak, hogy az egyik helyet összekössék a másikkal, óriási folyók voltak, amin átszállítottatok dolgokat egyik helyről a másikra.

Voltak növények is. Erre azt mondjátok, hogy nem volt sötét a föld alatt? Nem, ott voltak ezek a kristályenergiák, és a kristályenergiának egészen érdekes fénye van. Továbbra is van ebből a kristályenergiából, és ez a kristályenergia egy gyönyörű, állandó fényt biztosított. Valóságban sokkal szebb fénye van, mint a napnak. Ez egyfajta ragyogás volt. A napnak pedig nagyon kemény, nagyon erős energetikai hatása van. Ezeknek a kristálystruktúráknak pedig gyönyörű fénye. Az atlantisziak azt is tudták, hogy hogyan használják ezeket, hogy arra használják, amire csak éppen akarták. Növesztettek általuk növényeket, gyógyítottak vele.

Nem túl sok kristály maradt azóta. Egy óriási nagy kristályt kivéve, ami a Föld közepén van. Nem magma van ott, hanem egy óriáskristály, és az teszi lehetővé, hogy itt legyetek.

Ezek az energiák a kristályokból jó régen elkezdtek már visszahúzódni, elmenni a földről, és ez is mind rendben van, mert az emberek ezt kérték. Ez nem azért történt, a kristályenergiák nem azért mentek el, mert ti rosszak voltatok, és ezért ők elmentek. Nem, valójában azért történt ez, mert kedves David, kedves Penny és Edith, ó, kedves Edith, ma meg se pusziltalak még! Cupp.

A jelen története

Tehát, tulajdonképpen azzal, hogy ezek a kristályenergiák elmentek, lehetővé tették számotokra, hogy ti felismerjétek, hogy bennetek itt van ez az energia. Vagy az a semmi, ami ugye nincs bennetek, az vonzza ide be, a VAGYOK vonzza ide be azt a kristályenergiát.

Nos, következő lépcsőfok. Tehát az emberek elkezdtek a felszínre jönni. Első körben ez traumatikus volt, fájdalommal teli, mert csodálatos dolgok voltak ott lent. Nagyon sok szép dolog volt ott lenn. Például gyönyörű kertek voltak. Azok a gyönyörű kertek, amiket később megpróbáltak reprodukálni, pl. a babiloni kertek, azok mind, szinte teljes másai voltak az elképesztő kerteknek a föld felszíne alatt. De most ebbe azért ne ragadjunk bele, ne gondoljátok azt, hogy ásót kell vennetek, és el kell kezdeni otthon ásnotok. Nem. Itt és mostban éljetek. Igen, igen már hallak benneteket, hogy ha jobb marketinges lennék, máris teremtenék egy csodálatos, speciális adamus-ásót, hogy kielégítsem a makyotokat. Jaj, szuper közönség.

Nos, kedves shaumbra, tehát értsétek meg, hogy egy korszakváltás volt. Az atlantiszi korszakból a Krisztosz, a krisztuskorszakba léptünk át. És ezek a változások mind ennek a részét képezték. A krisztus korszakban a lényeg az volt, hogy megértsétek a szellem, isten, vagy a forrás elgondolását. A forrásnak nem egy helynek kellett lennie, vagy pedig egy dolognak, hanem a forrás azt jelenti, hogy mindig jelen van, hogy ti vagytok, hogy bennetek van.

Tehát az isten elgondolása elkezdett elterjedni azok között, akik a felszínen éltek, és amilyenek az emberek, persze nem tudtak egyetlen elgondolás mellett dönteni, egy isten mellett, hanem mindenféle istent teremtettek. Az égnek teremtettek, a madárnak, és a víz, a tűz, a medvék, a halak istenét is megteremtették.

Elnevezték és máris megteremtődött az az isten. És ezáltal több, mint százezer istent imádtak, de hát nincs létező, aki képes ennyi istent imádni és tisztelni, mindenféle ceremóniákkal. De tudjátok milyenek az istenek? Szeszélyesek, úgyhogy nagyon sok imádatra van szükségük. És nincs ahhoz elég idő a napban, hogy több százezer istent imádjatok így, és hogyha közben mindegyiket egyetlen ceremónia által istenítenétek, hát az meg nem nagy tiszteletről tanúskodik. El se hiszem, hogy én ma milyen humoros vagyok!

Nos, tehát az emberek elkezdték létrehozni ezt a sok istent, és sokat istenítettek közülük. Egy bizonyos értelemben ez helyénvaló is volt, mert van egy madártudatosság, van egy fatudat, van egy tündértudat, és hogyha mindegyiket külön veszitek, mindegyik fajt külön veszitek, mindegyiknek van egy csoporttudata, amire rá tudtok hangolódni, de ezek nem istenek, akiket isteníteni kellene. A tűz egy olyan energia, amelyet a tudatosság hozott létre, és az hívta elő a megtestesülését. Egy válasz a tudatosságra, tudatra. Minden energia tulajdonképpen válaszul jön létre a tudatra különböző módon manifesztálódva.

Végül egy csodálatos atlantiszi, egy nagyszerű atlantiszi lény, aki egy viszonylag nagy vezető volt, sokan ismertétek az atlantiszi időkből Ábrahámként, tehát végül is az ő alapvető elgondolása az volt, hogy egy isten legyen, egy forrás van, egy forrás legyen. És ez nagyon sokáig rendben volt, amíg az emberek el nem kezdtek ennek kapcsán is egymásnak esni, sok évszázaddal később. Mert Ábrahám, akitől ugye ered a legtöbb világvallás, az iszlám, a zsidó és a keresztény vallás is, Ábrahám elképzelése az volt, hogy egy isten van, egy élő isten, aki mindenek istene. És aztán később ezt kitekerték, és azt mondták, hogy ez az isten ez valahol másutt van. Az egyház azt kezdte mondani, hogy valahol másutt van ez az isten. A Mennyben van az isten, és nem itt van. Ez a korszakváltást egy kissé kizökkentette. Egészen a mai napig ez az isten odakint maradt.

És ez már nem maradhat így tovább, mert ez az új korszak, amit mi most az Új Energia korszakának hívunk, és amint ez alakul és formát ölt, ez nem engedi meg azt, hogy másutt legyen ez az isten. Hanem azt szorgalmazza, hogy ez az isten, ez itt legyen. Az istent ide le kell hozni, és pontosan ez történik a bolygótokon most.

A jelen korszak

Ha az összes filozófikus makyot, az összes ködöt szeretnétek most letisztázni, politikai beszédeket is, és egy dolgot szeretnétek kihozni belőle, akkor ennek a korszaknak a fejlődése abban áll, hogy egy isten van, és az az isten az itt van, megvalósulva, itt sétálva a Földön. A VAGYOK istenéről van szó.

Ez nem egy spirituális, vallásos trend, és egyébként távolítsuk is el a spirituális jelzőt, a vallásos jelzőt. Ennek semmi köze a valláshoz, ez egy tudatossági trend, ami itt most mutatkozik, semmi köze a vallásokhoz, és a vallások ezt nem is szeretik. Mert a vallások saját rendszerükbe vannak ragadva, és a hatalmat megpróbálják ott tartani. Vannak bizonyos személyek, vannak szervezetek, amik a hatalmat birtokolják. És ez a fajta elgondolás nyilván ellenkezik az ő érdekeikkel.

Sajnálatos módon, akárhányszor van egy hatalmi struktúrátok, az előbb-utóbb le fog bomlani, és végül is ez egy jó dolog. Nos, akárhányszor létrehoztok valamit, kontrol alapján, és hatalomból, általában ezek kéz a kézben haladnak, ezek össze fognak omlani. Akárhányszor valamit szabadságból hoztok létre, akárhányszor valamit ti teremtetek, és szabadságot adtok neki, ahogy a lelketek is szabadsággal ajándékozott meg benneteket, az bizony fejlődésnek indul majd.

