Fogadd szeretettel Ízisz közvetítését-üzenetét- a legfrissebb válaszokkal. Az elején és a végén pedig egy általánosabb üzenetet ad át Ízisz!

Itt hallgathatod meg a közvetítést!
Ma-holnap az írott verzió is elkészül:-)
Íziszt közvetítette: Szénási Kata
Ha Te is szeretnél kérdezni Ízisztől, kérdésed ide küldd!

ÍZISZ: Ízisz vagyok a ragyogó mély kékségből. Örömmel vagyok ma itt veletek.
Mert lehet, hogy a földi események nem tükrözik azt oly tisztán és hitelesen, de a bolygótokon egyre nagyobb fénye van az igaz szeretetnek.
A tisztulás mely leköti most az elméteket, a tekinteteket, oly nagymértékű, hogy napról napra sokkal áttetszőbb a fátyol. A fátyol, ami nem más, mint az emlékezet kapuja. Egyre többen és többen vannak, akik sejtik, és egyre inkább tudják, hogy honnan jöttek és hová tartanak. Sokan vagyunk, akik szeretetünkkel és örömünkkel, nagy lelkesedéssel itt állunk a fátyol túloldalán, hogy energiáinkkal meglátásainkkal segítsünk benneteket ebben a fényesedési folyamatban.
És szándékosan nem a tisztulási folyamatot mondtam, mert a tisztulásnak a ti közegetekben van egy olyan jelentése, amely  a mérgekhez kapcsolódik, amely a felgyülemlett koszokhoz, piszkokhoz kapcsolódik. A fényesedés pedig egy tiszta fogalom, egyre fényesebbé válni-azt jelenti, és nem hordozza magával a sötétség, a kosz, a sebek energiáit.

Arra invitállak most benneteket, hogy engedjétek meg magatoknak, hogy fényesedjetek, hogy napról napra örüljetek a fényeteknek, amely valóban, érezhetően nő pillanatról pillanatra, és figyelmeteket erre irányítsátok, nem pedig a koszokra, amelyek még elválasztanak a Vagyok, aki vagyoktól. Vegyetek egy jó mély lélegzetet, és engedjétek magatokat kiterjedni a Vagyok aki vagyok Új minőségébe. A Vagyok, aki vagyok nem egy ősi ,régi állapot, a vagyok aki vagyok egy minden pillanatban megújuló minőség. Az emberek szeretik az állandóságot és megijednek a változástól, én most arra invitállak téged, hogy engedd meg magadnak, hogy egy szüntelen változás legyél.
Ne ragaszkodj semmi szerkezethez, identitáshoz, kerethez, amely látszólag beazonosít téged, megrögzít téged, egyben tart téged, azzal könnyíted mega z összes folyamatodat, ha átengeded magad a vég nélküli változásnak. Az áramlásnak. Lélegezz jó mélyen, és halld a lelkeddel a szavaimat. Várom a kérdéseket:

Kérdés: Kedves Ízisz segítenél nekem abban, hogy mit tegyek annak érdekében, hogy ne halogassak, és ne ragaszkodjak az elkülönüléshez. Még a szerelmemtől is elkülönülök, pedig annyira szeretem sokat vártam rá ebben az életemben.

Nagyon érzékeny vagyok az emberekre, néha úgy érzem hogy hisztérikusan szenvedek a szagoktól a kiabálástól a kosztól szeméttől. Sokat vagyok magam egyedül elkülönülve és tudom, hogy ez nem helyes,de mégsem teszek ellene. Előre is köszönöm a választ.

