Fogadjátok szeretettel Adamus Next (Következő) Sorozatának 9. Shoudját, ahogyan az 2011 április 2.-án a Bíbor Körben elhangzott.

A Shoud címe: „Keahak II.” - Adamust Geoffrey Hoppe közvetítette. A fordítást Szénási Kata, az írott anyag gépelését László Emese végezte.

KEAHAK II. Shoud(NEXT) - Geoffrey Hoppe közvetítésében.
Szénási Kata fordításában- Lejegyezte: László Emese
ADAMUS: Vagyok, aki vagyok, Adamus, a szuverén birodalomból!
Ebben a tökéletes világban, ebben a tökéletes univerzumban! Nagy öröm az összes spirituális kalózzal együtt lenni a mai napon. Áorgh, áorgh (közönség utánozza)…Ti most pukkantotok, vagy kommentáltok? (nevetés)

Vegyetek egy mély lélegzetet! Tudom, hogy egy páran… Vegyetek egy mély lélegzetet! Nagy öröm veletek itt lenni, és nagy öröm az, hogy tudunk együtt nevetni ezen. Szegény Tóbiás egy csomó időt töltött veletek oly sok éven keresztül, és alig tudtatok egy kis mosolyt csalni az arcotokra. Most pedig tudunk rajta nevetni.

Valóban vannak nehéz napok, valóban, de nem kell, hogy ezek rosszak legyenek. Szeretitek a kihívásokat, igaz?
EDITH: Igen.

ADAMUS: Pontosan, ezért is vagytok itt, szeretnétek még több kihívást?
EDITH:  Miért is ne?
ADAMUS: Ezt ne mondjátok! (nevetés) Vagy csak a magatok nevében beszéljetek.

Ahogy beszéltetek róla korábban is, tudjátok, tudjátok, hogy milyen időszakban éltek. Efelől nem szabadna már kétségetek legyen, és ne is féljetek tőle! Itt az idő, hogy mosolyogjatok, hogy élvezzétek! Itt az ideje annak, hogy belekerüljetek ebbe a kihívásba. Hogy ennek a belsejében éljetek, ebben éljetek. Nem azért van itt, hogy lenyomjon benneteket, hanem azért, hogy befele vigyen benneteket.

A világ eseményei közül egyik sem, vagy a ti saját eseményeitek közül egyik sem azért van, hogy elpusztítson benneteket, vagy akadályozzon benneteket, hanem szolgáljon benneteket. Az energia a mestereket szolgálja. Így van! Az energia a mestert szolgálja. És most energetikailag intenzív időket éltek, elképesztő időket. Olyan szomorú lenne, hogy ha... szomorú lenne, ha elzárnátok magatokat ezek elől az idők elől, ha úgy tennétek, mint hogyha nem történnének meg. Vagy elásnátok magatokat a föld alá, mint ahogy tettétek Atlantiszban. És nem élveznétek ki ezeket az időket.

Érzékinek lenni
Tudjátok, az emberek, az angyalok, főképp az angyalok, vagyis az emberangyalok nagyon érzéki lények. Tudtátok-ezt az angyalokról, hogy nagyon érzéki lények? Gondoltátok volna, hogy egy angyal érzéki? Pedig azok.

Amikor azt mondom, hogy érzéki, akkor nem azt értem az alatt, hogy szexis, noha vannak azért szexi angyalok is, akiknek ilyen rózsaszín kalapja van (mutat az egyik hölgyre a közönségben. )Az angyalok érzékiek, ezt pedig úgy értem, hogy az angyalok imádnak érezni, tapasztalni, életben lenni, imádják azt, hogy teremtenek, utána pedig sütkéreznek a teremtéseikben. Belemerülnek a teremtéseikbe és ki- és beküzdik magukat a teremtéseikből, teremtéseikbe. De ez számukra érzéki. Imádják az angyalok a színeket, a hangokat, az érzéseket. Az angyalok imádják a zenéket, főleg az emberi zenéket, mert az nagyon érzéki.

Semmi baj nincs azzal, hogy érzékiek vagytok, ne keverjétek össze a szexuálissal. Néhányan elfelejtettétek, hogy hogy is csináljátok. Nem Az érzékiség az az, hogy megtestesítitek, hogy megtapasztaljátok magát az életet.

Valakinek a hátára üt, és azt mondja: - Ez érzéki volt, ez egy érzés! Igen, te azt gondoltad, hogy persze érzéki! Kissé őrült is. De az angyalokban ott van az a mély vágy, hogy érzékiek legyenek, hogy belül érezzék a tapasztalatot. Az emberek megpróbálják ettől elvágni magukat, távol tartani magukat. Vajon miért? Mert attól félnek talán, hogy függőségbe kerülnek általa? Vagy pedig nem tudják uralni magukban ezt a dolgot? De amikor ideérkeztek az utatokon, ebbe a pontba, akkor vehettek egy mély lélegzetet az Ahmyo állapotában, a kegyelem állapotában, és nem kell, hogy ezen aggódjatok. És ne féljetek, hogy túlárad ez majd bennetek. A tapasztalatok és érzések, a napi tevékenységek, az ételek, a tánc, a szex, a szenvedély. Látjátok, az emberek ezt az áramlást lecsökkentették, távol tartják magukat tőle, azt mondták nekik, hogy ez rossz. Az elmétekbe kerültök: - Nem ehetek ételeket, csak olyanokat, amiket nem szeretek. Nem élvezhetem az italozást, egy pohár bort, mert esetleg iszákos voltam a múltban. És most pedig nem leszek az. Nem igazán élvezhetem a szexuális részemet, mert azt mondták nekem az apácák, hogy ez csúnya dolog, és hogy őőő.. hogy a kezemen  majd mindenféle szőrök nőnek ki. Hát ez nagyon vicces volt. Tényleg vicces!

Az emberek tehát elvágták magukat ezektől a részektől. De ahogy újra összekapcsolódtok magatokkal, és visszatértek a gyökereihez annak, akik vagytok, és megengeditek magatoknak, hogy angyalok legyetek, rájöttök, hogy lehettek érzékiek. Ez azt jelenti, hogy élvezhetitek az életet, belemerülhettek az életbe, igen, úgyhogy akkor vegyetek egy mély lélegzetet, ti érzéki kalózok! áorgh áorgh, áorgh érzéki kalóz… áorgh…

Tudjátok utánam mondani? Na! Szexin, szexin szeretném…
KÖZÖNSÉG: Arrrghhh…
ADAMUS:Ez egy nagyon régi motorhangra emlékeztet, autó motorhangra, áorgh..Linda majd megmutatja, hogy kell ezt csinálni! Oké?
LINDA: Ahmmm..
ADAMUS: Tudjátok ti is ezt így, áhm, argh..? Jaj, igen, megszoktátok, hogy visszahúzódtok.

Nem akartok nagyon érzékiek lenni, mert akkor utána túlságosan szexisek lesztek, túlságosan emberiek lesztek, és a legtöbben el szeretnétek hagyni ezt a bolygót, és azt gondoljátok, hogy ha túlságosan érzékiek lesztek, akkor itt ragadtok majd, és függővé váltok.
És éppen ezért nem engeditek meg magatoknak, hogy érzékiek legyetek. De ez nem jó a számotokra Egyáltalán nem jó a számotokra, visszafogja az energiáitokat, visszafogja a bélmozgásotokat, és onnantól kezdve ez többé már nem annyira mókás.

Remélem, hogy közületek valaki ír majd egy kézikönyvet arról, hogy hogy lehet elhagyni ezt a bolygót azok számára, akik tényleg itt akarják hagyni. Ez egy rövid könyv lesz, egy fejezete lesz, nem sok.
Szóval. Ennyi lesz benne: Ha beleveted magad teljesen.

Így van. Nem ülsz fent egy hegytetőn, meditálva, mert ezt már csináltátok, és nézzetek csak magatokra, továbbra is itt vagytok. Nem kapcsolódtok rá új gyakorlatokra, nem kezdtek el új gyakorlatokat, legyen szó imádkozásról, vagy éneklésről, vagy valamilyen kristályimádatról, mindezeket ti már csináltátok. Nem zárkóztok be egy kolostorba, ez is megvolt már. Nem mentek egy szigetre, 62 életre, hogy egyedül, ott, magatokban megtaláljátok istent. Nem, hanem belemerültök az életbe. Az összes többi dolgot megcsináltátok már a múltban, mindannyian voltatok már kolostorokban, voltatok már zárdákban. A spirituális keresést jártátok magatokban, szenvedést okoztatok magatoknak. És mindenféle diszciplínákat erőltettetek magatokra. Tudjátok mi az, hogy a diszciplína?
KÖZÖNSÉG:Makyo!
ADAMUS: Köszönöm! Igen, az elmének a makyoja. Az elme makyoja. A diszciplínák visszafogják az energiákat. Igen jópofa dolog megtanulni ezeket, de ha egyszer megtanultátok, engedjétek is el. A diszciplínák olyanok, mint amikor felteszed magad a keresztre, kis szenvedést okozol magadnak. Mindezekkel már végeztetek, ezeken túl vagytok. Vannak mások, akik most csinálják.

Játszottátok az energiamegtartó szerepét a múltban. És nagyon büszkén végeztétek ezt, mindaddig, amíg Tóbiás azt nem mondta, hogy engedjétek el. Ti voltatok az energiamegtartók bármilyen energia számára. Az energiamegtartók az energia magjait őrzik magukban: lemúriai magokat, atlantiszi magokat, csillagcsalád magokat, és magukban tartják azokat, hogy  ne tűnjenek el az emberi tudatosságból. De ezt most már nagyon régóta végeztétek, és mind a mai napig beleestek ebbe, beleragadtok ebbe a feladatkörbe. Erre már nincs szükségetek.

Azt mondjátok nekem: - Ha én nem tartom az energiát a delfineknek és a bálnáknak, akkor ugyan kifogja ezt megtenni? Ó hát rengetegen várnak erre, ha nem vettétek volna észre! Egy csomó új ember érkezik most, és ők fognak ilyen energiamegtartóként működni, de nem olyan hosszan, mint azt ti tettétek. Megtanulják, hogy milyen, hogy milyen is megtartani, kezelni, és egy kicsit mozgásba hozni ezeket az energiákat.

LINDA: Cauldre-val jó lenne, ha dűlőre jutnátok az italok területén…
ADAMUS: Igen, szeretnék egy kis kávét, egy kis tejszínnel, cukor nélkül.

LINDA: Ó, örömmel hozom neked!
ADAMUS: Megparancsolom, hogy szolgálj engem! És annyira édes ez a Linda! Engem nem érdekel, hogy mit mond Cauldre! De annyira édes Linda! Na jó, ő is azt mondja, hogy nagyon édes. Nagyon, nagyon édes!

Szóval shaumbra! Energiát mozgásba hozni most már! Más állapotban, más tudatosságban vagytok, túlléptetek már ezen, ti érzéki, spirituális kalózok. Most már az energiákat mozgásba hozzátok.

A mozgás nem azt jelenti, hogy erőltetitek, hanem azt jelenti, hogy meglovagoljátok a hullámokat, amelyeket valójában ti teremtettetek. A tudatosság hullámait ti teremtettétek meg, a változás hullámait ti teremtettétek meg, és most pedig szörföltök ezeken a hullámokon.
Miért is ne? Érzéki lényként. Hiszen pont erre vágytok, hogy megtapasztaljátok, érezzétek a ti teremtéseteket. Most ezen ne gondolkodjatok nagyon, mert összezavarodtok, hanem hangolódjatok rá, érezzetek bele! Á, köszönöm a kávét, és kérek egy kis kekszet is!(Lindának mondja)

LINDA:Örömmel!
ADAMUS: Ah, érzéki! ( mutat a kávéra, amit most kortyol.)

Az étel és az ital, amit a szátokba helyeztek, élvezzétek! Ne meneküljetek el előle! Tóbiás beszélt nektek is erről és én most megismétlem, hogy olykor elképedünk, hogy spirituális lényekként, spirituális tanítóként, továbbra is elzárjátok magatokat az élettől, azt mondjátok, hogy: - Igen, azt hallottam a hírekben, hogy a kávé számomra rossz. (És ki is köpi ezzel a mozdulattal )Semmi sem igazán rossz a számotokra, csak ti saját magatok vagytok rosszak magatok számára. Ez igaz ám! És szeretném, hogy ha valamilyen poszterre ezt kinyomnátok.