Akárhányszor teremtetek valamit, például egy könyvet, egy projektet, vagy bármit, egy új identitást a számotokra, és megadjátok ennek a dolognak a szabadságot, akkor a legnagyobb viharokat is képes az kiállni, és túlélni. A legnagyobb káoszt is. Túl tud lépni mindenfajta egyéb struktúra összeomlásán, sőt ezekben a helyzetekben még jobbá is válik, mert a szellemnek egy szabad kifejezéséről van szó. Rendelkezik szabadsággal, rendelkezik finomsággal, keccsel.

Tehát a saját életeteken gondolkodtok, a ti saját teremtéseiteken, a ti saját vagyotokon, akkor emlékezzetek arra, hogy a Keahak 99 csoporttal ezt is csináljunk mi is.

Nos, kedves shaumbra, ez nem egy spirituális, vagy vallásos változás, korszakváltás, ez egy tudati váltás. És hogyha az emberiség történelmét megnézitek, akkor meglátjátok majd, hogy az isten, a szellem az jelen van, itt és most.

Ez egy élő isten, kedves shaumbra. Az a korszak, amit ti is segítetek megteremtődni, és nagyon sok ember a Földön, nagyon sok csoport egyáltalán nem örül neki. Nem örülnek nektek, mert azt gondolják, hogy na, ti valami kis new age-es csapat vagytok. Hát nem. Engedjétek, hogy ezt gondolják rólatok, de egyáltalán nem vagytok azok. Egyáltalán nem. Ha beszélünk a makyokról, hát pont erről van szó, hogy egy csomó igazságtalanságtól, egy csomó dekorációtól váljatok meg. A túlhaladott maskarákat most már ideje ugye levetkőzni.

A tudati fejlődés zajlik most a Földön, hogy ez az élő isten itt van, jelen van. Pontosan ez történik. Ha megnézitek, hogy mi zajlik most a világban, akkor pontosan ez húzódik meg mögötte. Ez a mozgás, ez az ok a dolgok mögött. Összeköthetitek a gazdasággal, a politikával, a pszichológiával.

Ti, kedveseim azt mondtátok, hogy most már valami újat szeretnétek. Készen álltok. A fejlődést akarjátok, akármit is kívánjon meg, hát ezt többször ne mondjátok, inkább kezdjetek el alkudozni először. Nos, azt mondtátok, hogy készen álltok valami újra, és mi pedig válaszoltunk erre, az olyan lények, mint Kuthumi, Tóbiás és én, és még egyéb hírvivők, válaszoltunk erre. Bár nem is hírvivők vagyunk, hanem tisztázók. Mi vagyunk a tisztázók. A shoudon keresztül mi szavakba foglaljuk a ti világos elgondolásaitokat, amiket ti szeretnétek látni, csak az elmétek nem engedni.

Az elmén túl

Amin ti most keresztülmentek, a fejlődés spiráljának az elején, az az, hogy hogyan tudtok túllépni az elméteken.

Hogyha most szeretnénk leegyszerűsíteni, akkor az elméből lett az Isten, bizonyos értelemben, ezt most szeretném tisztázni. Az elme jobb híján istenné vált. De tulajdonképpen, egy kissé paradox módon, a legnagyobb küzdés, csata istennel az elmén keresztül történik. Az emberek az elmét a legfelsőbb dolognak tartják, és közben hihetetlen nagy küzdelem zajlik a szellem és az elme között. A legtöbb embernek pontosan ezért nincs része a megvilágosodásban, nem tud ahmyo pillanatba kerülni. Ahmyo pillanatokat nem tapasztalhatnak meg, amelyek aztán végül egy ahmyo állapottá válnak, ami folyamatosan jelen van.

Egy óriási küzdés zajlik, az elme harcol a saját területéért, és küzd istennel, ami aztán egyáltalán nem elmealapú. Tehát mindez zajlik, és ti pedig azt mondtátok, na jó, akkor most itt az idő, mi, vagyis én, valami újat szeretnék. Mi pedig erre válaszoltunk. Az én legnagyobb vesszőparipám az, hogy kijöjjetek az elmétekből. Amikor képesek lesztek kikerülni az elmétekből, akkor én el is tűnök innen.

KÖZÖNSÉG: Naaaa…

ADAMUS: Nem, hát tudunk összekapcsolódva dolgozni továbbra is, csak nem lesz már szükség erre a rutintalálkozóra. Mert hirtelen majd annyira bízni fogtok magatokban, hogy nem lesz már szükség erre a rutinszerű kapcsolódásra, amit most csinálunk. Hirtelen annyira megbíztok majd magatokban, hogy már nem lesz szükség erre az elkülönülésre, mert ez továbbra is egy elkülönülés, egy szeparáció. Egy bizonyos ponton már teljes mértékben integrálva lesztek.

Van itt erre egy jó példa. Legtöbben integráltátok Tóbiást. Igen, Tóbiás nyilvánvalóan egy lélekkel rendelkező lény, aki most Samben fejezi ki önmagát, de azt az esszenciát integráltátok, és már nem volt rá szükség, hogy Tóbiás itt a csukott szemével mindenféle szentséges üzeneteket adjon át nektek azon a széken. Mindenféle ilyen kis habos, rózsaszín vattákban. Tóbiás rátok válaszolt, úgy nyilvánult meg, ahogy éppen szükségetek volt rá. Tíz évvel ezelőtt erre volt szükségetek, hogy ezt lássátok, és ezt érezzétek. Ma pedig itt vagyok én nektek. Ez egy kicsit más.

Nos, hogy visszatérjünk a lényeghez. Az én legnagyobb ügyem az, hogy az elmén való túllépésben segítselek benneteket. Ez tényleg egy nehéz dolog. Helyezzétek magatokat az én helyembe, az én szandálomba olykor. Mert az elme próbálja tartani magát, és mindenre próbál rájönni. Vannak pillanatok, amikor az elme kikapcsol, és akkor hirtelenjében észreveszitek, és úristen, elveszítem az eszem? Hát végre! Pont ezt szeretnénk.

Vannak köztetek, akik nagyon félnek attól, hogy ez elméjükből kilépjenek, mert nem tudjátok, mi van ott mögötte, azt gondoljátok, hogy valami sötétség van. Hogy abban a sötétségben mi van ott az elmén túl… És hallottátok, de hát ugye ez egy hipnózisban történt. Na, nem annyira rólatok van itt szó, de az embereket arra hipnotizálták, hogy ha nem töltik magukat folyamatosan a vallások isteneivel, Jézussal, és az összes ilyen makyoval, és ha ezt nem csináljátok nap, mint nap, akkor üres kis edény vagytok, pont a …sátán számára.(mondta a közönség) Én nem mondtam ki a szót, ti mondtátok ki. Bizony, sátán. És ugye korábban néztétek ezeket a bibliai idézeteket a shoud előtt.(utal a shoud előtti mókázásra) Nagyon kevés utalás van a sátánra vonatkozóan a Bibliában, mondjuk ott van Lucifer ugye, de bocsássatok meg, ő a fény angyala.

Na, de hát hogy átalakították ezt. Ugye? Eltorzították. Tehát ott a félelem, hogy túlléptek majd az elméteken, mert ugye a tömegtudattal arra hipnotizáltak benneteket,… ugye milyen könnyen lehet ezt megcsinálni? (Adamus grimaszol) Nagyon könnyen lehet arra hipnotizálni, hogy ha kiléptek az elmétekből, akkor a sátán martalékává váltok. Mert az elme az hihetetlenül jó táptalaj a hipnózisra. Termékeny táptalaj a hipnózisra. És tudjátok, hogy miért? Azért, mert az elme nem szereti magát. Legalább is, ahogy létre van hozva. Ezért teljesen sebezhetővé, nyitottá teszi magát a hipnózis felé, hogy ne kelljen önmagával foglalkoznia, és át tudja adni magát a hipnózisnak.