Ízisz: Kedvesem. Add át magad a hangnak, add át magad a szónak, add át magad a tiszteletnek Önmagad iránt és érezd meg, hogy a kérdésed mögött valójában, milyen érzés rejlik. M az, amitől te valójában szenvedsz, mi az, ami elkülönít a többiektől, mi az?
És kérdezd meg magadtól, hogy meddig szeretnéd ezt az elkülönülést tapasztalni. Ugyanis itt nem másról van szó, mint egy régi aspektusodról, amely vágyott annyira-de annyira a magányra, a gyönyörű értékeknek a felfedezésére, hogy belemerüljön minden apró értékbe, nagyon de nagyon mélyen, s hogy őt senki de senki ne zavarja ebben a folyamatban, amelyben ő megfejti a dolgok titkát,a dolgok eszenciáját, lényegét.
Ez tart téged fogva már több száz, több ezer éve. Ez az ádáz keresés, ez a mély elhivatottság, a fókusz, amit az esszenciádra irányítottál. Úgy érezted, hogy minden elvonja a tekintetedet,a  figyelmedet, a legcsodálatosabb műről, amin dolgozol, önmagad megtalálásáról, önmagad felfedezéséről.
Ha elengeded magadban az elhatározást, hogy márpedig te most minden áron végig járod az utat, ha elengeded ezt az elhatározást, mely nem a lelked szenvedélyéből jön, hiszen az csak játszani szeretne, tapasztalni, ünnepelni, üdvözülni.
Ez egy régi emlékből fakad, amelyben olyan konokul elhatároztad, megfogadtad maghadnak, hogy többé nem fogsz letérni egy pillanatra sem az útról, mely helyes, nem térsz el egy pillanatra sem a te saját belső ritmusodtól, mert félsz hogy kibillentenek, félsz, hogy eltérítenek, félsz, hogy kilengsz majd…engedd el ezt a nagyon régi bemerevedést.
Egy egyszerű könnyed döntéssel, hagyd hogy a lélegzeted elfújja, a lélegzeted átalakítsa transzmutálja, tiszta semleges mintává alakítsa, semleges energiára bontsa le, ezt az építményedet, ezt a programodat.
Ha ezt megteszed, akkor észre veszed majd, hogy egészen másképp reagálsz majd helyzetekre, sokkal több öröm lesz benned, és felfedezed, hogy valójában ez az egész tünet, a bizalmatlanságról, a biztonságról, biztonságérzetről és a kinyílásodról szól.
Engeded-e magadat kinyílni, hogy megtapasztald az életet teljességében?
Döntsd el a szívedben, szeretetből. Engedd magad annyira szeretni a lelked által, hogy az élet minden gyönyörűségét, minden hangját, minden színét örömmel tudd befogadni és tudd és érezd, hogy minden, minden minden csak egy finom érzéki tapasztalat. Semmi sincs ellened. Ha csak nem azt teremted.
Érezz, érezz..a lelkeddel. Érezz bele minden általad zavarónak ítélt energia lényegébe bele, érezd meg, hogy mi van mögötte, érezd meg a lelkeddel, hogy mi az ő lényege, és ne engedd, hogy az elméd falat építsen közétek.
Ha lélegzel és meghívsz a lélegzetedbe, örömmel segítek neked ezen az elengedésen dolgozni és a kinyílásodon, ha azt választod, hogy valóban élni szeretnél, teljesen, minden porcikáddal. Köszönöm. Következő kérdés?

KÉRDÉS: Megszűnt a munkaviszonyom, és most már a szenvedélyemből szeretnék megélni vajon sikerülhet?
Van egy látomásom magamról, mint dimenzió kapuőr,
mi a véleményed?
ÍZISZ: Abban, hogy megszűnt a munkahelyed, a te döntésed van benne, az , amit már korábban, majd egy éve kimondtál magadnak. Vágytál a szabadságra, vágytál önmagadra. Vágytál egy olyan folyamatra, amely segít majd integrálni egy csomó részedet, egy csomó félelmedet, egy csomó kétségedet, egy csomó nem tudatos részeddel fogsz találkozni az elkövetkező hetekben, fél évben.
A legtöbbet azzal segítesz magadnak,ha tudod, hogy ezzel most, hogy egy látszólag kevésbé biztonságos terepre tévedtél, megteremtetted te saját magad számára azt a  helyzetet, amelyben azok a részeid vissza tudnak hozzád térni, felszínre tudnak kerülni, azok a tisztázatlanságaid kimondásra kerülnek, megmutatják magukat, integrálni tudnak, át tudnak minősülni, át tudnak alakulni, amelyek az eddigi elakadásaidat okozták.
A szívedben döntsd el, hogy merre tartasz, és mint a hajós kapitány a tengeren, az irányt stabilan lődd be, és tudd, minden órában, minden percben, hogy az irányod Jó.
Az irányod összhangban van a lelkeddel. A hullámzása a tengernek, az időjárás, az eső, a legénységnek a morgolódása nem számít, mert te vagy a kapitány, és a hajód arra tart,a merre szívből-lélekből kéred. Engedd át magad ennek a folyamatnak és adj hálát, magadnak, légy büszke, hogy ezt meglépted. Sokáig halogattad, de most megteremtetted, mert nagyon vágsz már egy új minőségre, ehhez viszont még egy két besérült, aggódó, egy két sötétebb részednek a felszínre kell kerülnie, szomjúzzák a szeretetedet és a továbblépés akkor válik lehetségessé a számodra, akkor érsz majd el az Új világba, ha ezeket a részeidet is képes vagy egy anyai öleléssel magadhoz ölelni. A szereteted által beolvasztani magadba, nem bedőlve nekik, hanem tudatosan szemlélve, az integrációs folyamatot, amelyben benne vagy, és amely következik. Régóta vártál már arra, hogy nagy ugrást tegyél, hogy manifesztálódjon az a változás, amelyre nagyon régen vágysz, amit a lelkedben érzel, hogy azt a világot behívd ide, azt a valósgát behívd ide, ami a lelkedé, hogy ne azt a valóságot éld, amit mások rádruháznak. Ez most, ez a varázslatos időszak, amelyben ez megvalósítható. Szerettél volna egy nagy ugrást tenni, a tudatosságodban, lélek szinten szerettél volna kijönni az automatizmusokból, abból, hogy engedted magad sodródni, szeretnél tudatosabbá válni minden pillanatban, hát ez most egy remek lehetőség. Egy fantasztikus érési folyamat, integrációs folyamat elején vagy. Egy pár hónapig ez elég intenzív lesz, de bízz magadban és soha ne felejtsd el, hogy nem vagy egyedül. Hihetetlen, hogy milyen vastag ez a réteg, ez a hiedelem rendszer az emberiség tudatán, ami azt mondja, hogy egyedül vagy és egyedül kell megoldanod az életedet. Pedig, ó ha tudnátok, hogy hányan vannak körülöttetek, veletek és bennetek, elképednétek. Lélegezd be napról napra a támogató erőket,a segítséget, és kérd a könnyű utat,a könnyű folyamatot, részed lesz benne. Köszönöm a kérdésed.