Annyira a saját utatokba álltok, aztán hívtok minket a spirituális skype-otokon keresztül, és sírtok azon, hogy mi történik épp veletek. Kedves shaumbra, hogy ha megeszitek a dolgokat, akkor élvezzétek! Ha csináljátok, szeressétek! Ha itt akartok lenni, akkor tapasztaljátok meg, és így tudtok majd elmenni erről a bolygóról.

Amint megtanuljátok igazán élvezni ezt a bolygót – ó igen, megjöttek a sütemények – amint megtanuljátok igazán élvezni,– és beleharap a süteménybe – hmmmm. Hm, Hm.(nevetés)

Vannak angyalok, akik sosem jártak még a földön, akik meghalnak azért, hogy élhessenek itt a földön, bármit megadnának azért. Odaadnák a bal szárnyukat, hogy ezt most megtehessék, amit Cauldre éppen tesz, azaz beleharap egy süteménybe. És néhányotok ellenállnak, saját magatok útjába álltok, mindenféle kibúvókat találtok, azt mondjátok, ó ez már annyira jó, hogy számomra ez már nem jó! Hogy ha jó, akkor biztosan káros. Hogy ha érzéki, akkor le kell, hogy bontsam ezt, lehet, hogy unalmassá kell, hogy tegyem. Egyszerűen befogadhatatlanná kell, hogy tegyem, unalmassá.

De nem, ha itt lesztek, akkor csináljátok! Öltözzetek fel és élvezzétek, játsszatok! Fel fogjátok ismerni, hogy mennyire a saját magatok útjába álltatok. (Levesz egy rózsaszín kalapot, egy cowboy kalapot egy hölgy fejéről, és felteszi a saját fejére. )Élvezzétek! Hordjatok egy rózsaszín kalapot, miközben csatornáztok! Ugyan mért ne Cauldre! Fejezd már be a rejtőzködést! Igen, fotózzatok le, és utána megjelenik alatta egy kérdés: Ez vajon egy spirituális tanító? Igy van! Tökéletesen! Ez az! És Fuck it! – káromkodik, mire a közönség ujjong – Bizony! Áorgh – (most már nevet.)

Ez ennyire könnyű, ennyire könnyű, minden tanulmányozás, és minden, ami ide vezetett! Nagyon örülök, hogy kijött ez a könyv! (Egy Fuck it , Spirituality! című könyvre utal..)És lesznek majd hasonló könyvek, mint például az érzéki angyalok! Ugye milyen jó cím ez egy könyvnek? Hogyan szabadulj erről a bolygóról egy nagy-nagy nevetéssel. Hogyan mosolyogj…

Észrevettétek, hogy a spirituális keresők nem mosolyognak? Azt mondják, hogy: - Hűha, hogy ha mosolygok, akkor már túlságosan élvezem a földi életet és rossz jelet küldök ki, hogy rohadt jól érzem én itt magamat.
Nos, pont ezzel tudtok innen eltűnni, kikerülni innen. Ebben az az irónia, Edit, hogy ha egyszer ezt így teszed, és valóban élvezed, és újra érzékivé válsz, akkor úgy tűnhet, mintha itt akarnátok maradni. De háhá! De nem! Én pont, hogy el akarok innen menni.  Akkor ez most ellentmondásba hoz engem? Nem, nem. Mert van a felemelkedett mestereknek egy új csoportja, amelyik épp visszaérkezik. Nehéz ezt egy kicsit elmagyarázni, de tudjátok, a felemelkedett mestereknek nem kell visszajönniük,  de valójában az, hogy felemelkedtek, megengedi számukra, hogy visszajöjjenek, és vissza tudnak jönni úgy, ahogy Tóbiás teszi. És nem azért, mert a világnak arra van szüksége, hogy megmentsék. Nem azért, hogy szétossza a mély bölcsességét, hanem azért, mert annyira feszült volt, annyira feszült zsidó volt már nagyon-nagyon régóta.

Egyik életet élte a másik után és tanulmányozta azt az átkozott könyvet, nem a  ..Fuck it könyvet, hanem a másik könyvet. Próbált mindenféle törvényeknek megfelelni - gondoskodom róla, hogy nem figyel minket most - még olyan törvényei is voltak, hogy mikor tud szexelni, hogy hogyan lehet szexelni, és még arról is, hogy mit élvezhet a szexben. Hűha, most ugyanarról beszélünk? Annyi törvénye volt és szabálya, hogy mit ehet bizonyos napokon, és mindenre vonatkozóan. Ez nem az élet élvezetéről szól, nem a spirituális létezésről szól. Ez pont az érzéki létezésnek a megtagadása.
Miközben az angyali lények nagyon érzékiek. Ezért akarnak idejönni. Ezért akarják a ti helyeteket! Ez tényleg vicces volt ám, komolyan!
Hogyha angyalok vagytok, és itt akartok lenni, meg akartok érkezni ide, az egy nagyon vicces dolog. Ezért nem tudom megérteni, hogy miért nyomjátok el a nagyon értékes pillanataitokat, és a nagyon értékes lélegzeteteket mindenféle szabályokkal. Az angyalok csak érzékiek akarnak lenni, és tudják, hogy végső soron sosem tudtok ide beragadni, csak úgy érzitek, hogy beragadtok. Végső soron nincs halál, csak úgy érzitek, hogy ez halál. Egészen addig a pontig, amíg valóban meg nem haltok, és a túloldalon megérkeztek, és visszaemlékeztek arra, hogy milyen érzés is volt érzékinek lenni, és arra vágytok, hogy bár csak ne haltatok volna meg itt a Földön. Ugye, ugye? Na, ebbe ne is gondoljatok bele keményebben!

Szóval mindnyájatokat arra biztatom, hogy a folyamatban zajló felemelkedéseteket, spirituális tanárként és példaként, érzékien éljétek meg. Éljetek rendkívüli módon, ahogy Aandrah mondaná. Olykor beugrom a tanfolyamodra Aandrah, remélem nem bánod. Nem, nem fizetek, de egy bizonyos szinten azért fizetek persze. És a legjobb napokon ott van Ohamah és ott vagyok én, és élvezkedünk, és megbökdösünk benneteket, Normát és Garettet. És próbálunk benneteket arra rávenni, hogy próbáljatok meg rendkívüli módon, polgárpukkasztóan rendkívüli módon élni. Mondtam Lindának és Cauldre-nak, hogy ezek a mi találkozóink kezdenek kissé rendkívüliek lenni. Kezdenek kilógni a spirituális találkozók sorából. Hála istennek! Basszus! Mindezt mondhatjátok egy mondatban.(Hála Istennek, Basszus)

Nos, akkor élvezzük a játékot. Mondhatnám, hogy játsszuk a játékot, de a pokolba is! Ez az egész egy nagy játék! Ugye? Hm.

Az idősíkon alapuló valóságon túl

Én itt vagyok, a jövőből érkeztem ide, nem egy lineáris jövőből, nem az idő vonalának a jövőjéből. Felemelkedtem egy ideje, és ami valójában történt az az, hogy nem tértem vissza az emberi inkarnációimhoz, nem mentem át egy újjászületési folyamaton, egy ismételt leszületési folyamaton, hanem olyan lényekkel dolgozom együtt, akik elfogadók és nyitottak, hogy visszahozzunk egy potenciált. Amikor felemelkedtem, ezeket a potenciálokat szétszórtam ki, ki a jövőbe. Ezek mindenfele ragyognak, és rajtuk van a nevetek. Nem mindenkinek a neve, gondolom, hogy mások is bele tudnak ebbe kapcsolódni – de a mi kapcsolatunk benne van ezekben a kis szikrákban. Ott vannak most ezek a szikrák, és rajtatok áll, hogy melyik potenciálokat szeretnétek ti magatoknak. Amin ti haladtok a lineáris idősíkotokon, mert ugye továbbra is hajlamosak vagytok a lineáris idősíkot élni. Pillanatról pillanatra, hónapról hónapra, évről évre. Lassan tanuljátok meg azt, hogy hogyan tudtok ettől megszabadulni, de továbbra is ezen a lineáris idősíkon haladtok. Most pedig találkoztok ezekkel a ragyogó kis potenciálokkal, amiket itt hagytam. Ezek nagyon igaziak, valódi potenciálok.

A potenciálok nem energiából vannak. A potenciálok ilyen kis tudatosság darabkák, gyöngyök, amelyek mindenfelé lebegnek, minden irányba, és amikor aktiválódnak az emberek által, általatok, tiszta és tudatos felismerések által, akkor ezek a potenciálok vonzanak energiát magukhoz. Ezek hozzák be ezt az energiát az életbe, olyanná válnak, mint gyönyörű szép tudatossággömbök, amik bevonzzák az energiát és utána ezeket meg lehet őket tapasztalni, manifesztálni lehet őket itt a Földön.

Szeretnék egy kis érzéki örömöt magamnak! - iszik a kávéból! Hmm ccppp(megpuszilja Lindát)

LINDA: Még, még bébi!

ADAMUS:Megpuszilja Lindát, megpuszilja Garettet, hogy fokozza az érzékiséget. )

Tehát mondhatnám azt is, hogy ma a jövőből jövök hozzátok. Találkozom veletek ebben a most pillanatban, mert ti behívjátok azt a potenciált, beaktiváljátok azt a potenciált, amiről ma beszélni fogunk. Az esszenciájáról a mai napnak. Á, nem arról van szó, hogy hogy vezettetek ide, hogy hogy érzitek most magatokat itt a székeken, fáj a hátatok, vagy sem, ezek mind csak figyelem elterelések. A potenciálok a mai napnak, amit itt csinálunk, annak az esszenciái.

Tehát mondhatjátok azt is, hogy én a jövőből jövök, (és rajzol Adamus) és találkozom veletek ebben a jelen pillanatban. De szeretném, hogyha ugornánk is egyet ebből a képből.
Vegyetek egy mély lélegzetet először is, lazítsatok és engedjétek el magatokat, engedjétek meg, hogy egy kicsit könnyítsetek az idősík alapján zajló tapasztalásaitokon. Ez azt jelenti, hogy amit ma tapasztaltok, amit holnap, meg holnapután tapasztaltok, azok ilyen szekvenciálisan kapcsolódnak. Az egyik főbb kapcsolat a valóságotokkal az az idő, miközben az idő nem is létezik egyáltalán. Ugyanakkor a tapasztalatok fejlődése létezik.

Van, aki azt mondja, hogy minden egyszerre történik. Ezen vitatkozhatunk, és valójában nem is számít. De én azt mondhatom, hogy angyali lényként nem kell, hogy az órát figyeljék az angyalok, hanem a tapasztalatot figyelik, hogy miként bontakoznak azok ki. És vannak nagy tapasztalatok, amik szerteágazóak és kiterjednek egy nagyon dinamikus módon, és vannak kisebb tapasztalatok, és ezek mind megteremtenek egy kibontakozást, egy virágzást. És hogyha így visszanézünk, ez most nem annyira jó kifejezés, de majd keresünk másikat, tehát bele tudtok nézni, az angyalok bele tudnak nézni a kibontakozó tapasztalataitokba, és ezáltal tudtok egyfajta múltbéli képzetet létre hozni. Ami nem a múlt, hanem csak a kibontakozó tapasztalat, hogy meghatározzák, hogy segítsen meghatározni számukra azokat a potenciálokat, amelyeket választani szeretnének a következő tapasztalat számára. Há! Na jó.
Akkor most mondom, hogy ti hogy kapcsolódtok ehhez, ti hogy élitek meg ezt. Számotokra vannak az idő vonalára felfűzött tapasztalatok és amikor ránéztek a múltatokra, akkor látjátok, hogy 30 évvel ezelőtt ez történt, az történt, kis pontokat jelöltök be a fejlődésetekben az idő alapján. Ez nagyon-nagyon konkrét, nagyon-nagyon bekorlátozott. Úgyhogy most egy pillanatra lazítsatok magatokon, és az időről alkotott elképzeléseteken. Az időn alapuló tapasztalataikon.