LINDA: Ez most vicces volt?

ADAMUS: Nem, egyáltalán nem. Az elme nagyon nyitott a hipnózisra. Nos, ha kilépünk az elméből, akkor mi történik? Mi van ott a sötét szakadékban? Az elme nem tudja azt szemlélni, megérteni. Igen, az a gond, hogy az elme még csak megszemlélni sem tudja, ezért felgyújt egy lámpát, és azt mondja: ott nincsen semmi, az a létezés vége, a nemlét. Sőt, még rosszabb a halálnál is, a semmi.

Dehogy is! Az elmén túl van a tapasztalat, a potenciál, a választás, az élet! Ez van az elmén túl.

És ami miatt engem ide hívtatok, az az, hogy segítsek nektek túllépni az elmén. Én ezt nagy stílussal, finomsággal teszem. (nevetés) Igen, én ezzel csinálom, igen. Vannak köztetek, akik ezt cirkuszi mutatványnak hívják.

De miért van erre szükség? Először is, mert ha azt csinálnánk, hogy Cauldre becsukja a szemét, szépen beszél, szép szavakat, akkor ti mind aludnátok. Én pedig élőnek akarlak benneteket, azt akarom, hogy jelen legyetek. És miért? Várjatok! (leírja a papírra). Mert ez a korszak arról szól, hogy… felírja a táblára, hogy A SZELLEM JELEN VAN.

A szellem jelen van

Igen, ez egy nagyon helyes kis mondat, amit akár egy pólóra is írhatnánk. A szellem jelen van. A szellem jelen van. Mert erről szól ez a korszak. Az integrációról. Arról, hogy… (megpróbálja kivenni Linda kezéből a távirányítót, hogy a műnevetését megkaphassa).

Nos, tehát ez a korszak, ez arról szól, hogy jelen legyetek a testetekben, jelen legyetek. Hogy a szellemet ide, a Földre behozzuk, ebbe az életbe, ebbe a testbe, jelen pillanatba. A szellem jelen van. A jelen az azt jelenti, hogy itt és most. Nem majd később, nemcsak vágyni rá. A szellem itt van jelen, ebben a teremben.

Erre az elme azt mondja, ó hát én még nem vagyok teljesen kész erre, valaminek még lennie kell. De utána létrehozzátok ezt a dinamikát, mert ez belülről jön, és ezt hoztátok létre. És mindig ott van belül valami. Bennetek, hogy valami következő dolgot még el kell érnetek, de ezt az elme hozta létre. Ugyanis az elme nem tudja elfogadni, hogy itt jelen legyen a szellem, mert abban a pillanatban elveszíti a kontrollt, és azt gondolja, hogy akkor megszűnik létezni.

Ti valójában az elmét arra programoztátok, hogy kontrolláljon benneteket, és azt mondtátok, hogy na jó, rád bízom a dolgokat, én pedig elmegyek pihenni egy nagyot. Ti felébredtek, többre vágytok, az elmének pedig azt mondtátok, hogy ő irányít, hogy ő kontrollál, és most már hipnotizálva is van. Ugye, Atlantisz óta hipnotizálva van, és az emberiség legutóbbi 50 évében a hipnózis most sokkal erősebb, mint eddig bármikor, az összes atlantiszi időt egybevéve, az összes földi időt beleszámítva. Mérhetetlen mennyiségű programozás van ebben.

És akkor hogy tudtok ebből kilépni? Hogy tudtok önmagatokba kerülni? Kilépni az elméből? Beszéltünk már erről veletek a misztérium iskolában. Ne próbáljátok meg a kiutat megtalálni az elméből, mert képtelenek vagytok rá. Ugyanis mindig az elme próbálja megtalálni a kiutat, ez az elmének a sajátja, és most önmagából próbálja a kiutat megtalálni, hát az zsákutca lesz. És mindig önmagában marad majd. Körbe-körbe fut majd az elme, ha így tesztek. És nagyon boldog lesz ettől. Hisztérikusan boldog lesz, ugyanis elfoglalja magát. Mert dolga van, mert megpróbál dolgokat kitalálni, és a saját farkát űzi. És a nap végén kimerülten, fáradtan azt fogja mondani, hogy látod, milyen keményen dolgozom én ezen? Ezért most megérdemlek valami jót. Dehogyis! Egy lövést érdemelsz ezért! (nevetés) Hogy ezt befejezzük. Hogyha esetleg Buddhával találkozol az úton, akkor mit csináljál vele? Öld meg! Ezen megrémült Linda. Miért is? Bizony. Bizony! Miért? Egy szó! Makyo!! Makyo és elme. Mind a kettő M-mel kezdődik az angolban.

Tehát a szellem jelen van, és ez erről szól, hogy ez a korszak, ezt kezditek most élni, de ebbe nem lehet belegondolni, nem tudjátok megfejteni az elmétekkel. Mi nem tudjuk ezt nektek átadni, mindenféle előadásokkal. Próbáljuk, hogy a szavakkal, amiket mondunk, remélhetőleg energiák is átmennek. Az élő szellemnek jött most el az ideje, hogy jelen legyen, a jelen pillanatban.

Tudományos körökben nagyon sok beszélgetés zajlik most. Elképesztő felismerésekről fognak beszámolni, hogy az életerő mindenben ott van, a tudatosság mindenben ott van. Ez valójában nem igaz. Sajnálom.

Arról beszélnek, hogy a tudatosság is, és  a fényfotonok is ott vannak. Na, most a tudományos kísérletekben figyelik a fotonokat, amik ilyen nagyon-nagyon aprók, alapvetően nem fizikaiak, és elképedve nézik a tudósok, hogy az egyik pillanatban itt van a foton, a következő pillanatban már nincsen ott a foton. És vajon, hova kerültek? Hát a következő dimenzióba. Ez semmivel sem különbözik attól, hogy kilépsz az egyik ajtón. Todd, légy szíves, mutasd már be, hogy kilépsz az ajtón, menj egy kicsit kijjebb, az ajtón túlra! Todd, Todd, Todd. Nahát, itt az újoncokat ki is raktuk. És az újoncok mindig a sor szélére kerülnek. (Adamus most kiküldte Todot a teremből). (És azt hiszi, hogy ezzel most jót trükközött vele). Nos, te is szeretnél kimenni? (Feláll egy hölgy, hogy akkor ő visszahívja, de az ajtó be van zárva, és nem nagyon tudják kinyitni). Na, látjátok, az előző hónapban beszéltünk erről a figyelem elterelésről. Na és akkor most Todd visszajött. (Egy jó kis tréfa Adamus részéről.)

Nos, tehát ezek a foton részecskék, ezek úgy tűnnek el, hogy kilépnek a valóságból. De hát mi a valóság? Hát valószínűleg egy másik dimenzióba kerülnek át, egy másik valóságba. Tehát teljesen egyszerű. Egy lélegzetet vesztek, és például azzal a munkával, amit Aandrah csinál, vesztek egy lélegzetet, és egy másik dimenzióban találjátok magatokat. Vagy kiterjedtek az egyéb dimenziókba. Már nem csak egy egyszeri dimenzióban vagyunk, erről majd beszélünk mindjárt.

