A sok külföldi utam, tanfolyamom és projektem miatt az októberi és a novemberi Ízisz válaszolt most egy közvetítésben rögzítettem.
Fogadjátok szeretettel Ízisz válaszait.

Meghallgatom a közvetítést ITT
Nem mindegyik kérdésre tudott válaszolni,mert sokat kaptunk, de a decemberi hónapra is csúszhat a beküldött kérdéseitek közül néhány, illetve, továbbra is küldhettek kérdéseket, amelyek fontosak a számotokra és lelketek mélyéről érkeznek.
A következő Ízisz válaszol közvetítés december első hetében kerül majd rögzítésre.
Ha Te is szeretnél kérdezni Ízisztől, ide írd meg a kérdésed, nov. 30-ig:

Az ehavi közvetítésben a következő kérdéseket válaszolta meg Ízisz:

Üdvözöllek Ízisz! Abban kérném a segítséged, hogy egyszerűen nem tudok mit kezdeni az anyagi problémáimmal.Évek óta kísér és egyre súlyosabb a helyzet. Eddig ellenálltam a megoldásnak és a cselekvésnek, de itt az idő, hogy rendezzem anyagi ügyeimet. Tudom, hogy ehhez a belsőmben kell változnom, döntenem, de nem tudok milyen nyomon elindulni. Mintha egy részem nagyon erősen ragaszkodna ehhez... A kiszolgáltatottság már életem más területein is jelentkezett elég erőteljesen az utóbbi két évben, azzal sem tudtam mit kezdeni csak nagyon szenvedek tőle és erős bűntudattal is társul. Engem tükröznek ezek az élethelyzetek, próbálom így nézni, de nem látok tisztán. Ezt valami nagyon mély és régi tehernek érzem már gyerekkorom óta, mintha előző életeimből származna......nehéz hozzáférnem. Válaszod köszönöm!

Kedves Ízisz ! Kérdésem rövid: gyermekeim apja lecsökkentette a tartásdíjat, ami nehézséget okoz számunkra. Dilemmában vagyok, mert közeledik a határidő a bírósági beadványhoz. Hagyjam és engedjem el, és bízzak a teremtő erőmben, hogy a szükséges összeget más úton fogom bevonzani, vagy kérjem az eredeti összeg visszaállítását, letiltását, mert esetleg neki is arra van szüksége, hogy változtasson az életén. Fájdalmak vannak bennem, hogy a gyermekeimhez hogyan viszonyul, és amikor kitisztulnának az érzéseim ,és érezném a saját erőmet, mindig visszaesek a döntésképtelenségbe. Nagyon kérlek, segíts! Olyan ez, mint egy spirituális holtpont, amit önerőből nem tudok kibillenteni. Köszönöm előre is a válaszodat!

A mostani munkahelyem nem szolgál már engem igazán. Tele van szabályokkal, értelmetlen adminisztrációval, amihez nekem egyre kevesebb hangulatom és türelmem van. Lehetőségem lenne a függetlenedésre, de tartok attól, hogy belekezdjek egy saját vállalkozásba, amit viszont szívvel-lélekkel tudnék csinálni. A szívemmel érzem, hogy nagyon sok energiát tudnék fektetni az újba, mégis kételkedem magamban és nehezemre esik elrugaszkodni, teljes bizalommal lenni önmagam és az élet iránt. Ez a köztes állapot sokszor okoz bennem frusztrációt és kapaszkodást dolgokba, emberekbe, ahelyett, hogy könnyedén venném az élet folyását. Talán nem szeretem magam eléggé...Mit érzel ezzel kapcsolatban?"

Az én kérdésem ez:
Nekem való-e az anyaság? Lesz-e vajon gyerekem ebben az életben?
Néha teljesen biztos vagyok benne, hogy a válasz határozott igen.
Máskor elbizonytalanodom. És mivel már idén 37 éves vagyok, úgy
érzem túl sok időm nincs, hogy ezen rágódjak. Azért jó lenne még
40 éves korom előtt szülni, hogy a testem is bírja.
Kedvesem szerencsére van hozzá :)