Hogyan teszitek ezt meg? Vegyetek egy mély lélegzetet. Ez természetes.
És ami nem természetes, az az, hogy az időn belül éltek. Ráadásul rengeteg bolygóhatásotok van, és a naptevékenység, és mindezek megerősítik azt a dolgot, amit időnek hívtok. De ahol most vagytok, a fejlődésetekben, itt az ideje annak, hogy megváljatok az időtől.

Az elmének és a testnek is az egyik aggodalma az, hogy ha elengeditek az időt, akkor elszálltok majd, ki az űrbe. Egyáltalán nem így van ez. Sokkal leföldeltebbnek fogjátok magatokat, sokkal valódibbnak fogjátok magatokat érezni. Sokkal érzékibbnek, ha elengeditek az időn alapuló hitrendszereteket és tapasztalataitokat. Na tegyük is ezt most.

Vegyetek egy mély lélegzetet először, ha így választjátok, akkor ezt most megtehetjük. Ha nem, az is rendben van, ha ezt választjátok. Vegyetek egy mély lélegzetet és engedjétek meg magatoknak, hogy kioldódjon, ellazuljon bennetek az időn alapuló hitrendszer csomag.
(szünet)

Az időn túli Potenciálok

És most beszéljünk egy más szemszögből is, én abból a potenciálból jövök, amit ti még nem tapasztaltatok meg. Kívülről érkezem, egy olyan potenciálmezőből, ahol az én tudatosságom elszikrázott minden irányba, olyan potenciálokba, amelyeket még nem tapasztaltatok. Úgyhogy most azt kérem tőletek, hogy lazuljatok el, lebegjetek egy kicsit, és gyertek, találkozzatok velem, úton egy olyan tapasztalat felé, amelyet meg fogtok tapasztalni.

Vagyis engedjétek el a jelen pillanat észlelését, gyertek, és találkozzatok velem egy potenciálmezőben, olyan tapasztalatban, amely még nem történt meg. Képzeljétek el magatokat, amint lebegtek. Nem fogtok elkavarodni.

Tehát túlléptek az időn, túllépünk a lineáris tapasztalaton, és hirtelenjében felismeritek, ha nem most, akkor majd egy ponton, hogy ó istenem, annyival több van, mint amennyit eddig észleltem! Ha most küzdötök az elmétekben, amit ugye most 63%-otok tesz, engedjétek el, engedjétek el! Látjátok?
(Bonnie vállát rázza) Látom, látom, nem te vagy az egyedüli, de látom, látom, hogy az elmédben el vagy akadva. Engedd el, nincs semmi veszíteni valód, s minden nyernivalód van ezen!

Vegyetek egy mély lélegzetet, lépjetek ki az elmétekből, és kerüljetek bele az érzésbe, a tapasztalásba! Én most a potenciálok kertjéből érkezem, csodaszép, sokszínű kertből, éneklő virágokkal teli kert ez, táncoló madarakkal. Esik az eső a napból, ebből a potenciálmezőből érkezem. És gyere, találkozzál velem, gyere ide, ahol én vagyok. Legyen elég abból, hogy nekem kell veletek találkozni az idősíkú tapasztalataitokban! Gyertek ti oda, ahol én vagyok. Túl keményen próbáljátok, az a baj. Az elmével próbáljátok megtalálni ezt a találkozó pontot, pedig csak érezzétek, ti érzéki lények!
Erre azt mondjátok: - Ugyan mit kéne éreznem? Érezni fogjátok, majd utána pedig átkoztok engem, és azt mondjátok, hogy miért nyitottalak fel benneteket ennyire, pedig ez a legcsodálatosabb dolog.

Vegyetek egy mély lélegzetet! Gyertek, és találkozzatok velem valahol odakint. A kérdés pedig az, hogy melyik valóságosabb? Kedves barátaim, valami most megtörtént, vagy nem? Na jó. Itt a dolog lényege. Arra számítotok, hogy úgy fog megtörténni ez a dolog, ahogy eddig történtek meg veletek a dolgok. Visszanéztek, és azt mondjátok: - Szeretnék valami nagy tapasztalatot, kigyúló bokrot, vagy pedig Cauldre kezdjen el levitálni a terem közepén. Nem. Ezek nagyon-nagyon régi dolgok. Az új tapasztalatoknak egy kis akklimatizálódásra van szükségük. Ezek új tapasztalatok lesznek.

Megint kölcsön kérhetném azt a rózsaszín kalapot? Köszönöm. A példa kedvéért. Ha megengeditek magatoknak, hogy belemerüljetek, belelazuljatok a tapasztalatokba, és elengedjétek a lineáris utat, akkor néhány érdekes dolog történik. És itt lesz a dolog mókás, a földi élet itt válik mókássá.

Képzeljétek el, amint figyelitek ezt a rózsaszín cowboy kalapot, mindig szemből. Ugye? Szemből figyelitek, és erről tudjátok, hogy ez az a bizonyos rózsaszín kalap. Mindig is így láttátok ezt a kalapot, mert az időn alapuló tapasztalataitokból mindig is így láthatjátok ezt a kalapot. Mindig csak egy látásmóddal látjátok a kalapot. Tehát feltételezitek, hogy ez a kalap rózsaszín, van egy kis hajlítás a két oldalon, és fehér dísz van elöl.

Mindig így fogjátok látni a kalapot, ebből a látásmódból. De ha elhagyjátok az idősíkon alapuló tapasztalati vonalat, és megengeditek magatoknak, hogy kiterjedjetek az új potenciálokba, akkor hirtelenjében meglátjátok, hogy van egy hátsó oldala is ennek a kalapnak, meglátjátok az oldalait, meglátjátok a tetejét, sőt a belsejét is a kalapnak. És hirtelen elkezditek nézni a belsejét, és azt mondjátok: - Jé, nem is láttuk ezt eddig! Különböző mélysége van neki, és árnyékok is vannak benne, és hirtelen felismeritek, hogy ez a kalap nem is rózsaszín! Nem! Vannak itt mindenféle különböző dolgok, vannak kék színek benne, vannak sárgák, és szükséges, hogy ezek is ott legyenek benne. Zöld, persze piros is van benne, és van fekete szín is benne, fontos, hogy legyen benne. A potenciál, amely előttetek állt, csak azért, mert szemből néztetek eddig a kalapra kizárólag, azt mutatta, hogy ez egy rózsaszín kalap. Igen, és próbáltok így hunyorítani, és azt mondjátok, hogy: - Én ezt továbbra is rózsaszínnek látom! Pedig nem az.

Persze fizikai szempontból nagyon fontos, hogy legyen benne kék, legyen benne sárga, legyen benne fekete, ez az emberi tudomány, ami ezt mondatja. Nem spirituális tudomány ez. De az észlelés mégis mindig az volt, hogy ez a kalap rózsaszín.

Ez egy nagyon fontos pont most, ugyanis ez a kalap többé sosem lesz az, ami eddig volt. Ez egy nagyon fontos pont, ahol most járunk. Amikor ti találkoztok velem az idősíkon alapuló észleléseken túl, akkor mi egy új helyen olvadunk egybe. És ugye nem az történik, hogy én kiterjedek, egy csomó energiát használva, hozzátok elérek végül, hanem mi most félúton találkozunk. Ez nem azt jelenti, hogy teljesen elfelejtitek az idősíkot, hanem azt jelenti, hogy rugalmassá váltok, és mind a két valóságot érzitek. Az idősíkon alapuló valóságot, és a tapasztalati valóságot is.

A legfontosabb, a legjelentőségteljesebb pont most itt az, hogy – ez most nagyon fontos – hogy amikor kiléptek az idősíkon alapuló észlelésből, akkor hirtelen felismeritek, hogy a múlt, a múlt észlelése szinte valójában teljesen rózsaszín. Vagyis a múltról alkotott észlelésetek nagyon korlátolt.

Vannak persze emberek, akik most ezzel csatároznának, vitáznának.
Fognak, mert szeretnének, és azt mondják majd, hogy: - Amikor én 4 éves voltam, akkor engem megerőszakoltak. És a franc egye meg, ez az én történetem, és ragaszkodni fogok hozzá! Az emberek azt fogják mondani, hogy múlt héten balesetem volt, autóbalesetem volt. Most, ezt hogy érted, hogy ez nem pontos? És ehhez ragaszkodni fognak az emberek.

Ez az egyik legnehezebb dolog, amit nekünk a haladó, mondjuk úgy, haladó érzéki kalózoknak át kell adjunk. Mert továbbra is hajlamosak vagytok azt mondani, hogy: - De hát a franc egye meg, ez történt! Olyan ez, mint egy fénykép és, és azt hiszitek, hogy most itt van ez a fénykép, és azt mondjátok: - Nahát, itt a shaumbra csoport, és ott vannak a hajón, na hát tényleg ezt történt. Ez az ami. Nem, nem, nem, nem! És Dave ezt tudja! Amikor fényképezel valamit, egy Shaumbra csoportot, aki egy hajón van Kauain, és ez a csoport épp készen áll arra, hogy kihányja az ebédjét, ..(nevetés) ott a kék víz, és a hajónak egy része látszik csak, akkor ez valóban mindaz, ami ott volt? Nem, nem, ez csak egy kis szelete volt, egy fókuszált képe volt mindannak, ami ott volt. Mi minden volt még ott? Attól függ, hogy hol volt az ebéd. Bent a kabinban, vagy inkább kint? Bent ne egyetek, mert rosszul lesztek…Tehát, madarak röpködtek az égben, ott voltak a halak az óceánban, ott volt a nap, amiről tudtuk, hogy három óra múlva majd lenyugszik, és folytathatjuk, folytathatjuk. Tehát látjátok a képet, és ez a kép ez nem pontos. Nem egészen pontos, hacsak le nem léptek erről a nagyon lineáris tapasztalati módról, és úgy nem néztek erre a képre, mint egy hologramra, egy 360 fokos képre, és felismeritek, hogy valóban láthatjátok, és ott van, és nem fogtok megbolondulni, ha elkezdtek tündéreket és dévákat is látni.
A varázst, ami körbeveszi ezt a képet. Na ez az élet. Ez jelenti azt, hogy érzékien éltek, és ti most itt vagytok, itt tartotok, vagy efelé tartotok.

Az idővonalon túl
Ez azért különösen fontos, mert úgy figyelitek a múltatokat, mintha egy fényképet, egy lapos képet látnátok. Azt mondjátok, hogy történtek bizonyos dolgok, berajzoljátok az idővonalat, és azt mondjátok igen, visszamentek, itt és itt diplomáztatok, ilyen és ilyen eredménnyel, például pszichológiából, azt mondjátok, igen, ekkor és ekkor kaptam az első munkámat, itt házasodtam, itt születtek a gyerekeim,(mutat végig egy vonalon, amire pöttyöket rajzolt) és ez mind hamis. Ez teljesen hamis. Fucked!
Azért néztem hátra, hogy Lindától engedélyt kérjek arra, hogy egy kicsit szitkozódjak. Nos, tehát ez olyan hamis, amilyen hamis az a fénykép, amennyire keveset mutat csak. Úgyhogy egy pillanat erejéig ismerjétek fel, hogy a múltatok nem a teljes képet mutatja.
Vegyetek egy mély lélegzetet, amint kiterjedtek a lineáris valóságotokon túlra.
(szünet)
Elkezditek majd látni, hogy az a kalap az nem rózsaszín, és hogyha oldalról nézitek, egyáltalán nem olyan színűnek mutatja magát, mint amit eddig gondoltatok róla, és eljuttok arra a következtetésre, hogy a múltatok az egyáltalán nem a múltatok. Nagyon erősen ragaszkodtok hozzá. Még küzdötök is érte, átkozzátok, szidjátok, és mégis ragaszkodtok hozzá. Miért is? Mert senki nem mondta meg nektek, hogy így mondjam, senki nem mondta azt, hogy ez valójában nem is a tiétek.
Más szavakkal, a dolgokra, amelyek régen történtek, tekinthettek holisztikusan is, hologramként. Kezdjetek el a múltatok körül lebegni, körbelebegni azt. Annyival több van ott, több történt ott, mint aminek a tudatában voltatok. Szemellenző volt rajtatok, és a kamerátok lencséjét is egy dologra fókuszáltátok. Ehhez ragaszkodtatok nagyon.
De amint ellazultok, belelazultok a felemelkedésetekbe, elkezditek majd felismerni, hogy a múltatok micsoda gyönyörűséges, mennyei dolog volt, és milyen csoda volt valójában. Nemcsak az emberi tekintettel nézve, hanem felismeritek mennyivel több volt benne, mint aminek tudatában voltatok. És hirtelen a múlt többé már nem a múlt. Hirtelen a történetetek, a történelmetek nagyon nem teljesnek tűnik majd. Nagyon korlátoltnak érzitek majd. Olyan dolgokra fókuszáltatok, amire nincs szükségetek többé. Hirtelenjében a tapasztalatok, amelyek megtörténtek veletek kibontakoznak majd. És többé már nem csak azt látjátok, hogy ez egy rossz nap, vagy egy fájdalom, hanem sokkal több minden történt ott. És mindez mindent megváltoztat majd.