Nos, tehát a fotonok és az atomoknál kisebb részecskék vajon rendelkeznek-e tudatossággal? Nem, nem, nem. Hanem ők válaszolnak a ti tudatotokra, és ebben tévednek jelenleg most a tudósok egy kicsit. Azt mondják, hogy nem is tudtuk, hogy a fotonokban, a fényben tudatosság van. Mikor itt állok, és végzem a kísérletemet, látom a fotonokat, amint ide és oda mennek, és furcsa dolgokat csinálnak, bizonyára rendelkeznek tudattal.

Nem. Ti, emberi lények rendelkeztek tudattal, minden egyéb csak válasz a tudatra. Minden egyéb. A többi emberek, oké, rendelkeznek tudattal, de őket most rakjuk egy kicsit félre. Tehát minden, a növényvilág, az állatok királysága, minden a ti tudatotokra válaszol, ti hoztátok őket létre. A ti tudatotok olyan, mint egy multidimenzionális mágnes. Vonz és taszít. Megerősít, és aztán lebont, és mindezt egyszerre csinálja. Folyamatosan ez zajlik, és innen belülről indul ez az egész. (mutat valakire)

LINDA: Hú, ez a taps? Tapsgomb?

ADAMUS: Nem! Nem!

LIND: Oh…

ADAMUS: Nos, kedves barátaim tehát a tudatosság folyamatosan behoz és kivisz dolgokat. Ebben az a lényeg, hogy a szellem jelen van. Ti jelen vagytok. És ez arról szól, hogy ebben a korban végre megengeditek magatoknak, hogy az élő istenné váljatok. Nem egy elképzelésen alapuló istenné, egy mentális istenné, hanem a szellemé, aki jelen van. Ennek a korszaknak a fejlődése az erről szól.

Sok mindenki fog veletek vitatkozni ezen, és azt fogják mondani, nevetségessé próbálnak majd tenni benneteket, azt fogják mondani, hogy hah, hogy mondhatsz ilyet! És az az érdekes, hogy előbb vagy utóbb, ők jönni fognak majd hozzátok, és lehet, hogy több élet múlva lesz ez az időpont, és pontosan meg fogják érteni, hogy ti mit láttatok itt tisztán, és mit sugároztatok ki ezen keresztül magatokból.

Olykor nem bíztok magatokban, sőt helyesbítenék, szinte sosem bíztok magatokban. De igazatok van, pontosan látjátok a dolgot. Jó úton jártok. Intuitív megértéssel rendelkeztek arról, hogy pontosan mi történik. Az elme kételkedik. Az elme engedi, hogy mindenféle befolyások hassanak rá, hogy beszennyezzék. Próbál visszahúzódni, aztán teljesen boldogtalan lesz. Energetikailag legyengültök. Úgy tűnik, minden összeomlik. Emiatt, a kétség miatt. Most ebbe jobban nem akarok belemenni, mert beszéltünk már az ahmyo-ról.

De a jó úton jártok. Kétségtelenül. Igazán, valóban. És az a vicces, hogy ezt tudjátok is. Amikor itt ülünk, így együtt, ahelyett, hogy teletömnélek benneteket mindenféle makyoval, megpróbáljuk pont lehántolni a makyot, ahelyett, hogy itt most nagyon az elmébe jutnánk. Mi itt most ilyen cirkuszi dolgokat csinálunk. Azért, hogy eljussatok arra a pontra, hogy ó, hát én ezt tudtam, én ezt mindig is tudtam. Akkor miért kételkedtem magamban? Annyival könnyebb lenne, és sokkal mókásabb, ha leállnátok ezzel a kételkedéssel. Ez akadályoz benneteket abban, hogy teljes mértékben élvezzétek, hogy a szellem itt van, jelen van.

Képesek vagytok ezt úgy látni, egy ilyen kis fölragasztható kis táblaként? Hogy a SZELLEM JELEN VAN? Vagy pedig egy pólón ezt a feliratot hordanátok? Az autótok hátulján? Amikor ott ültök az autóban, a szellem jelen van. Amikor rajtatok van a póló, a szellem itt van, ebben a testben. És ha lenne rajtatok egy olyan baseball sapka, amire rá lenne írva, hogy: A SZELLEM ITT VAN… a szellem jelen van itt az elmében is, nincs szükség arra, hogy az elme ellökje a szellemet. A szellem jelen van ebben a gyönyörűséges jelen pillanatban.

Nos, a kérdés az, hogy hogyan juttok innen oda? Ahhoz, hogy a szellem valóban jelen legyen? Milyen lépés vezet oda? Mit csinálunk ezért? Hogy hívjuk be a szellemet ide a testbe? Ti vagytok az új tudatosság úttörői, és mégis továbbra sem élitek azt 100%-on. Magas szintjein. Minden nappal egy kicsit többet fogadtok be belőle, túlléptek a korlátaitokon, de hogy élitek? Hát belélegzitek. Integráljátok. Integráljátok be. Igen.

Integrálás

Aztán kapom a leveleket - energetikai leveleket: „Igen, lélegzem, de mégsem történik semmi. „…Ez helytelen. És ne aggódjatok azon, hogy hogyan lélegeztek, hogy mennyit lélegeztek, hogy lélegeztek. Valami igenis történik. Az elme talán nem fogja látni, mert az elme nem látja a szellemet egyáltalán. Az elme talán rendelkezik némi tapasztalattal a szellemről, de nem feltétlenül fogja fölismerni, hogy ez működik az életben, hogy történik a testben.

Ez érdekes. Azt mondjátok, hogy lélegzem, de nem történik semmi. Igenis történik a dolog! Mert kirázza a trutyit az életetekből, és valójában pontosan erre vágytatok. Ez egy közvetett hatás, amiről majd beszélni is fogunk mindjárt. Tehát integráció.

Ez a kulcs, hogy integráljuk a szellemet a jelen pillanatban. Hogy hívjuk be a szellemet? A szíveteken keresztül, a lélegzeten keresztül, hogy csak álljatok meg egy pillanatra, tartsatok egy kis szünetet, és engedjétek meg magatoknak, hogy jelen legyetek a jelenben. Nem a múltban, nem a jövőben, nem egy másik időben, hanem kétség nélkül legyetek jelen. Igen, továbbra is ott van ez a mechanizmus, ez a hipnotikus mechanizmus, hogy mindent kétségbe kell vonnotok, mindent elemeznetek kell. Olyan, mint egy vírusellenőrző szoftver a computereteken, ami azt mondja, hogy mindent ellenőriznem kell. De nem. De mi van, ha valami rosszat csinálok, valami butaságot? Hát ki ítéli meg úgy, hogy ez butaság?

Van bennetek egy régi program, némelyikőtök rendelkezik vele. A program így szól: nem tudom megcsinálni ezt vagy azt, mert mi van, ha valami butaságot csinálok? Ezek ilyen régi lemezek bennetek.

Vannak köztetek olyanok, akikben ezek a lemezek régóta mennek, és mindig kerestek valami rosszat. Erről beszéltünk Sedonában, az alkímiai iskolában. Állandó ellenőrzés, állandó szken, folyamatos szkennelés megy. Ez egy hipnózis: „Azt kell hinnem, hogy valami rosszul működik, hogy valami baj van”… és az elmétek folyamatosan szkennel. Akárhányszor csak fingotok, azt gondoljátok, hogy valami baj van.

LINDA: Bocsáss meg, mi volt ez?

ADAMUS: Miért? Ez nem egy emberi szó? (bekapcsolták a nevető gombot is).

Tehát akárhányszor kieresztetek magatokból gázt, azon aggódtok, hogy akkor most valami baj van. Igen, hát ez egyfajta szellentés. Tehát, akárhányszor van egy kis fájdalom a térdetekben, vagy van egy pillanat, amikor nem emlékeztek valamire, hát áldjátok meg ezeket a pillanatokat, amikor nem emlékeztek. Akkor vagytok igazán jó úton. De, ezen ti aggódtok, mert megy bennetek a szoftver. Pedig ki is tudnátok kapcsolni. Valóban ki is tudjátok kapcsolni.