Kérdés: Egész életemben küzdöttem azért, hogy beállhassak én is a sorba, olyan legyek, mint mások, átlagos. Nyilván nem sikerült, ideig-óráig úgy tűnt, de utólag kiderült, csak illúzió volt. Bár nem tudom megmondani, miért vagyok más, mint a többiek, de ezt ők is érzik, és nem nagyon tudnak mit kezdeni velem, hisz mindig kilógok. Mostanra elfogadtam, hogy nem fog menni. Azon kívül, hogy most egyedül állok a világban, mert már nem "erőltetem" az emberekre a társaságom, őrült tempóban folynak az események mellettem, körülöttem, velem, én meg, mintha kiléptem volna még az időből is. Ez elég furcsán hangzik így leírva, de valós probléma, kaptam egy nagy irodát, ahol egyedül dolgozhatom, egyedül lakom, szóval tényleg "lekapcsolt" magáról a világ. Azt hiszem, azt szeretném megtudni, hogy ez valóban így van e, és elmúlik e valaha ez a nagyon-nagyon mély szomorúság belőlem, amit talán épp emiatt érzek.

ÍZISZ: Gyermekem! Régóta mondogatod magadnak, hogy téged senki nem ért meg, téged senki nem érez, téged senki nem támogat. Olyan régóta mondogatod magadnak, hogy ezt te magad is elhitted.De én itt vagyok melletted, és ha most egy mély lélegzettel megnyitod magad, ha most egy mély lélegezettel megengeded magadnak, hogy mindazt a szeretetet, amit én adni szeretnék neked, megérezd és befogadd magadba, akkor leomlik minden falad, és megtapasztalhatod, hogy a világ teérted van, és minden energia téged akar szolgálni, veled akar örülni, senki nem különít el téged. Csak ha te a magányt választod, akkor lesz benne részed.
Végy egy mély lélegzetet és engedd meg, hogy ezek a falak, amelyek évezredeken keresztül körbevettek téged, és szolgáltak, persze szolgáltak, hiszen kérted, hogy óvjanak meg, engedd meg, hogy most ezek a falak leomoljanak, elolvadjanak, attól a szeretettől, amely körbevesz téged.
Már tovább nem tarthatók fenn ezek a falak, mert olyan mennyiségű szeretet kopogtat az ajtódon,a  szíveden, hogy muszáj engedni ennek az áramlásnak. Örülök, hogy feltetted magadnak ezt a kérdést.
Örülök, hogy meghallottad a lelked hangját, amely adni szeretne neked, és arra kér, hogy engedd meg, hogy adhasson neked. Hogy engedd meg, hogy új vizekre kalauzoljon téged, hogy új világokat mutasson neked. Olyan szűk mezsgyéjét tapasztaltad eddig az életnek és oly sok minden van, amely örömmel szeretne téged elhalmozni.
Nem tudod, hogy hol is kezdjed,igaz? Egyszerűen egy mély lélegzettel engedd magad belehullni a lelked karjába, és engedd, hogy segítsen neked megnyílni önmagadra.