Kérlek benneteket, hogy ezt most ne erőltessétek, ne próbáljátok meg megérezni, megérteni, mert továbbra is a lineáris tapasztalati síkon fog benneteket tartani. Ez így természetes a számotokra. Az a természetes, hogyha a tapasztalati létezésben vagytok benne, nem az időn alapuló létezésben. Más szavakkal mondva, vegyetek egy mély lélegzetet! Lazítsatok, és térjetek vissza ahhoz, ami természetes. Térjetek vissza az érzékiséghez, és térjetek vissza a kiterjedéshez. Ez nem egy rózsaszín kalap, ez közben kék is, és piros és sárga. És van belseje is, és van eleje, és nem csak egy kalapról van szó, hanem sokkal több dologról.

Ez most nem egy egzotikus elképzelés, elgondolás, teória, hanem ez a valódi létezésnek a módja. Ahogy az emberek tapasztalják az életet, az érdekes egy bizonyos szintig, hogy a lencsével, a kamera lencséjével fókuszáltok egy szintre, és nem tágítjátok a horizontot, de most már készen álltok arra, hogy kilőjétek magatokat ebből a bekorlátolt nézőpontból, és teljességében tapasztaljátok meg az életet.
Ez azt jeleni, hogy azért, mert kezditek felismerni a múltatoknak a valódi természetét, tehát hogy a múltatok nem csak az a rózsaszín kalap, hirtelenjében ez a kitágult tudata a múltatoknak tudatosítja bennetek azt, hogy a jövőbeli potenciáljaitok is szélesebb terjedelemben léteznek. Úgy fogjuk hívni őket, hogy a következő potenciálok szekvenciája.
Tóbiás évekkel ezelőtt azt mondta, hogy a jövő az a meggyógyított múlt. Én pedig azt mondom, hogy lépjetek túl a múlton. Kerüljön a helyére a múlt. Hirtelen, annak az észlelése, hogy mi történt tegnap, megváltozik, az nem is tegnap volt, nem úgy történt, ahogy tegnap történt, sokkal szélesebb tapasztalat volt, sokkal színesebb, és ez egy új tudatosságot ad majd nektek arra vonatkozólag, hogy mi vár benneteket. Most egy nagyon kis szűkös képetek van arról, hogy mi következik. Bizonyos dolgokat tudtok, hogy mi jön el, benne vagytok ebben a lineáris haladásban. És nincs benne túl sok változatosság, illetve széles választék a holnapot illetően, a következő tapasztalatokat illetően. De amint letértek erről az idősíkú értelmezésről, felismeritek, és azt mondjátok, hogy: - Uram Isten! Mennyivel több minden van itt, nem csak az a rózsaszín kalap van ott! Ráadásul ez a kalap nem csak rózsaszín, hanem kék és piros, és mindenféle van benne. Minden felnyílik, ez pedig egy kicsit ijesztő is lehet, mert hirtelen felismeritek, hogy talán egy kissé kimerítő lehet ez a sok minden, amit éreztek.

De nem! Vegyetek csak egy mély lélegzetet.

Szóval, kedves shaumbra, a mi fontos pontunk itt az, hogy a múlt nem az, amit eddig gondoltatok róla. És kérlek, hogy ne acsarkodjatok velem, és ne ragaszkodjatok hozzá. Egyébként nem áll már nektek jól. Az a baj, hogy ez már egy rongyos ruha rajtatok, a múltatok.

Egy szétválasztódási pont

Úgyhogy, kedves shaumbra, shaumbra, shaumbra, egy szétválasztódási ponton vagytok. Most, ahogy kiléptetek hozzám, az én világomban találkoztunk, engedtétek magatokat egy kicsit kint lebegni a potenciálok körül. Megéreztetek valamit a levegőben? Remélem!
Igen, már sok minden történik, bizony!
Nos tehát, a mi kis pontunk az az, hogy ma itt egy szétválasztási ponton vagytok. Itt van az eddigi pályátok, ahogy lineárisan haladtatok A-ból B-be, B-ből C-be, stb. A szétválasztási pont azt jeleni, hogy hirtelen megváltoztatjátok a tudatotokat, és többé nem mentek ezen az egyenes vonalon. Eljuttok erre a szétválasztási pontra, amiben most vagytok, és ez egy kicsit már unalmas. Azt ugyanis már ismeritek, hogy ez a történet hogyan fog fejlődni. Azt is mondhatjátok szinte, hogy tudjátok mi az utolsó fejezet ebben a könyvben. Ismeritek a történetet és ez egy kissé unalmas, szenvedésekkel teli. Eljuttok a szétválasztási pontba és azt mondjátok: - Jó, rendben, készen állok arra, hogy egy nagy ugrást tegyek. Egyébként az ugrás akkor is megtörténik, hogy ha nem tesztek semmit. Ha eddig nem vettétek volna észre. Tehát belül az igaz szívetek meghozza ezt az ugrást. És ha azért tudtok ugrani, mert szeretnétek a szabad kifejezést, és azért tudtok ugrani, mert mögöttetek áll egy puskaporos hordó. Na vajon ki áll mögöttetek? Az igaz szívetek, a szellemetek áll mögöttetek.  Ő lök előre benneteket erre. Itt vagytok a szétválasztódási ponton, készen álltok arra, hogy áttörjétek ezeket. Tudjátok milyen ez, hisz sokszor megtapasztaltátok.
Telve vagytok izgalommal, kis félelemmel, aggódással, és múltbéli aspektusokkal, amelyek innen jönnek, a múltatokból, a lineáris idősíkotokról. Ők ezt imádják, imádják! (Pózolt egy fényképhez) Imádják! Annyira ragaszkodnak ehhez. Felismertétek ezt már? Aandrah ezt nagyon tudja, hogy az aspektusok annyira ragaszkodnak ehhez a múltbéli lineáris vonalhoz, hogy csak na! Az aspektusok annyira ragaszkodnak a múlthoz, ugyanis az megerősíti a saját magukról alkotott elképzelésüket, nem akarnak ettől eltérni, és azt sem akarják, hogy ti elengedjétek ezt, és ezáltal csak megerősödik a múlt. Ezáltal olyan lesz ez az egész, mintha egy nagy, vastag kötelet húznátok magatok után, és ezen a kötélen lógnak az aspektusok a múltatokból. Nos, itt vagyunk a szétválasztódási pontunkon. Én nagyon élvezem magamat, nem tudom, hogy ti hogy vagytok.

Na, igen. Tehát Itt vagyunk a szétválasztódási ponton, itt az ideje annak, hogy letérjünk már erről az időn alapuló tapasztalati működésről, és megnyíljunk egy teljesen új valóság észlelésre. Van egypár dolog, amiről döntést kell hoznotok, és nem mentális döntést, hanem érzésből induló döntést. Tudjátok, mi a különbség? Az egyik fejfájást okoz, a másik örömet. De tényleg!  Ez igaz! A mentális fejfájás, vagyis a mentális döntés, jaj, na, ismét a rózsaszín kalapnál tartunk. (a kezébe vette megint a kalapot) Na! És kicsi is a fejemre! (felvette a fejére, és alig fér rá) Nos, olykor megnő a fejetek, és a régi kalap többé már nem lesz rá jó! Hűha! Ez az én ajándékom neked! (Lindának átnyújtja a kalapot).

Nos, akkor hol is tartottunk? Szóval itt kint, itt az idősíkon kívüli tapasztaláson, szóval nem is itt ezen az idővonalon vagyunk,(mutat az ábrára) hanem kicsit mellette, de van egy részetek, ami azt gondolja, hogy továbbra is ezen a vonalon haladunk. Na mindegy! Szóval itt vagyunk ezen a szétválasztódási ponton, ami azt jelenti, hogy letérünk a régi útról. Van egy-két dolog, amit kérni fogok tőletek, hogy érezzetek bele, és döntsetek. A szívetekből hozzatok egy döntést és ne az elmétekből. Az elmétek és a szátok azt mondja, hogy igen, ezt akarom majd, persze! De előbb érezzetek bele. Nos, a szétválasztódási pont, amely nem csak rólatok szól, hanem az egész csapatról, a shaumbra csoportról, akivel továbbra is együtt fogok dolgozni. Na most, lehet, hogy lesz, akit itt az út mellett hagyunk majd, nincs semmi baj, valakinek takarítani kell az út mentén is. Hahaha, ez vicces volt ám!