Nos, akkor eljövünk erre a pontra. Hogy tesszük ezt? Integráció. Hogy integrálunk? Vesztek egy mély lélegzetet, élvezitek azt a pillanatot, amiben benne vagytok. Fejezzétek be a pillanatról való gondolkodást, és engedjétek meg magatoknak, hogy a biztonságos térben legyetek. Nem kell, hogy pörgessétek magatokat. Most mindenki kapcsolja le ezt az elme szkennelést, jó? Ezt a folyamatos hibakeresést. Meg fogom kérni Aandrah-t, hogy jöjjön föl a színpadra, lesz hozzá egy kis zenénk is. Csak azért, mert szép, egy kicsit szórakoztat bennünket, és csinálunk egy kis integrációt. … A szellem jelen van.

Nem kell külön ideparancsolnotok a szellemet. A szellem már régóta ott vár az ajtótokban, az isteni oldalatok, és vár a meghívásra. Ti pedig járjátok körbe a házatokat, és azon morfondíroztok, hát mi a baj, mi a baj? Érzem ezt a jelenlétet az ajtóban, biztos valami baj van, valami rossz, és mindjárt utolér engem. Nem, csak a szellemetek szeretne belépni. És mikor ezt halljátok, akkor azt mondjátok. Nem tudom, hogy készen állok rá? Mindent kitakarítottam? Nem tudom, hogy a házam képes e fogadni vendégeket? Kellene mást is csinálnom? Kedves emberek, vegyetek egy mély lélegzetet, és egyszerűen integráljatok Aandrah-val!

Színpadra lép Norma Delaney, Aandrah, a zene elindul (Anders Holte: Lemurian Home Coming)

AANDRAH: Ez a pillanat a tiétek. Ez a ti teremtésetek. Szeretnétek-e befogadni?

Arra invitállak benneteket, hogy érezzétek a testeteket, engedjétek el magatokat, és engedjétek meg… csak érezzétek ezt, érezzétek, hogy ez a zene hogyan képes benneteket lejjebb és lejjebb vinni, mélyebbre és mélyebbre. Le.

Ez a zene ez a lélekzet által teremtetett a királyok termében. Bennetek is ott van, egy nagyszerű terem. Szeretnétek-e most ott ücsörögni? Mélyen a középpontban? Érezzétek ezt a fantasztikus teret.

Mélyen, csendben, amint lélegeztek az orrotokon át, úgy hogy az egészen leáradjon, le, teljesen le, érezzétek, hogy ott a középpontotokban béke van. Béke, túl mindazon, amit az elme el tud képzelni. Csendesség, és ebben a csendességben a szellem rátok vár.

Készen álltok-e arra, hogy minden egyes lélekzetet befogadjatok? Hogy az mélyen leáramoljon, egyre mélyebbre és mélyebbre, és ti csak elfogadjátok, csak befogadjátok ezt a szeretet áramlást, az együttérzés áramlását?

Készen álltok-e rá, hogy befogadjatok, és elengedjetek? Csendesség, csendesség, mert a test lélekzik, képes lélegezni, befogadni. Befogadni a szellemet és aztán elengedni. Lélegezni, befogadni, lélegezni és elengedni. Engedd meg, hogy ez a szerelem nőjön.

Lélegezz, mert a szellem itt van, körülötted, veled. Érezd ezt. Érezd ezt a végtelen szeretetet. Lélegezz olyan mélyen most. Gyengéden, gyengéden, gyengéden. Egyre mélyebbre és mélyebbre. Érezd a szellemet, amint az meg akar simogatni téged. Lélegezz be és ki. Mert minden egyes lélekzet egy meghívás a szellem felé, hogy az jöjjön. Jöjjön mindaz, ami vagyok, mindaz, amik vagyunk.

Lélegezz, és fogadd be mélyen, mélyen. Mélyen a te csodádba. Lélekzetről lélekzetre. Egyszerre, egy lélegzettel. Válj egy áramló rezgéssé, egy élő esszenciává, ahogy az ember az istennel teljesen egybeolvad egy fantasztikus egységben. Belélegzel engem szellem, és én belélegezlek téged. Mélyen, mélyen, mondtam, a középpontomban, ahol egyesülünk, és mi együtt lélegzünk. Minden egyes lélekzetet, az illatunkat együtt lélegezzük.

Készen állsz-e arra, hogy belélegezd ennek az isteni teremtésnek az illatát, az esszenciádét?

ADAMUS: Most Aandrah, tudom, hogy egy ideje figyelted már, hogy készen állsz-e rá, nem voltál benne biztos, hogy igen, de ez egy haladó csoport, úgyhogy azt kérdezem tőled, hogy hogyan lélegeznél szó nélkül? Szeretném, ha ezt kipróbálnád. A zene marad, használd a szemeket, a lélekzetedet, a test lélegzetét és a gesztusokat, de a szavakat most hagyjuk ki.

És Norma folytatja a légzést gesztusokkal, szavak nélkül, nézve a közönséget, árasztva a lélegzetét minden szó nélkül…

…

ADAMUS: És most a zene nélkül. Lélegeztél ezzel a csoporttal, zenével, és most pedig zene nélkül lélegezz ezzel a csoporttal. Nagyon könnyű lesz.

És Norma tovább lélegzik a színpadon, a közönség felé fordítva az arcát…

…

ADAMUS: Csodálatos. Varázslatos pillanatok, köszönöm.

Látjátok, a tudatosság, a szellem jelen volt a pillanatban. És hirtelen nem volt már szükség a szavakra. Persze a szavak olykor jók, amikor az embernek, embereknek szükségük van rá, de Aandrah gondolkodott már ezen az elmúlt időszakban, hogy hogy tudna túllépni a szavakon, hogy tudna túllépni a zenén.

De amikor egy ilyen megvilágosodott csoporttal vagytok… végül is bárkivel meg lehet csinálni. Nincs szükség szavakra. A tudat elkezd közvetlenül válaszolni a többi tudatra. Még arra sincs szükség, hogy bármilyen energiát behívjunk a pillanatba, mert egy varázslatos pillanattá válik ez. Nem is próbáltatok meg energiát behívni. Nem próbáltok meg semmit sem csinálni, egyszerűen az energia ott marad, ahol van. Tisztelve és megbecsülve a lélekzetet, a tudatosságot. Tudatosságtól tudatosságig.

Elképesztő dolog. Hirtelen Aandrah veletek lélegzett, ti pedig vele lélegeztetek, és nem volt szükség semmilyen szóra. Nem volt semmilyen szükség sem energiára, sem zenére, sem cirkuszra. Ez egy csodálatos dolog. Ez az, amikor a szellem jelen van. Nincs szükség semmilyen körítésre. Ez az, amikor lehántolunk mindent, és ott van a világosság. Köszönöm drágám.

Egy mély lélekzet.

Mit sugároztok ki magatokból?

Na. Tisztaság, világosság a következő. Beszéltünk már róla régebben, és most azt kérdezem tőletek, hogy mi a ti üzenetetek? Mit küldötök ki magatokból? Mi megy ki belőletek? Paul? Milyen üzenetet adsz te ki magadból, mit sugárzol ki magadból?

PAUL: Azt, hogy minden rendben van.

ADAMUS: Igen, tényleg?

PAUL: Igen.

ADAMUS: Akkor én ezt most el is hiszem.