Ne higgy a kattogó hangoknak, ne higgy a kételkedő kérdéseknek, a világ nem gonosz, a világ nem ellened van, és a többiek sem azért néznek furcsán rád, mert valami baj van veled. Hanem azért, mert várják tőled akármilyen furcsán is hangzik, a megoldást.
Hogy megmutasd, hogy a lélek hogyan ébredhet fel, hogyan bújhat ki a csigaházából, hogyan szárnyalhat itt a földön, hogyan tölthet meg tereket kacagással, örömmel, pezsgéssel, áramlással. Az emberek körülötted érzik, hogy te mindezt tudod. Furcsa mód arra próbálnak téged tanítani, hogy magadból hívd elő a te kincseidet. Így hát azt kell, mondjam, hogy mind önmagaddal, mind a környezeteddel és világgal is akkor teszed a legjobbat, ha végre összekapcsolódsz a lelkeddel és kijössz az elme börtönéből, mert csak az elme börtönében szigetelődtél el, az elme börtöne az, amely rideg, elefántcsonttoronyként látszólag fogva tart. De a lelkedet nem képes fogva tartani senki, a lelked szárnyalni szeretne, örülni szeretne, élni szeretne, teljesen, minden részedben, add át magad neki, és egy újabb lélegzettel, és mindig egy újabb lélegzettel.

Semmi másra nem vár a lelked csak arra, hogy szerethessen, hogy beengedd, hogy meghalld, hogy átadd magad neki. Hívd be a lelkedet a szíveddel, nem az elméddel, hívd be a szíveddel, a gyermeki éneddel, a te gondoskodó lelkedet az életedbe,és engedd, hogy napról-napra gyengéden átformálja azt, terelgessen téged a te új világodba. Köszönöm a kérdésed.

KÉRDÉS: Kedves Ízisz!
Benne élek egy párkapcsolatban, ami nagyon sok szenvedést okozott. Megalázást, fájdalmat. Egyszer kiléptem már, de visszahívott a párom és visszajöttem az első szóra. Nagyon ragaszkodom hozzá, ő volt az első és eddig az egyetlen férfi, akire fel tudtam nézni és rajongva szeretni. A sok fájdalom ellenére a mai napig így van. Mindent feladtam érte, jelenleg arról szól az életem, hogy őt szolgálom.
Ettől többről szólok. Szeretném azt a szenvedélyt élni, amit érzek magamban, de valamivel ezt megakadályozom. Köszönöm a segítségedet.