Az első döntés
Szóval szétválasztási pont. Nos, egy-két döntést meg kell hozni. Befejeztétek-e már a feldolgozást, a gyógyítást? Én nem akarok tovább menni olyan emberekkel, emberangyalokkal, akik továbbra is imádják a feldolgozást, terápiázást és a gyógyításokat. És továbbra is van köztetek olyan, aki ezt szereti. Annyira megszoktátok már, az életetek részévé vált. Ez energiavámpírság. Valaki kárára teszitek, vagy a saját károtokra. Beleragadtok ebbe a körbe, és nehéz belőle kikerülni. Dráma is van benne, nagyon mentális a dolog, nagyon lineáris alapú az egész, mert a feldolgozás, a terápiázás az azt jelenti, hogy körbe és körbe rohangáltok a múltatok körül. Iszonyatosan sok energiát fogyaszt ez. Gyógyítás? Váhh (és behányt oldalra). Nos, nem unjátok még a gyógyítást? Ugye, hogy nem működött? Na jó, persze egy kicsit működött, de nem nagyon.
Általa tudatosítani tudtátok azt, hogy egy másik ember nem tudja helyettetek elvégezni a gyógyítást. És azt is tudatosítani tudtátok, hogy csak legomboltak rólatok 500 dollárt. Sokkal jobban tudtátok volna magatokon elvégezni ezt. Igen, tudatosítottátok általa, hogy vannak energiák. És persze, kihozott benneteket az elmétekből. De én nem akarok olyan lényekkel tovább menni együtt, akik továbbra is ebben a makyoba vannak beragadva. Nagyon sok energiát fogyaszt belőlünk, belőlem és mindnyájatok számára ez nagyon megterhelő. Megpróbáljuk majd az új könyveket megírni. De lehet, hogy ezek nem is lesznek könyvek, csak létrehozunk majd új potenciálokat, és ezt nem tudjuk megtenni olyanokkal, akik továbbra is a sebeket gyógyítgatják, akik össze vannak törve, és azokkal az emberekkel ezt nem tudjuk megtenni, akik továbbra is ragaszkodnak a múltjukhoz, és nem akarják elengedni azt. És ragaszkodnak ahhoz is, hogy az a kép bizony csak a hajót mutatta. Én ezekkel nem tudok együttműködni már. Elhiszitek ezt nekem? Tényleg? Biztos? Na jó. Hála istennek!
Tehát, akikkel tovább megyünk, együtt, kérlek benneteket, hogy ne terápiázzunk, ne gyógyítgassunk. Energia kiegyenlítés? Jó, rendben! Ha nem tudjátok mi a különbség közöttük, kérdezzétek meg Aandrah-t. Van egy nagy különbség. Igen sűrű energiakörnyezetben éltek, és olykor szükség van arra, hogy vegyetek egy mély lélegzetet, vagy fürödjetek egy jót a fürdőkádban, sétáljatok, és sokat lélegezzetek. Hogy jó zenét hallgassatok. Mert az energiakapcsolatotok mindenhez, minden részéhez a valóságotoknak és önmagatokkal is változásban vannak.
Most Cauldre emlékezetében lapozgatok. Úgy látom, elég öreg már. Ja igen! Emlékeztek még arra a  telefonra, amikor még dugdosták a kapcsolatot, hogy az operátor idekapcsolt, odakapcsolt, és átdugta a vezetéket? Nos, ez öt évvel ezelőtt volt? Nos úgy öt évvel ezelőtt néha napján egyszer kellett cserélni egy vezetéket. Kiszedtétek a régit, és bedugtatok valami új kapcsolatot. Nagyon ritkán történt ez meg, és arról panaszkodtatok is. És most, hirtelenjében, szinte tíz kézre van szükségetek, hogy folyton cseréljétek ezeket a kapcsolatokat, a kábeleket, és folyamatosan manőverezzetek velük. És eljuttok egy olyan pontra, ahol tulajdonképpen már nincs szükség erőfeszítésekre, maguktól is megtörténhetnek ezek a kapcsolódások. És ti hátradőlhettek, és onnan figyelhetitek, hogy milyen rugalmasak vagytok. Összekapcsolódtok a földdel, összekapcsolódtok azzal, amit fényenergiának hívtok. Igen, itt van ez a folyamatos áramlása a pránának, azt hiszem, életerőnek hívjátok. Ehhez kapcsolódtatok valahogyan régen, mint ahogy mindenki más, belekapcsolódtatok a nagy mátrixba. Legyetek csak bolondok! Ugye? Ugye? Nevessetek! Oh, jó ez a mai közönség!
És elfelejtettétek, hogy mi is ez. Most pedig az történik, hogy továbbra is itt van ez az életenergia, de egy másfajta áramlással bír, amibe belekapcsolódtok. Régen újra és újra ugyanabba az áramlásba kapcsolódtatok bele, és abból szerettetek volna többet és többet, amit megszoktatok már. Most pedig megtanuljátok, hogy hogyan tudtok az áramlásnak egy új részébe belekapcsolódni. És már nincs szükségetek annyi életenergiát kivonni. Mert végül, az összes eddigi kapcsolódásokat meg fogjátok szűntetni. De ezt majd egy következő beszélgetésben tárgyaljuk meg. Nos, térjünk csak vissza, tehát a terápiázásra. Ha folyamatosan ebbe vagytok beleragadva, a jelen pillanatnak semmi köze az időhöz. A jelen pillanat az nem ma van. A jelen pillanat, az a tapasztalat, amely épp most bontakozik ki, és a tapasztalat, ami kibontakozik, nagyon úgy néz ki, mint egy hologram. Nézzétek meg minden irányból, fölülről, lentről, és ismerjétek fel, hogy annyi minden történik még azon túl, amit elsőre láttok.
Nos, akkor a terápiázás. Végeztünk a terápiázással, ugye? Végeztetek? Azt mondjátok, igen, azt mondjátok, szerettek engem reggel, de… Persze! Holnap reggel! (nevetés)  Áorgh (amint iszik a kávéból) Linda tudja, hogy kell ezt csinálni! Áorgh… Mint egy nagy doromboló cica! Áorgh…

Na, tehát a szétválasztási pontnál tartunk. A gyógyítások, a terápiázások, mindezek (ír a táblára Adamus) mindezek a múltról szólnak. És ha a múlt, már nem az a múlt, szükség van még ezekre? Nem, nem, egyáltalán nem! Ugye ,hogy milyen egyszerű ez?

Második döntés

Nos, második pont, következő pont, szétválasztási pont. Ez nagyon régi dolog. Nem tudok továbbhaladni egy olyan csoporttal, vagy egyénekkel, akik továbbra is folytatják a keresést, mert a keresés, kutatás magába foglalja azt, hogy van valami, amit sosem kapsz meg, valami, ami kívül van. Azt gondoljátok, hogy vannak titkok, és misztériumok. Rajtatok kívül nincs semmilyen misztérium, ti vagytok olykor a misztérium. Háhá, háhá! Ez vicces volt!
Szükség lenne egy gombra esetleg, ami kiírja, hogy nevessetek? Egy jelre, persze oké! Nos, igen…

Cauldre eltűnt egy pillanatra, én nem tudom hogy hova ment. Na jó! Na jó, vissza kell őt hívjuk! Várjatok csak! Vegyünk egy mély lélegzetet!
Na, jól van, nos, hát eltűnt egy pillanatra. Annyira zavarba jött valami által. Vajon mi által? Általam! (nevetés)

Nos, tehát a kutatás, a keresés. Ha kerestek, kutattok, azt a benyomást keltitek, hogy van valami, amit nem tudtok, és ezért külső tevékenységre van szükségetek. De nincsenek misztériumok. Nincs semmilyen misztérium. Persze van a feledés, ami beáll, ami megtörténik. De szinte van egy vágyakozás, van egy csábítás arra, hogy folytassátok a kutatást. Ez egy szenvedéllyé válik, egy életcéllá. És ezt mindannyian ismeritek, akik itt vagytok, hiszen átmentetek ezen. De mi, ahova innen megyünk, az a felfedezés, a tapasztalás lesz. Az, hogy kérlek benneteket, hogy többé ne keressetek, kutassatok, az is jelenti, hogy a múltról egy korlátozott képetek van. Nos, úgyhogy ne keressünk már, hanem fedezzük fel azt, ami már most itt van a potenciálok eme széles mezőjében.
Fedezzük fel, hogy megteremthetitek azt, amit szeretnétek. Fedezzétek fel, hogy nincs az univerzumban semmi olyan lény, aki rendelkezik azokkal a hatalmas, nagyszerű válaszokkal, amelyet az emberek keresnek. Tudjátok, én elképedek azon, hogy az emberek olyan mélyen belemerülnek a múltba, hogy vajon mi is történt 2000 évvel ezelőtt Jézus Krisztussal?
Először is, ez nem lesz egy pontos válasz. Tényleg nem! Másodszor pedig ez részét képezi a múlt kutatásának. Tudjátok, van a múlt kutatása és a jövő kutatása, és egyik sem fog benneteket sehova elrepíteni, elvinni, eljuttatni. Nem fogja nektek megadni a most megtapasztalását, a teljes megtapasztalását nem fogja nektek megadni.
Ha azon gondolkodtok, hogy mi történt 2000 évvel ezelőtt, 5000 évvel ezelőtt, vagy épp Atlantiszban, beleragadtok. De ez nem számít, mert a történelem hamis. Nem igaz, mert korlátolt. Általában csupán egy ember szemléletéről van szó. És ők pedig a rózsaszín kalapot csupán szemből látták, és nem az egész képet, hogy valójában mi történt. Például amilyen történeteket Jézusról hallottam!
Hát, ő szeretne leugrani a keresztről. Mert ezek nem igaz történetek. Ezek nagyon korlátolt, és szomorú történetek. Jézusnak igen is nagyon jó élete volt, tényleg! Persze, ő is elszenvedte az emberi kihívásokat, ahogy ti is, de higgyétek el, hogy jó élete volt. Az ő célja az volt, hogy egy érzéki emberi lénnyé váljon, és hogy élvezze az életet.
Szóval miközben zajlik a kutatás, a keresés, az korlátoz benneteket. Végeztetek ezzel? Igen. Fedezzetek fel helyette!

Harmadik Döntés
Na, a következő a listánkon (Adamus ismét ír) a sikerre való törekvés. A siker vágya, vagy pedig a beteljesülésnek a vágya. Igen, ez benne van a DNS-etekben, és az ősi karmátok hozza ezt bennetek. Én most nem a bőségről beszélek, hanem a célokról, a céljaitokról. Bennetek volt ez a vágy, hogy sikeresek legyetek, hogy sikeres spirituális emberek legyetek, hogy sikeres üzletemberek legyetek. Hogy egy kiteljesedett szülő legyetek. És miért fontos ez? Nagyon pragmatikusak vagytok. Igen. Ez megerősíti ugyanis az identitásotokat, az arról alkotott elképzeléseteket, hogy kik vagytok. Néhány aspektusotok eléggé legyengített benneteket, és ezt pedig megerősítette volna a sikeresség, az, amit gondoltok magatokról.
Én most ezzel nem azt mondom, hogy a teremtés és a kibontakozás, az valami rossz. Nem azt mondom, hogy ez egy negatív dolog, de az elme rákattan a célokra és a sikerekre. És ti ez alapján ítélitek meg magatokat. Hogy mennyi pénz van a bankban, hogy hogyan birkóztok meg a kapcsolatokkal, vagy a sportokban mit értek el. És nem tudtok továbblépni mindaddig, amíg ez egy meghatározó kritérium az életetekben. Ha azt gondoljátok, azt mondhatjátok, hogy: - igen, majd tovább lépek Adamussal, és a shaumbrával, a Crimson tanáccsal és megmondjátok a többieknek, hogy na, nézzetek rám, én már a következő szintre lépek, nézzétek, mit értem el! Akkor pont, hogy a lényegről maradtok le. Olyan gyakran ez a beteljesedés a múltatokból indul ki.  Próbáltok az aspektusaitokkal együttműködni, dolgozni, akik azt mondják, hogy ti szarok vagytok, gyengék vagytok, buták vagytok. Próbáltok velük egyezkedni, ugye a sikereiteket próbáljátok nekik megmutatni, és azt mondjátok, hogy: - Nem, nem! Nézzétek, ezt és ezt már elértem, úgyhogy én rendben vagyok! Ők, pedig nevetnek rajtatok, mert ők tudják, hogy mindez majd összeomlik. Hogy a sikereitek összeomlanak majd.
Ha sok pénzt csináltatok, akkor el is fogjátok veszíteni azt a pénzt. Ha szépek és erősek vagytok, akkor végül gyengévé váltok. Az aspektusok pedig tudják, hogy mi fog végül történni, hogy ezek mind elillannak majd.
Ez nem rossz dolog ám, mert ezek csupán energiák, amelyek változásban vannak. Én nem azt mondom, hogy minden pokollá válik végül, hanem minden folyamatos változásban van, minden folyamatos fejlődésben van. És amilyen könnyedén csináltok pénzt és veszítitek azt el, képesek vagytok még több pénzt teremteni. Majd adjátok is ki! Hozzátok egy tudatos döntést, hogy kiadjátok, és utána nézzétek, hogy jön be még több és több pénz. Adjátok ki! (és elkezdi osztogatni Cauldre pénzét a közönségnek) Igen, adjátok ki! Mert sokkal több fog visszajönni hozzátok! Bejönni, újra. Nincs semmi, amin most itt ki kéne akadni! (Lindának mondja) Mielőtt otthonról elindultok, azért nézd meg légy szíves a zsebeit, légy szíves Cauldre-nak.
LINDA: Azt gondolod, meg kell nézzem? De hát én nem az anyja vagyok.

ADAMUS: Nos, tehát, ezek az elképzelések a sikerről, hogy mit kéne magatokból kihozni, ezeket a tanáraitoktól, szüleitektől kaptátok ezeket a programokat. És ezek által ti folyamatosan próbáltátok az aspektusaitokat manipulálni. De ez mind nem számít. A tapasztalat számít. Itt ebben nincsen célunk, egyszerűen arról van szó, hogy engedjétek meg magatoknak, hogy tapasztaljatok egy új módon. Tudom, hogy most itt próbáljátok ezt a fejetekben értelmezni. Ezt hagyjátok abba. Nincs már ezekre a dolgokra szükségetek. És furcsa módon a következő definíció, illetve ezeknek a dolgoknak a továbbfejlődése mindentől függetlenül megtörténik. Természetesen ez nem siker, valami, amit elértek: a bőség és az áramlás, hanem akkor jön, hogyha kiterjedtek az időn alapuló tapasztalati létezésen túlra. Hogyha a saját jövőtökből jöttök, ha a saját fejlődésetekből jöttök vissza, vissza a saját tapasztalatotokba. Mert hirtelen választani fogtok majd. Nem próbálkozni fogtok, és sikereket elérni akartok, hanem amikor a ti saját jövőtökből jöttök vissza a választott tapasztalatotokba, abból, amit ti a múltatoknak hívtok, de valójában ez a fejlődésetek. Akkor nem kell majd aggódnotok a sikereken, a beteljesüléseken, a gyógyulásokon, mert, amit szeretnétek az már itt lesz, és rátok fog várni. Ez egy őrült dolog, ugye? Az elmének annyira nem tetszik. De csak képzeljétek el magatokat szabadon, úgy, hogy már eleve felemelkedtetek. Hogy már a vagyokban vagytok benne. Most pedig szabadok vagytok, a nem lineáris pillanatban, hogy megtapasztaljátok, hogy hogyan juttok el oda. Mindez oda kapcsolódik a Keahak-hoz, amit ugye a múlt hónapban beszéltünk.