Az nagyon fontos, hogy tisztán lássátok, hogy mit küldötök ki magatokból. Mert, ahogy mondtam, ennek a mai előadásnak az elején, azt kapjátok, amit kiküldtök magatokból. Nincsen ebben semmilyen hiba.

Amit kiküldötök magatokból, nem a szavakon keresztül… a legtöbb emberi szó valójában teljesen jelentéktelen. Én figyelem, hogy mit beszélnek az emberek, de valójában semmit nem mondanak, csak mennek ezek a mentális körök, össze-vissza pörögnek, körbe és körbe. Kitöltik a teret. Azt gondolják, hogy ha valamiféle makyot kitesznek magukból, nem feltétlenül spirituális dologra gondolok, bármi lehet az, csak kifejezik magukat, szavakat raknak ki magukból, és akkor ezzel el is végezték a munkájukat.

De ti mit csináltok? Mit fejeztek ki, mi jön innen belülről? Nem innen föntről, hanem innen, a középpontotokból. Kezdjétek el figyelni a szavaitokat, és utána fogjátok be a szátokat. Ne beszéljetek!

Annyi sok csevegés folyik, és tudjátok, a csevegés az miről szól! Makyoról! Történetelmesélésről, a történetetek a múltat jelentik, a történet a feldolgozást igényli. A történet energiát lop. A régi történetek az áldozati történetek, nagyon sok van ebből. Nem feltétlenül tőletek jönnek ezek, de nagyon sok ilyen van az emberek között.

Tisztaság és a világosság nélkül, ha nem értitek, hogy mit is tesztek ki magatokból, mit is árasztotok ki magatokból, akkor egy semleges üzemmódba is kerülhettek. Azt kapjátok, amit megérdemeltek, és az nem túl sok. Nem érdemeltek sokat, és nem is kaptok sokat. Hát ez nem volt valami vicces. Na. És mivel az elme folyamatosan cseveg, akkor is, ha nem beszéltek, ezért nincs nagy tisztaság. Az egyik dolog, amit próbálunk a misztériumiskolákban elérni, az az, hogy a dolgokat egészen az alapokig levigyük. Aztán az emberek a makyojukkal jönnek, akkor megint lemegyünk a dolgoknak a mélyére, egészen le az alapokig. És jönnek vissza az emberek, mindenféle makyos mondatokkal. Amire azt hiszik, kapnak majd valamilyen Adamus díjat, de nem kapnak.

Viszont, kedves shaumbra, teneked kellene kapnod egy Adamus díjat ezért az öltözékért – mondja Lindának aki szabadságszobor jelmezben van.

A legtöbb esetben egyáltalán nem vagytok tisztában magatokkal. És amikor gondolkodtok ezen az egészen, akkor még zavarosabbá válik minden, és aztán ezt is közvetítitek magatokból. Ez vonz be dolgokat az életetekbe. Nos, akkor Bonnie, te mit közvetítesz magadból? Mondd meg nekem. Kerüljön a mikrofon Bonnie-hoz. Nem az, amit szeretnél, hanem, mi az, amit kisugárzol magadból? Mondjuk azt, hogy én egy olyan entitás vagyok, aki nem érti az emberi szavakat, semmit nem értek belőlük. Egy távoli bolygóról érkeztem. Energetikailag a tudatosságodban mit bocsátasz ki? Most éppen?

BONNIE: Hogy fényesség van.

ADAMUS: Ezt bocsátod ki magadból? Én ezt érezném, ha én egy UFO lennék, aki sosem járt itt a Földön, nem látnálak téged, nem hallanálak, csak érezném az esszenciádat? Akkor én csak ezt a fényességet érezném? És akkor az életedben minden fényes?

BONNIE: Szeretném… igen.

ADAMUS: Makyo. Nagyon sajnálom, de ez tényleg az. Hogyha itt nem meztelenedhetsz le, akkor hol meztelenedhetsz le?

LINDA: Most te erre komolyan szeretnéd a választ? (nevetés)

ADAMUS: Bonnie, most nem rád pikkelek, nemcsak rólad beszélek, de a legtöbb ember félelmet, mindenféle korlátot, kétséget, önbizalomhiányt bocsát ki magából. Folyamatosan a félelmeket, a konfliktusokat bocsájtják ki magukból. Lehet, hogy az elméd azt mondja, hogy igen, én kijártam az egyetemet és fantasztikus diplomával végeztem, és jó családom volt,.. akik utálnak téged! (nevetés)

De az elméd mindenfélét mond, megtéveszt téged, hogy mit bocsátasz ki magadból, mert belülről valójában félelem, kétség jön. Most nem rólad beszélek Bonnie, hanem az emberek általában ezt a fajta félelmet és bizonytalanságot adják magukból. És ez még egy jó nap! De az időnek a nagy részében egyfajta ilyen szemetet, energetikai zűrzavart tolnak ki magukból. Elképzelésük sincs arról, hogy mit bocsájtanak ki magukból. Olyan, mint hogyha folyamatosan küldenének ki jeleket, amelyek semmifajta jelentéssel nem bírnak, de megtöltik az időt, a teret. Szórják az energiát magukból.

De te, Bonnie, most mit bocsátasz ki valójában magadból? Én érezlek minden irányból. Mit adsz te ki magadból? Szeretnéd, hogy elmondjam?

BONNIE: Igen.

ADAMUS: Vágyat. Szeretetteljes vágyat. Benned nagy vágyak vannak, te úgymond fényvágynak neveznéd.

Ez vágy. Nagyon sajnálom, de ez egyfajta befejezetlenséget, egyfajta hiányt sugall. Szükséget. Vágyat arra, hogy valami többet érj el. Ebben nem te vagy egyedül. A terem tele van hasonlókkal. (nevetés)  Hogy az életből valami többet kapjál. Ezt te mondtad, megengedted nekem, hogy mi ezt csináljuk itt! Te kértél rá, sőt, szinte felbéreltél rá! Bocsánat, én nem cikizlek! (nevetés) Tehát, a vágyak. Igen, most itt nézel, és dühös lehetsz rám, de egyébként csukd be nyugodtan a szemedet. Nézzük meg ezt az órát, a percet az életedből. És látod, ahogy megy az idő, és azt mondod, hogy én ma egy céllal jöttem ide. Rengeteg időt, rengeteg pénzt fektettem bele abba, hogy megtaláljam ezt a célt. És hol van ez a cél? Mikor találom meg? Mielőtt meghalok, akkor fogok elérni oda? Hogy ezt megtaláljam?

Tehát Bonnie nálad ezt a vágyat érzem. És ha ezt megérted, és tudatában vagy annak, hogy mi ez, anélkül, hogy mentálissá válnál, valójában ezt át fogod tudni alakítani a teljességgé, a kiteljesedéssé, és a szellem jelen lesz az életedben itt és most. És nem olyan lesz ez, mint egy beteljesületlen szerelmi kapcsolat a szellemeddel, mint egy távkapcsolat, hanem ez itt is létre jöhet, itt és most.

Na, akkor kérjük szépen vissza a mikrofont. Nyugodtan dobd hozzám! Kerri, te mit teszel ki? Kerri, te pontosan tudtad, hogy én fogok jönni, errefelé jártam, és te azt mondtad: Adamus, kérlek gyere ide hozzám. Hívtál, én pedig itt is vagyok, drágám! Gyerünk!

KERRI: Valószínűleg bizonytalanságot teszek ki magamból.

ADAMUS: Hadd érezzek bele! Én azt mondanám, hogy ez nem az elsődleges dolog. Az elsődleges dolog az, hogy nem bízol magadban. Hogy ott van ez a dinamikus erő benned, és félsz elengedni. Félsz kiengedni. Azt mondod, hogyha kiengeded, akkor elpusztul az egész emberiség, a Föld, a barátaid, és mindenki más, tehát ezt visszatartod, visszahúzod, egyéb okokból kifolyólag is, de valójában, amit igazából kibocsátasz magadból az, hogy én visszafogom magam, hogy visszatartom magam, és pontosan ezt is kapod. Visszatartod magad, vagyis semmit, mert mindent visszafogsz. Mi lenne akkor, hogyha egyszerűen csak kiengednéd magad?

KERRI: Hogy érted ezt? Hogy csináljam?

ADAMUS: Hát nem számít! Nem érdekel. Ahogy éppen akarod!

KERRI: Én rohadtul fáradt vagyok! De komolyan, tényleg! Olyan ez, hogy cseszd meg! Tényleg, cseszd meg! Itt ülök ebben a szarban, nem akarom visszafogni magam, de olyan, minthogyha mindent megtettem volna már!

ADAMUS: Jaj, most mit csinálsz?Most kiabálsz itt.  Segítek abban, hogy tényleg nagyon dühös legyél rám.

KERRI: De én tényleg az vagyok.

ADAMUS: Nem, ezt is csak visszafogod. Persze, visszafogja magát. Szeretném, hogyha kiengednéd ezt az egészet! Kérlek, felállnál? Tudtad, hogy ezt fogjuk csinálni. Akkor engedd ki kérlek, itt és most. Add ide nekem a mikrofont, mert ez lehet, hogy fájdalmat fog okozni. Szóval Kerri, kérlek szépen, mindenki előtt engedd ki magadból, és ne fogd vissza magad! (Kerri óriásit kiált, a közönség tapsol.)

Óh, nahát ez túl könnyű! Ez nem volt ám annyira jó! (utal arra, hogy megtapsolták) Gyere csak ide ki előre! Na, mi volt most itt? Volt ebben egy kis düh, egy kis humor, egy kis elengedés, de már nincs szükség arra, hogy visszafogd magad, hanem engedd ki!

KERRI: Most úgy érted, hogy ez nem volt nagy, ez nem volt elég kiengedő? (és üvölt még egy nagyot)

ADAMUS: Nem, nem, nem, hát… Joe azt mondta, hogy havonta egyszer belefér neki egy ilyen, (a hangtechnikus) úgyhogy nyugodtan, jó erősen, akkor csináljuk ezt így együtt. Csináljunk még egyet, és csináljuk mind! Egy, kettő, három… (és üvölt az egész banda J)

ADAMUS: Na, ez már jobb volt, ez már jobb volt. Na, jól van. Köszönöm. Köszönöm. Nos, köszönöm, köszönöm. Látod, ahelyett, hogy itt lennél fent a fejedben, ahogy szoktál, most kikiabáltad magadból, és főleg ugye megpróbálsz mindent visszafogni, visszahúzni. Az esszenciája annak, amit csinálsz az az, hogy visszahúzol. Pontosan ez is történik veled. Nem olyan régen azt mondtad az életedről, hogy az egész életem egy visszafogás. Hát, emiatt. Úgyhogy engedd ki, engedd ki! Minden csak ebben a várakozó álláspontban van. Nem fejlődik tovább. Akkor engedd ki! Jó?

Nos, kedves shaumbra. Ti mit tesztek ki magatokból? Mit árasztotok ki magatokból? Nem itt fent a fejetekből, hanem innen lentről a középpontból.

Ha tisztán megnézitek, világosan, mit bocsájtotok ki magatokból? Tényleg, egy vagy két szóra lebonthatjátok ezt, és tudjátok, hogy mi az. Persze hogy ha próbáljátok az elméteken keresztül megvizsgálni, akkor nem fogjátok megtalálni.

Csak kérdezzétek meg a VAGYOK-ot, hogy mi ez. Engedjétek el, és aztán eljön majd hozzátok a válasz. Mi az, amit kiárasztotok, magatokból? Félelem? Visszafogás? Vágy? Milyen ilyen egyszerű dolgokat bocsátotok ki magatokból?

Nagyon fontos most, és ezt tényleg aláhúzom, annyiszor, ahányszor csak tehetem, hogy fontos, hogy tisztába kerüljetek azzal, hogy mit bocsájtotok ki magatokból. Mert nem csak erről van szó, hanem arról, hogy bennetek mi történik. Ugyanez az üzenet, ami kimegy, az a vágy, ami kimegy, az belül is történik a tudatosságtestetekben, itt és most. És ez az üzenet. Nem az elme üzenetei számítanak, a tudatosságtestetek nem hallja a szavaitokat. Egyáltalán nem. Hanem az érzést kapja meg, ami innen középről jön.

Mit bocsájtotok ki magatokból, önmagatoknak? Gyertek, és kezdjetek el tisztába kerülni ezzel. És amint kezdtek tisztába kerülni ezzel, és megértitek azt, hogy valójában ti döntötök, és nem esetlegesen történnek a dolgok, nemcsak egyfajta buborékok mennek kifele, aztán jönnek vissza. Sokkal hatékonyabbá fogtok válni.

Most hihetetlen mennyiségű energiát használtok fel mindenféle megmagyarázhatatlan feladatokra, az energia ide-oda szóródik, olyan, mint egy nagy dugó az autópályán. Minden irányba mennek az autók, és aztán hirtelen egymás fele is mennek, ugyanabba a pontba, ugyanabban az időben. Olyan ez, mint egy energetikai zűrzavar.

Amint elkezdtek tisztába kerülni önmagatokkal, és a makyot lehántoljátok magatokról, és pontosan összesűrítitek az üzenetet, hogy mi megy ki belőletek, ahogy Todd tette azt a könyvével. Nem arról van szó, hogy most keményen bánjatok magatokkal, ítélkezzetek magatok fölött, hanem, hogy tudatosítsátok önmagatokat. Az a pár szó, amire lebontjátok, az pontosan az, amit a többiek is meghallanak belőletek. Pontosan ez tartja távol a szellemeteket, ezért nincs jelen, pontosan ez tartja a szellemeteket távol. Mert egy részetek azt mondja, én még nem vagyok kész, nem vagyok kész, nem vagyok kész. Ez olyan, mint a hipnózis, és aztán az összes részetek ennek megfelelően működik majd, elhiszitek majd, és aztán egy nagyon korlátolt élettel végzitek majd, ami egy beteljesületlen. Egy olyan élettel, amin most már azért szeretnétek túllépni.

Tisztaság

És ebben ott van az üzenet. Amint eljuttok ebbe a tisztaságba, a tisztán látásba, hogy mit is árasztotok ki magatokból, akkor meg is tudjátok azt változtatni. Nem innen föntről, az elméből, hanem innen lentről. Meg tudjátok azt változtatni. Itt fönt, persze úgy tűnik, hogy az elme közbeszól, de itt lent meg tudjátok változtatni az érzést.

Szerettem volna ha Aandrah kipróbálja a szavak nélküli légzést, mert nincs szükség a szavakra. Hirtelenjében lélegeztetek vele, ő lélegzett veletek, találkozott a lélegzetetek. Ugyanez, amikor megértitek, amikor tisztába jöttök azzal, hogy mit árasztotok ki magatokból.

Például mondjuk, ezeket a vágyüzeneteket bocsájtjátok ki magatokból, mások felé a világba, körülöttetek és önmagatok számára is. Aztán beleéreztek ebbe a vágyba, és megérzitek, hogy kissé melankolikus, beteljesületlen szükségek vannak benne. A vágy egyfajta álromantikával, egyfajta érzékiséggel is rendelkezik, de ebben benne volt a beteljesületlenség is. Egy idő után ez nagyon lehúzó, és régi.