Behívni az Energiát
Mondtam nektek korábban, hogy az energia, ….hogy van egy hatalmas mező, tele energiával, egy tartály, ami rátok vár és sosem tud kifogyni, annyi van belőle. Annyira sok energia áll rendelkezésetekre, hogy akár játszhattok is vele, és mégis jut majd mindenki számára. Annyira régi ez az elgondolás, hogy az energia véges. Rengeteg energia van, bőségesen van belőle. Körülöttetek, tehát ott van ez a hatalmas mennyiségű energia, amely arra vár, hogy aktiváljátok, hogy szólítsátok, hogy hívjátok be a valóságotokba.
Ahogy mondtam a múlt hónapban, az elme, a gondolataitok nem igazán tudnak sok energiát behívni, főleg azért mert az elme önmagában annyira korlátolt, hogy csupán korlátolt mennyiségű energiát tud behívni. És ezért akármit is tesz az elme, mindig beleépíti a korlátozás lehetőségét és tulajdonságát. Értitek ezt? Mert Cauldre tényleg el van tűnve. Elveszett útközben. Én mondtam neki, hogy ez nem egy könnyű feladat…(nevetés)
Nos, tehát az elme hisz ezekben a korlátozásokban. De amint a tudatosság testbe fejlődünk tovább, nincs szükség arra, hogy az elmétekkel szembe szegüljetek, hanem arra van szükség, hogy integráljátok magatokba. Az érzelmek és a drámák ugye több energiát tudnak behívni. Az energiák ott vannak kint, semleges állapotban, és arra várnak, hogy aktiváljátok őket. Ha egyszer aktiválódtak, akkor tudnak előre-hátra menni, minden irányba, föl és le, oldalra is tudnak haladni. Ezek az energiarészecskék várnak. A drámák és az érzelmek nagyobb töltetet tudnak létre hozni, mint az elme, ezért használják az emberek a drámát és az érzelmeket arra, hogy beaktiválják ezeket a részecskéket, és több energiát tudjanak bevonzani az életükbe. Ettől olykor hangos, harsány lesz az életük, olykor szenvedéssel teli, nem kényelmes. Az elme számára előre megjósolhatatlan eredményeket hozhat. És ezt nem szeretik az emberek, nekiállnak hadakozni az elméjükkel, és azt mondják: - Én ezt nem szeretem! Én nem szeretem ezeket az érzelmeket! Lezárják magukat, az energiák lecsillapodnak, egy ilyen csend beáll, és akkor erre azt mondják az emberek: - De hát valamire mégiscsak szükségem van!
És akkor újra beindítják az érzelmeket, ezt mindannyian ismeritek. Jönnek az érzelmes időszakok, utána elcsendesedés, és akkor, amikor a dolgok kezdenek stabilizálódni, akkor ismét az emóciók, az érzések felé fordultok. És megint kéritek a történést. Bevonzzátok az energiát, utána pedig panaszkodtok miattuk. Az igaz szívből jövő energiák, az esszenciális energiák azok, amik nagyon nagy mennyiségű energiát tudnak behívni. Ha megvan a szándék, hogy megnyíljatok erre, ha hajlandók vagytok felfedezni, hogy mi van az igaz szívben. Valószínűleg nem az, amit itt gondoltatok az elmétekben, és nem az, amit a drámákban kijátszottatok.
Az igaz szív az valódi, és mindent átölelő, igaz érzés. A kérdés, ami itt felvetődik, hogy miért nem jellemzőbb ez, miért nincs ez annyira jelen? Egy bizonyos pontban, az emberi utazás során, amikor elkezdtetek hinni a múltban, elkezdtetek ragaszkodni a történethez, a történelemhez. Elkezdtétek a figyelmeteket arra irányítani, hogy mi történt ott, akkor. Hogy mi történt a sebetekkel, és elkezdtétek a figyelmeteket egy lineáris módon irányítani, akkor ezzel az igaz szívetek, az önvalótok észlelését lekapcsoltátok. Ez továbbra is itt van, persze, továbbra is itt van, csak arra képeztétek ki magatokat, begyakoroltátok, hogy hogyan tudjátok figyelmen kívül hagyni, nem tudomást venni róla. Mikor megpróbál előjönni, akkor úgy viselkedtek, mint egy képzett ninja, aki el tudja nyomni, és el tudja játszani, hogy ez nincs is itt, pedig itt van. Itt van most éppen. Látjátok, hogy mi ma egészen más valóságban vagyunk? Mi ma nem a lineáris valóságot követjük, valahol másutt járunk. És ebben a valóságban valójában tudjátok érezni az igaz szíveteket. A gond csak az, hogy az elméteket csak behoztátok ide! De nem olyan mértékben, ahogyan azt használjátok általában.

Az Igaz Szív

Nos, akkor mi az? Mi az, amit szeretnétek megtapasztalni? És ez most az érzésekre vonatkozik, ez a kérdés. Tudjátok, amikor felteszem ezt a kérdést, hogy mit szeretnétek, megkapom a választ, hogy egymillió dollárt. Persze azt mondom, jó rendben. De valójában belül, az igaz szívetekben kapcsolódjatok csak össze az igazi érzéseitekkel. Mi az amire vágytok? Vannak, akik nagyon anyagi dolgokat mondanak, és ezek mind rendjén valók, de nem feltétlenül ennyire fontosak.

Amikor ebben a valójában sokkal valóságosabb tudatosságban, térben vagyunk, és leléptünk a lineáris utatokról, akkor érezzetek bele, hogy mi van az igaz szívetekben! Mi az, ami örömet adna számotokra, ha megtapasztalhatnátok. Mi van ott belül?

Vegyetek egy mély lélegzetet!

És vegyetek még egy mély lélegzetet, és menjünk egy kicsit tovább.
Hagyjuk el az idősíkot, a múltat, és engedjük el azt, amit jósoltatok magatoknak, mint jövőt. Mi van ott valójában? Mi okoz örömöt? Mi jelenti az örömöt?

Amikor az igaz szívetekbe kerültök, akkor egyébként a fejetek, az elmétek nem próbálja meg kitalálni a választ, hanem az érzésekbe kerültök. Az érzékelésbe, a tapasztalásba. Na, mi van ott? Amikor az igaz szívetekbe léptek? Mi az, amitől dalolni kezdtek, kiterjedni, táncra perdültök? Mi az, amitől szabadnak érzitek magatokat? Ha beleéreztek az igaz szívetekbe, nem belegondoltok, hanem beleéreztek? Amikor beleéreztek az igaz szívetekbe? Mi ad számotokra szabadságot?
Vegyetek egy mély lélegzetet, lélegezzetek ezzel tovább.
Hogyha gondolkodni próbáltok rajta, akkor ezt most engedjétek el.
Én az érzésekről beszélek. Arról, ami meleggé varázsolja a hasatokat, kiterjeszti a mellkasotokat. És nem feltétlenül vannak rá szavak, hogy kifejezzük, hogy mi is történik. Menjetek az igaz szívetekbe! Mi hoz számotokra szabadságot?

És ha azt mondjátok magatoknak, hogy: - Én nem tudom,..- Ez belefér, lehet, hogy ez egy első lépcsőfok. Hogy nem tudjátok, mert nem az elmétekkel próbáljátok most a választ megkapni. Ez egy érzés, amit keresünk, és lehet, hogy hónapok is beletelnek majd, talán évek, mire egy szót tudtok találni, ami ráillik.
Kérlek benneteket, hogy menjetek vissza ebbe a tapasztalásba. Tapasztaljátok meg, hogy mi az, ami szabadságot hoz számotokra. Merüljetek el benne újra és újra, anélkül, hogy szavakat próbálnátok rá aggatni. Egészen addig, amíg nem érzitek úgy, ahogy egy vulkánkitörést. Egészen addig, amíg nem itt fent a fejetekben nézitek, vagy keresitek ezt, hanem itt, belül. Egészen addig merüljetek el újra és újra benne, amíg az egész testetek nem ragyog fel tőle. Amíg teljesen nem érzitek, annyira, hogy táncra akartok tőle perdülni. Tudom, hogy valaki most azt mondja, hogy: - Ugyan, most mi a francért kellene táncolnom! Ki a francot érdekel?
Cseszettül nem izgat! Csak megtörténik. Tudjátok? Na, ez az. Ez az. Ez az érzés az, amely nem az elméből jön. Na, ez az érzés az, ami óriási mennyiségű energiát hoz be. Óriási mennyiségűt.
És innen, amiképp ráhangolódtok erre, minden egyéb mellékessé válik És nagyon könnyedén, döntések által jön minden. Pénz? Semmi gond! Egészség? Egyensúly? Nagyon könnyű! Egy lélegzettel. A megfelelő kapcsolat? Nem azt mondtam, hogy rossz kapcsolat, mert abból már elég volt, hanem megfelelő, jó kapcsolatok a megfelelő emberekkel, olyan emberekkel, akik stimulálnak, bíztatnak benneteket. Akik arra válaszolnak, hogy kik vagytok valójában. És nem a múltatokra. Na, hát ez egy komoly dolog. Olyan embereket vonzotok be általában, akik a múltatokra reagálnak, nem rátok. A múltatokra reagálnak. Jönnek a kötéllel utánatok.
De képzeljétek el, hogy könnyedén vesztek egy lélegzetet, és az emberek rátok reagálnak, a szuverén lényre, és így lépnek be az életetekbe, és nem azért jönnek be az életetekbe emberek, mert ott van az a rühes karma. Ez egy elképesztő dolog.

Keahak

Nos, beszéltünk a Keahak-ról, ami annyit tesz, hogy az energia áramlásban van, mozgásban, cselekvésben van.
Azt jelenti, hogy ti szellemként tapasztalatban vagytok, ezt a kettőt összehozzátok, és az egy nagyon dinamikus dolgot ad ki. Ebben a Keahak állapotban, amelyben össze vagytok kapcsolódva a valódi érzéseitekkel, nem itt fent az elmében, hanem itt lent, belül. Azt kértem tőletek, hogy tegyétek fel magatoknak azt a kérdést, később, hogy mi az, ami felszabadít benneteket? Mi az, ami szabaddá tesz? Ez egy jó kérdés ahhoz, hogy az érzéseitekbe kerüljetek.

A közönség részéről elhangzik egy kérdés: - A választ is megadnád?

Adamus: - Nem. Nem. Egyszóval válaszolva: nem. Ez az én felfedezésem lenne, és nem pedig a tiéd. Az lenne a válaszom, hogy én mit szeretnék megtapasztalni. Mi az, ami benneteket felszabadítana emberi szempontból. Edit? Nem, ez itt most a te makyodról szól, ez itt mind makyo!

Linda: - Tudnátok ezt még egyszer elmondani a mikrofonba? Köszönöm! Hogy a többiek is hallják?

Edith: - Én nem a makyora gondoltam! Én azt kérdeztem, hogy lehet-e ez egy feltétel nélküli szeretet és elfogadás önmagam felé, és Adamus erre azt mondta, hogy makyo.

Adamus: - Mert én látom, és azt gondolom, hogy a többiek is látják, hogy ez innen fentről jön, innen az elmédből. Ez egy édes, aranyos kis sablon.

Edith: - Igen, de kapcsolódik hozzá egy kis aranyos érzés itt bent is!

Adamus: - Igen, na, ebben a jó kis kellemes érzésben kell, hogy legyél, itt játsszál benne, magaddal. Lehet, hogy nem is kell hozzá szavakat kapcsolni, mert sokkal többről van szó, és mélyebb dolgokról van szó. Óriási mennyiségű energiát hoz be a pillanatba. És ebben a pillanatban, csak elérkezünk ide, és ebben a pontban tehát meghozhatod azokat a döntéseket, amelyek az életed világibb oldalára vonatkoznak. Hirtelen felismered.
Keressünk egy másik szót, Cauldre? Szóval mi az, ami előhozza a legjobbat az esszenciádból ebben a fizikai, érzéki tapasztalatban. Minden egyéb szinte esetlegessé válik. Utána szó szerint, elkezded majd irányítani az energiákat. Ilyen egyszerűen, mint egy varázspálcával. Ide a pénzt! Oda az egyensúlyt! Oda a szellem, a lélek, a test integrációját! Oda a kapcsolatokat! Tényleg, mint egy varázsló. Látom, hogy vannak köztetek, akik az érintő képernyőt használják. És ugyanilyen könnyedén tudjátok az energiát ide behozni, hogy beteljesítsétek ezt vagy azt. Hirtelen felismeritek, hogy az emberi függőségbe nem fogtok beleragadni, az emberi mintákba nem ragadtok majd bele. Mert a múlt nem úgy történt, ahogy gondoltatok rá. Tehát nem kell félnetek attól, hogy beleragadtok a régi trutyikba, és lehettek rendkívüli módon bátrak az energiák irányításában, hogy különböző helyre irányítsátok azokat. És ha attól tartotok, hogy másokat fogtok ezzel bántani, higgyétek el, hogy nem fogtok. Ha azon aggódtok, hogy önzővé váltok, nem lesztek azok. Nézzétek csak, kiadhatjátok a pénzt úgy, ahogy én tettem az előbb, anélkül, hogy aggódnotok kellene miatta.
Persze ez Cauldre-nak a pénze, miért nekem kellene aggódni miatta?! –(nevetés) (és tovább osztogatja a pénzt) Szóval nem kell aggódnotok miatta, mert csak huitty…, újabb és újabb pénzt hívtok be! Nem kell amiatt aggódnotok, hogy hedonisztikussá váltok, én tudom, hogy van köztetek, aki ettől fél. Mi van, ha elengedem a félelmeket és hedonisztikussá válok?
Nem leszel az. Egyszerűen nem tudsz ebbe beleragadni. Tényleg. Az is nehéz lesz számotokra, hogy bizonyos ügyekbe beleragadjatok. Tudom, hogy vannak olyanok köztetek, akik élvezték ezt eddig, de már nem fogtok beleragadni úgy, mint eddig. Hanem élvezni fogjátok. Benne lesztek.

A Keahak Projekt

Nos, mindezek után elmondom, hogy szeretnék egy Keahak csoportot létrehozni, egy kísérlet erejéig, egy tapasztalat erejéig. Sajnálom, hogy ezt eddig nem említettem (mondja Lindának) szeretnék intenzíven 99 emberrel együtt dolgozni, az elkövetkező 1 évben, április 12-ig, 2012-ig. Jó dátum, igaz? És szeretnék együtt dolgozni ezekkel az egyénekkel rendszeresen, rendszeresen kapcsolatban leszünk 99 emberrel. Kiadásokkal fog járni az, hogy ebbe a csoportba belekerüljetek, mert nagyon sok hozzá kapcsolódó munka lesz a Crimson Circle részéről, de ez a ti befektetések a saját magatok részéről. Lesznek rendszeres házi feladatok, rendszeres dolgok, amiket meg kell tennünk, meg kell tennetek. Olykor szidni fogtok engem… Olykor csak? Szóval gyakrabban fogtok engem szidni. Naplót kell majd vezessetek, és ezeket a naplókat meg kell, hogy osszátok a csoporton belül. Arra kérünk majd, hogy csoportos beszélgetésben vegyetek részt, vagy szermélyesen, vagy a technológiákat használva, az interneten keresztül. Az is feladat lesz majd, hogy hetente egy éjszaka, álom állapotaitokban egy intenzívebb munkafolyamatban részt vegyetek. Lehet, hogy a következő napon mosott szarnak fogjátok érezni magatokat, de ez mind belefér, mert aztán ezen túllendültök. Tehát egy írott naplót kérek majd. Azt fogom kérni tőletek, hogy vezessetek feljegyzéseket, mert szeretném, ha dokumentálva lenne a 99 embernek a fejlődése. A klinikai eredmények. A kibontakozása annak, hogy a Keahakot hogyan tudjátok az életetekben alkalmazni, hogyan tudjátok az energiát mozgásba hozni, a szellemet mozgásba hozni, és az energiatartályból az energiákkal miképp tudtok dolgozni ezekben az új időkben. Ez, kedves barátaim, ez tíz lépéssel meghaladja az első közös kísérletünket, amit ugye itt csoportosan hajtottunk végre. Itt sokkal-sokkal többről van szó, és sokkal több minden fog kijönni. Legyen szó könyvről, vagy pedig tanfolyamról, amit majd a tanárok tartanak. Mindezt majd kibontakoztatjuk a következő 1 évben. A Keahak projektnek fogjuk elnevezni, és most ezt nem azért mondtam, hogy Lindát vagy Cauldre-t kiborítsam, Cauldre már úgyis eltűnt egy ideje. Nem tudta ezt kezelni. Nos, a részleteket majd kidolgozza a szuper kis csoportunk. Nos, akik nem direkt módon vesznek részt ebben a csoportban, ebben a projektben, választhatják azt is, hogy indirekt módon, energetikailag és tudatosan kapcsolódhatnak rá.
Nem lesz előírás az, hogy jegyzeteljetek napi szinten, nem vesztek majd részt a csoport beszélgetéseiben, de energetikailag kapcsolódhattok hozzá. Ahogy kapcsolódtok a shaumbrához, a Crimson Circle-höz, vagy az Awakening Zone rádió energiájához. Ha szeretnétek ebbe a csapatba beletartozni, csatlakozni hozzá, akkor néhány jellemzőt elmondok. Természetesen nem az összeset. Az egyik fő jellegzetessége az, hogy intenzív lesz, nagyon-nagyon intenzív lesz, lehet, hogy frusztrációs tüneteket okoz majd időszakonként. Változást, fejlődést, evolúciót hozhat. És teljes mértékben kiragadunk majd téged az idősíkon alapuló tapasztalataidból. És hogy ha kötődsz a történelmedhez, és a történelem olykor a családot jelenti, a munkát jelenti, azokat a dolgokat jeleni, amikhez nagyon szeretsz ragaszkodni, akkor lehet, hogy ez nem a te számodra szól ez a projekt. Mert a múltadtól el fog szakítani. Ha szereted a terápiázást, a gyógyításokat, ha továbbra is a sérült harcos vagy, akkor lendüljünk ezen túl, akkor ez a csoport nem a te számodra szól.
Ha továbbra is a sikert keresed, ha továbbra is szereted a szellemi kutatásokat, a keresést, akkor ez a csoport nem lesz a megfelelő a számodra. Nem fogsz örülni neki, és szeretnéd majd visszakapni a pénzedet, amit aztán nem fogunk neked visszaadni. Na, de nevetést kérek! Az angyaloknak egészen másfajta humorérzékük van, mint az embereknek (Linda eléggé komolyan néz rá)
Igen, az emberek képesek nevetni a mások kárán, de a sajátjukon nem. Az angyalok, …néhány angyal képes önmagán is nevetni. És ez a legjobb humor.

Nos tehát ez a projekt, ide tartunk. Természetesen mindenki részt akar majd venni benne, de 99fő lesz majd a vezető csoport.

Kérdések és válaszok

Nos, és ezek után  a hátralévő pár percben néhány kérdést szívesen fogadnék.
Linda érkezik majd a mikrofonnal azokhoz, akik felemelik a kezüket. Hátul, hátul! Ott vannak!

Linda: - Jó rendben!

Adamus: Igen? Én értem. Kérhetlek, hogy álljál fel, hogy a világ lássa a szépségedet?

Shaumbra nő: - Azt mondtad egy időben, régebb óta mondod már, hogy Gaia elhagy bennünket. A kérdésem az, hogy beszéltem már Gaiaval.

Adamus: - De mi a kérdés?

Shaumbra nő: - Nos, én azt hallom, hogy Gaia nem megy el. Van itt valami gond, valamit nem hallok én jól?