Úgyhogy mit szeretnétek ehelyett kiárasztani? Amit úgy éreznétek, igazán. A beteljesedés, a kiteljesedés inkább, mint a vágy és ha ezt érzitek, most nem arról van szó, hogy leírjátok ezerszer egy darab papírra, vagy mindenkinek elmondjátok, hogy mit éreztek, hanem mi az a kiteljesedés, milyen érzés az, hogy a szellem itt lenne az életemben? Nem az, hogy körbeszaladtok, és mindenkinek elmondjátok. Mélyedjetek el benne, hogy milyen érzés az, hogy kiteljesedtek. Akkor ez meg is fog történni. És még talán az elmétek is be tud ebbe kapcsolódni.

Az elmétek azt fogja mondani, hogy jé, hát ez egészen jól hangzik! Amikor az elme ezt teszi, akkor az elme el kezd integrálódni a tudatosságtestetekkel, és minden tisztává válik, és elkezditek pontosan ezt bevonzani. És minden csak azért lesz itt, hogy táncoljon veletek, hogy ünnepeljetek, és nem azért, mert beteljesületlennek érzitek magatokat. Pont ezt fogjátok bevonzani. Mindazt, ami már teljes, és nem azért, mert beteljesületlen és valami kell még hozzá. Hanem azért, mert a szellem itt van a jelenben.

Multiplicitás

Abban az életemben, amelyet gróf Saint-Germainként éltem azt mondták, és ez nagyrészt így is volt, hogy képes voltam arra, hogy az egyik kezemmel épp egy levelet írtam, a másik kezemben közben valamilyen zeneművet szereztem, egy operát, vagy szimfóniát, és közben két-három emberrel is képes voltam beszélgetni. Mindezt, miközben aludtam.

LINDA: Akkor nő voltál. (a közönség nevet és tapsol)

ADAMUS: Nem engedted, hogy befejezzem… panaszkodás nélkül.

LINDA: Ohhhh! Oooooohhhh! (a közönség nevet és hú-zik)

ADAMUS: Nincsen ilyen hú gombotok, mi? És azt akartam még hozzátenni, hogy mindezt úgy tettem, hogy teljes mértékben élveztem az életem minden pillanatát, És ez nagyrészt igaz is volt. Ti most itt vagytok, nagyon egyszerű lényként.

Itt vagytok, és olykor két dolgot is tudtok egyszerre csinálni, Egy-két dolgot tudtok egyszerre csinálni. Hogy telefonáltok, és közben vezettek, vagy telefonáltok, és csináljátok a vacsorát közben. Vagy irogattok a számítógépeteken, miközben hallgatjátok a zenét. De vajon miért így van ez? Mert így vagytok beprogramozva. Mert az energiacsatornáitok, az energiaáramlások így vannak létrehozva a tudatosságtestetekben?

Hát nem, ez nem igaz. Semmi oka nincs annak, hogy miért ne tudnátok egyszerre több dolgot csinálni. Vannak fizikai korlátok, de talán mégsem.

Tehát, kedves shaumbra, hogy mindezt egybe hozzam, a mai beszélgetésünk lényege az, hogy sok tehetséggel rendelkeztek, sokdimenziósok vagytok, de visszafogjátok magatokat, és egyszerre csináltok egy dolgot itt, egy másikat ott. És itt az ideje annak, hogy felismerjétek, hogy egyszerre több dolgot is tudtok csinálni. Az időbe, a térbe bekorlátoztátok magatokat, és itt az ideje annak, hogy ezt kibontsuk, hogy ezt felrobbantsuk, hogy túllépjetek ezen, és itt az ideje annak, hogy elkezdjetek több dolgot is csinálni!

És most kaptok egy házi feladatot. Nem gyakran adunk házi feladatot a shaumbrának, de most itt egy házi feladat. Próbáljátok meg, hogy egyszerre több dolgot is csináltok. Dolgozzatok együtt egy csoporttal, nem kell, hogy ez személyes feladat legyen.

Ma este például tudsz-e beszélgetni, miközben táncolsz? Az elme azt mondja, nahát. Először is, nem kellene ezt tennem. Másodszor pedig valószínűleg nem is tudom megcsinálni, Pedig de! Meg tudjátok csinálni! Itt akartok lenni ebben az új energiában. A szellem itt van, jelen van, és a szellem nemcsak egy-két dolgot akar csinálni egyszerre.

Először lehet, hogy furcsa lesz. Próbáljátok meg, hogy mindkét kezetekkel írtok, vagy az egyik kezetekkel ezt csináljátok, a másikkal pedig valami teljesen mást. Ez elsőre lehet, hogy nagyon furcsa lesz. De előbb-utóbb eljön majd az az aha pillanat, amiről Tóbiás is beszélt, és felismeritek, hogy az élet nagyon korlátozott volt eddig. Nagyon behatárolt, és a dualitásban éltetek, és ennek már nem kell így lennie, Képzeljétek el, hogy hány dolgot tudtok, milyen mókás lesz majd egy csomó dolgot csinálni egyszerre.

Elmondom a titkát. Miközben csináljátok, ne gondolkodjatok rajta, különben nem fog működni. Ha elkezdesz gondolkodni rajta, hogy a figyelmem egyik része itt van, a másik ott, akkor az össze fog omlani az egész, nem fog működni. Mert az elme arra lett programozva a hipnózis által, hogy egyszerre egy vagy két dolgot tudtok csinálni.

A valóság az az, hogy rengeteg dolgot csináltok egyszerre. Például itt ültök, néztek engem, de közben elég sok dolgot csináltok még, Persze a szemetekkel, tudatotokkal rám néztek, de közben egy másik részetekkel próbáljátok egyensúlyban tartani a testeteket, hogy jól üljetek a széken, tehát van egy csomó más tevékenység is, amit folytattok. Van tudatosság munka, spirális kiterjesztés zajlik éppen. Vannak elengedések, amik zajlanak. Vannak részeitek, amelyek más potenciálokat, a holnap potenciáljait vizsgálják éppen meg. Csak éppen nem vagytok tudatában ezeknek a dolgoknak.

Tehát közben igenis több feladatot láttok el. Sokfele működtök egyszerre. Először, amikor két-három-négy dolgot csináltok, furcsa lesz, és majd, ahogy egy kicsit próbáltok kézzel írni, miközben gépelni… játsszatok ezzel! Tudom, elsőre furcsa lesz, és majd átkoztok engem, de aztán felismeritek majd, hogy igenis, ez működik, és sokkal több mindenre vagytok képesek, sokkal hatékonyabbak lehettek az energiáitokkal, felszabadíthatjátok az energiáitokat az igazán nagy teremtéseitekhez. Vagy csak egyszerűen boldogok lehettek. Jelen lehettek a Földön a szellemetekkel. Teljes boldogságban, felismerve, hogy nem kell semmit csinálnotok.

Az analógia itt az, hogy a légzéshez sincs szükség már semmilyen szóra. Persze néha kifejezhettek egy-két dolgot általuk, talán engedhetitek a dolgokat a maguk útján, de aztán elengedhetitek a szavakat is, a gondolkodást is.

Nahát, kedves barátaim, eljött az ideje az ünnepléseteknek. Kedves Lindám, imádnivalóan nézel ki ma. (taps) (Linda feltartja a szabadságszobor lángját) Igen is azt kell, hogy mondjam, a designer, aki megálmodta a szabadságszobrot, az nagy megtiszteltetésnek venné azt, amit te ma itt csináltál, ahogy ma beöltöztél. Nagyon tetszene neki.

Ezzel kedves barátaim jó ünneplést kívánok nektek, és emlékezzetek arra, hogy minden jól van a teremtés egészében!

És ez így van.

(A háttérben pedig tűzijáték)

Fordítás : Szénási Kata (élő hanggal) – lejegyezte László Emese