Adamus: - Állj, állj csak meg! Kitűnő kérdés! Gaia elmegy most, vagy nem? Számít ez egyáltalán? Hacsak nem osztod be az energiákat, és jegyzeteled, hogy mi történik épp a Földön. Rajtatok múlik. Na! Beszéljünk egy kicsit a megkülönböztetésről. Rengeteg dolog történik, amint tudjátok. Nem kell hozzá jósnak lenni, hogy felismerjük, hogy nagyon sok minden történik. Majd mindez zavarossá válik, mert összegyúrjátok azzal, ami bennetek történik. Részben ezt azért teszitek, mert azt mondjátok, hogy párhuzamosan történik bennetek és a külvilágban a dolog. Igen, azért mert néhányan azt gondolják, hogy Gaia elmegy, és én nem holnapra gondolok, hogy holnap fog elmenni, hanem az elkövetkező évezredekben, talán az elkövetkező egy évezredben, vagy 5 évezredben. Nos, hogy ha a tekintetben nézitek az időt, hogy milyen régóta van itt Gaia a földi idő szerint, akkor ez elég gyors történést jelent persze.
Nos ez egy gyengéd elengedés lesz, távozás. Hogyan különböztetitek meg, hogy mi az, ami rólatok szól, és mi az, ami a külvilágtól érkezik? Ugyanis ezek egybe épültek, összekapcsolódtak, egymásba áradnak. És alapvetően, ami kívülről történik, az általában a bennetek történt dolgoknak a tükröződése. Nos, tehát egy nagy részetek integrálódott, régi aspektusok eltűntek, hogy aztán egy más módon kapcsolódhassanak. Ez igazából nem számít. Nos. De akkor hogy tudjátok megmondani, különösen a külvilág eseményeit illetően, hogy mi is történik valójában?
Ugye nem a gondolkodásra szeretnélek sarkallni benneteket, mert akkor megint összezavarodtok. Csukjátok be a szemeteket, ugye ezt tehetitek! Vegyetek egy mély, lassú, gyengéd lélegzetet az orrotokon át. Érezzétek az orrotokon keresztül az energiát, szagoljatok bele a tudatosságba. Ha a szomszédotokat érzitek, a szomszédotok szagát, akkor lehet, hogy arrébb vonultok. Szagoljatok bele, hogy mi van a levegőben, és ahelyett, hogy az elmétekbe lélegeztek, lélegezzetek a tudatosságtestetekbe, lélegezzetek önmagatokba, a vagyokba, anélkül, hogy próbálnátok bármit is elérni most.
Egyszerűen csak érezzétek az energiátokat.  És ha lélegeztek, és éreztek, anélkül, hogy meg akarjátok határozni, hogy mit is, csak érezzetek. És miután megengedtétek magatoknak, hogy beleérezzetek, ismét anélkül, hogy megpróbálnátok meghatározni, hogy mit is éreztetek, engedjétek el. A definíció, a meghatározás majd elér hozzátok. Lehet, hogy a következő pillanatban, vagy holnap, és hirtelen meg fogjátok kapni a választ. Sokkal jobb választ, mint amit én adhatnék nektek. Mert ugye nekem szavakat kell használnom hozzá. Össze kell sűrítsem, be kell korlátoznom, amit mondani akarok.
Majd megértitek, hogy Gaia elmegy-e, vagy sem. Utána pedig, beleéreztek abba, hogy mi a következő földi esemény, ami majd megtörténik. Én most nem arról beszélek, hogy prófétává váljatok, vagy médiummá, látóvá, hanem arról, hogy beleéreztek az energiákba, hogy mi történik éppen most. Nem arról van szó, hogy megmondjátok, hogy a következő földrengés Dél-Kaliforniában fog majd bekövetkezni ekkor és ekkor, hanem arról beszélek, hogy milyen energiamozgások vannak most éppen. Kérlek benneteket, hogy csukjátok be a szemeteket, amikor ezt teszitek, mert a szemetek a legnagyobb csalást okozza a valóságérzékelésben. Igen, a szemek mindig csalódást okoznak, és illúziókba kevernek benneteket. Mikor belélegeztek, engedjétek meg magatoknak, hogy érezzétek az energiákat. Mindig, amikor történik valami, van egy energiamozgás, az benne van a levegőben, ott vibrál. Nemcsak az oxigén, hanem körülöttetek ott van, és bele tudtok érezni, szagolni. Azt mondom, hogy ez a legpontosabb érzékelés, mert olykor a fületek, a hallásotok nem működik annyira pontosan, mert túlontúl kapcsolódik az elméhez. De ez a szaglás, érzékelés, nagyon pontos. Ez a szaglás, ez az intuíció. Ha beleéreztek, beleszagoltok, és nem az elméteken keresztül akarjátok a választ megkapni. Megjön az magától, a válasz. Gaia? Hát persze, hogy elmegy. Nem tett már elég szolgálatot az emberekért, a bolygóért? Nincs itt az ideje annak, hogy visszavonuljon? Dehogynem. Azt gondolta, hogy Atlantisz után visszavonul, de hát aztán ti gödröt ástatok a Földbe, és elástátok magatokat, úgyhogy ő is itt maradt.
Na, itt az ideje neki! Szeressétek, tiszteljétek, és legyetek hálával íránta. Gaia egy szellem. És ahogy ti is beszálltok egy projektbe, amit ugye közületek tenni is fognak néhányan, hogy a fizikai és a nem fizikai univerzumban bizonyos bolygókhoz elmentek, szuverén létállapotokban. És pontosan azt teszitek majd, amit Gaia tett. Az életerőtöket beleengeditek, belelélegzitek majd élettelen sziklákba, fent az égben. Beleárasztjátok az életenergiátokat, és tisztelni fogják azt a bolygót, amit rólatok neveznek el. „Pete” bolygót. Pete bolygó szellemét. Az a szikla életre kel majd, és valószínűleg rendelkezik majd ennek a fizikai bolygónak az adottságaival. Mert egy olyasvalaki keltette életre, aki tapasztalt itt a Földön. És ha ebből kicsírázik majd az állatok királysága, és a növények királysága, és olyan energiákat, életenergiákat szív majd be a kozmoszból, melyek mindenféle spirituális családokból származó angyaloktól jönnek, akik megérkeznek oda egy időre, és megtanulják, milyen tudatosság testben létezni.  Érzéki fénylények vágynak majd az anyagban való tapasztalásra. És ez a Pete bolygó lehetővé fogja tenni ezt számukra. És nem gondoljátok, hogy Pete bolygó azt mondja egyszer, hogy: - Na jó, átadom nektek a játszóteret most már. Pete majd vágyni fog arra, hogy tovább lépjen, hogy lélegezzen, és táncoljon csak a saját kedvére, hogy veletek, néhányatokkal együtt vigadjon egy időre.
Nos, igen, Gaia távozóban van, viszont vannak, akiknek érdekük azt szolgálná, hogy Gaia maradjon. Tehát ők azt mondják, hogy: - Igen! Gaia nem megy el Ugyan már mit mond ez a csoport! Mi a francról beszélnek! Miféle hülyeséggel jönnek elő! Először is azt mondják, hogy a spirituális vezetőink elmennek. Ez milyen hülyeség, hiszen több ezer vezetőnk van. És fizethettek nekem, megmondom a nevüket is! Szóval azt mondják, hogy elhagynak mindet a spirituális vezetőink. Utána azt mondják, hogy hagyjuk abba a meditációt, és azt mondják, hogy csak lélegezzünk. Azt gondoljátok, hogy tényleg meggyógyulhattok a légzéssel? Kizárólag a légzéssel?  Hát persze! De ők nem, ők nem! mert ők annyira vágynak a gyógyításra, és imádják azt, hogy szeretnék, ha mindenki gyógyítgatná őket. Mi pedig elérkezünk egy olyan pontra, ahol már nem akarunk gyógyítást, és azt mondjuk, hogy : - Csessze meg a múltatok! Persze! Szóval Gaia elmegy, nincs sok dráma ekörül, mert átveszitek a Földet, és ennyi. Na, jöhet a következő kérdés! Egyébként pedig nem számít. Könnyet csal a szemedbe az, hogy Gaia elmegy? Megrémít ez téged? De miért? Hagyj fel a kereséssel, és tudd, hogy te egy nagy szellem vagy.

Shaumbra nő: - Igen, próbálom ezt tudatosítani magamban, hogy egy nagy szellem vagyok. Azokra az emberekre gondolok, a több millió emberre, akik egyáltalán nem törődnek Gaiaval. És ez megrémít engem.

Adamus: - Ó pedig ez egy csodálatos dolog, mert az emberek megtanulják, hogy hogyan lehetnek tisztelettel a víz iránt, hogy hogyan tarthatják tiszteletben a levegőt, és hogy hogyan tisztelhetik az állatokat. És tudjátok, minél inkább itt marad Gaia, minél tovább marad, annál kevesebb a motivációjuk az embereknek arra, hogy a következményekkel szembesüljenek.  És azzal, hogy Gaia elmegy, felismerik az emberek, hogy hoppá, nekünk kellene törődnünk ezzel a bolygóval, nekünk kellene gondoskodni róla. És nem egy nagyon látványos módon, hanem szeretetteljesen. Megértve azt, tudod, mi a fontos ezzel a bolygóval kapcsolatban valójában?
Na, ez, hm, Cauldre nem találja a jó szót, na, hm, olyan ez, mint egy oltár, mint egy kegyhely, a teremtés összes lénye számára megmutatja ez a hely, hogy itt valósult meg először a fizikai valóság. Itt jött létre először, és ti voltatok az elsők, akik ezen keresztül mentek.  A ti számotokra is egy történelmi emlékműnek, egy kegyhelynek, egy katedrálisnak kellene lennie. Az új energia könyvtára ez, itt és most. Nagyon jó, hogy Gaia elmegy, és ez lehetővé teszi az emberek számára, hogy több felelősséget vállaljanak. Mindenki számára üdvös, hogy tudatosabbá válhatnak a bolygót illetően, illetve a hozzá fűződő kapcsolatukat illetően. A következő kérdés az, hogy elhiszitek-e, hogy rendelkeztek azzal a képességgel, hogy felelősséget vállalhattok a Földért. Hogy értitek a kapcsolatotokat a Földhöz.

Shaumbra nő: - Az én isteni énem tudja, hogy igen, de az emberi énem korlátolt, és ez engem megijeszt.

Adamus: - Igen, az isteni én nem nagyon érti, hogy most mi van, miközben az isteni én távol volt, ti pedig az emberi énetekkel küzdöttetek itt. De most az isteni énetek majd megérkezik. Az „isteni” nem tudja a válaszokat. Nem azért jön majd ide, hogy kijavítsa az életeteket, hanem azért, hogy tapasztaljon. Hogy megtapasztalja a táncot, a játékot és az érzéki tapasztalatokat. Az isteni énetek nem valami okos, ha emberi fogalmak szerint nézve. Nagyon egyszerű, nagyon elegáns, és nagyon érzéki. Neki nem az a dolga, hogy okos legyen, az emberi dolgokat illetően. Az a te dolgod. Neked kell megmondani az isteni énednek, hogy itt mi, hogyan van.
LINDA: Díjazhatnánk ezt egy Adamus díjjal?

ADAMUS:Igen, persze! Van, aki nyulat kap, és van aki egy előkelő Adamus díjat. Köszönjük. Következő kérdés?

Shaumbra férfi: - Hogyha szeretnék csatlakozni azoknak a csoportjához, akik elég húzós évet látnak maguk előtt, hogy tudnék csatlakozni ehhez a csoporthoz?

Adamus: - Annyit kell tenned, hogy írj egy emailt Lindának, a Crimson Circle csoport majd kigondolja a részleteket. Ó, hát egy óra kell nekik ehhez!

Linda: - Jaj, de drága vagy. Ó, holnapra már megleszünk vele! Nos egy négy éjszaka kell ehhez legalább.

Nagyon fiatal shaumbra lány: - Hogyha mi vagyunk azok, akik megváltoztatják a világot – kérdezi – miért nem engednek minket a workshopokra?

Adamus: - Melyiket szeretnéd elvégezni? Melyik tanfolyamot?

A fiatal shaumbra lány: - A SES tanfolyamot.

Adamus: Most itt az emberi okokat is figyelembe kell venni. Nagyon jó lenne kifejleszteni egy fiataloknak szóló SES iskolát azok számára, akik nagykorúságuk előtt akarják ezt elvégezni. Vannak itt jogi kérdések, amik az embereket aggasztják, de köszönjük, hogy te ezeken át akartál törni.  Szóval te szeretnéd elvégezni a SES iskolát?

Linda: - Itt van az anyukája mellette, lehet, hogy ő megadja az engedélyt.

A fiatal shaumbra lány anyukája: - Ő mindegyik tanfolyamot szeretné elvégezni, amin én részt vettem, és folyton erről kérdez engem.

Adamus: - A Crimson Circle, amelyik az angyali szinteken dolgozik, mi nem avatkozunk bele a földi Crimson Circle dolgaiba, vagyis nem mi szabjuk meg itt a törvényeket. Mindnyájatok számára lehetséges ezeket megtapasztalni szerintem.

Shaumbra nő: - Nos, van még egy kis hozzáfűzni valóm. Szóval Gaiatól megkérdezték, hogy miért megy el. Vagyis hogy, valaki itt megkérdezte, hogy miért nem marad Gaia. Jaj, de ideges vagyok, úgyhogy egy kicsit lélegzem. Hááá….

Adamus: - Na, itt fönt vagy, úgyhogy most engedd meg magadnak, hogy leérkezz. (elméből a középpontba)

Shaumbra nő: - Jó, most már mindjárt levitálok is. Nos, szóval volt valaki, aki megkérdezte Gaia-t, hogy itt marad-e. És akkor Gaia visszakérdezett, hogy te mész-e valahova? És azt mondta az illető, hogy nem, nem tudom, és Gaia megint megkérdezte, hogy van olyan, hogy mész valahova? És erre mondta az az illető, hogy ha meghalok, akkor itt hagyom majd a testemet, én viszont tovább megyek. Erre mondta Gaia, „hogy így van” és azt mondta, hogy „ez az én testem, és engedd meg nekem, hogy én is tovább fejlődjek. „És azt gondolom, hogy ez így érthető, és meg kell adnunk a lehetőséget Gaianak.

ADAMUS:Igen, ez pedig oda visz bennünket, hogy amikor bármelyikőtök elmegy innen, akkor elviszitek magatokkal a tudatosság testeteket. Azért beszélünk róla annyit. Tehát, elviszitek magatokkal a fizikai testetek jellegzetességeit. Most nem arról beszélek, hogy a halott szöveteket viszitek magatokkal, hanem az adottságait, a tudatosságát a testnek magatokkal viszitek majd. Ideérkeztetek a földre fénylényként, itt töltöttetek éveket, évezredeket a fizikai testekben. Bizonyos okkal soha nem tértek vissza majd abba az állapotba, hogy pusztán csak fény testtel rendelkeztek. Mert több ezer életet választottatok magatoknak, hogy megértsétek, hogy hogyan integrálhatjátok a fizikai testeteket, az elméteket és a szellemet így egybe. És miután itt hagyjátok a bolygót, és elmentek valahova, vagy felemelkedtek, akkor az angyalok az egész teremtésben felismernek majd benneteket, és azt mondják, hogy hűha, ez a tudatosságtestetek itt, veletek, ez azt mutatja, hogy a Földön jártatok. És megcsináltátok ezt. Megengedtétek magatoknak, hogy álmodjatok, és aztán azzá váljatok. Nagyon fontos az álmodás és az azzá válás. Ez olyan, mint hogyha visszafelé mennétek az időben.
Tehát álmodtok valamiről, és aztán az meg is történt. Felismernek majd benneteket, nemcsak az aurátokról vagy a színekről, hanem a kiterjedt lényetekről. Hogy mennyire kiterjedtek vagytok. Tudni fogják, hogy mennyire érzéki, spirituális kalózok voltatok itt a Földön. És ezzel emlékezzetek, kérlek benneteket arra, hogy minden rendben van a teremtés egészében. Kedves barátaim, Lengyelországban. Kat ber, és hamarosan megérkezek.

LINDA: És ez így van.