ÍZISZ: Így van, az akadály te magad vagy és ezt pontosan érzed is, csak nem tudod, hogyan kerüld ki saját magadat.
El tudod-e fogadni, hogy minden benned kezdődik?
Hogy benned kezdődik a párod válasza, a párod reakciója?
El tudod-e ezt fogadni teljes lényeddel? Hogy ha azt szeretnéd, hogy a körülményeid megváltozzanak, hogy a párkapcsolatod megváltozzon, valójában semmi egyebet nem kell tenned, önmagaddal egy új viszonyt kell megszülnöd, egy új kapcsolatot, egy bimbózó szerelmet.
A legtöbb ember úgy él a másikkal együtt, hogy nincs közöttük valódi áramlás, sokfélét mondanak, sokfélét szeretnének hinni a kapcsolatukról, de valójában nagyon kevés az,  ami összeköti őket.
Nagyon kevés az, ami történik bennük, egymástól, nagyon kevés az, ami a valódi lényegükkel hozza őket kapcsolatba a másikon keresztül, holott legbelül pontosan ezért létesítenek kapcsolatot egymással, mert az isteni lényükkel szeretnének jobban összekapcsolódni a másikon keresztül, aztán belefeledkeznek a mindennapokba, belemenekülnek az elméjükbe, három lépés távolságot tartva, a másiktól, és a lelküktől is. Belemerevednek a napi rutin struktúráikba.
Benned nagyon sok minden kavarog, szerettél volna mindig is egy biztos pontot, ami ezt a nagy kavarodást kissé összeszedi, összpontosítja, kissé rendszerezi, leföldeli. Mivel önmagadban ezt nem találtad meg, és a lelkeddel egyelőre nem tudtál úgy összekapcsolódni, hogy a biztonságot az ő ölelésében találd meg, ezért kerestél egy olyan párt magadnak, aki gondoskodik arról, hogy egy szerkezetben érezd magad, hogy egy struktúrában érezd magad, hogy keretek között, látszólagos rendben, ám valójában ketrecben érezd magad.
Ez a te döntésed volt, ezért nem hibáztathatod őt,  szíved mélyén érzed is ezt, ám a Lélek szabadságra vágyik, ezt is érzed.
A lélek arra vágyik, hogy felfedezzék, hogy megmutassa Önmagát, hogy felragyoghasson, a saját pompájában,  és a világ meghallja az örömteli kiáltását,amely így szól: ITT VAGYOK! EZ VAGYOK ÉN! ÉLEK! Erre vágyik a a Lelked. És a legtöbb ember azt gondolja, hogy a párja, társa gátolja őt a kibontakozásban, ám a pár, a társ általában segít, ahogy tud. Úgy, amire éppen kérték. Azt teszik, amire éppen kérték. Te a párodat arra kérted, hogy tartson téged egyben, ő a maga módszereivel ezt próbálja neked megadni. Ha önmagaddal egy teljesen új viszonyba kezdesz, ha meg mered nyitni magad a szeretetre, amely ott van benned, amely az isteni éned öleléséből feléd szeretne áradni, akkor a párodat egy új dologra kérheted majd meg, - magadban- a lelkedben, és ő érezni fogja, hogy szeretetre, gyengédségre, táplálásra vágysz.
Ha magadban átformálod ezeket a mintákat, ha magadban életre kelted a szerelmet Önmagad iránt, ha képes vagy valóban szerelembe esni Önmagaddal minden porcikáddal, akkor a világ is szerelmes lesz beléd, és a mindenkori párod is táplálni, gyengéden simogatni, örömmel elhalmozni fog téged.
Nagyon sok minden tiltakozik benned a szeretet ellen.
Nagyon régóta nem volt részed az elfogadó szeretetben.
A figyelmedet sem erre irányítod, gyakran elmerülsz a drámákban, a manipulációkban, a fekete és a fehérben, az ítélkezésben.
Érezd meg milyen az, amikor egy napig nem ítélkezel magad felett, milyen az, amikor egy napig, minden döntésedért, minden gondolatodért, minden tettedért megszeretgeted magad, egyszerűen elfogadólag, örülve magadnak, úgy ahogy vagy.
Innen indul ki minden. Az anyag, a lélek, sőt a szellem is, mind-mind a szeretetre vár,  a szeretetre éhezik, a szeretetre éhes. És szeretetből épül. Engedd át magad ennek az új teremtésnek.
Hogy így próbáld meg az életedet átalakítani. A belső szereteten keresztül, hogy önmagad iránt egyre több és több elfogadó szeretettel vagy, nem pedig a külső kardozásokon keresztül.

A belső és a külső között csak akkor van fal. Ha azt úgy teremtitek. Ha belül megengeded magadnak a szeretet, a szerelem áramlását önmagad iránt, akkor meglepve veszed majd észre, hogy kívül is, a valóságod minden szegletéből egy szerelemfolyó  árad feléd. És a bőség egyszeriben jelen lesz az életedben.

Ebben a hónapban arra invitállak benneteket, hogy érezzetek bele a külső és a belső egyezésébe. És mielőtt kívül lennétek nagyon aktívak, mielőtt megléptek dolgokat kívül, akár egy másik emberrel szemben, vagy valamilyen dologgal kapcsolatban, előtte vegyetek egy mély lélegzetet, és érezzetek bele, hogy a lelketekben mi van. Azzal az adott dologgal, másik személlyel kapcsolatban, és leginkább önmagatokkal kapcsolatban.
És ha megengeditek magatoknak, hogy átjárjon az érzés, akkor vegyetek egy mély lélegzetet és válasszatok újra.
Hogy olyat érezzetek, ami kifejez benneteket itt és most, ebben a pillanatban, a legideálisabb módon,

Köszönöm, hogy együtt utaztunk. Köszönöm, hogy megnyitottátok a lelketeket, amennyire most tőletek tellett, engedjétek meg, hogy ez a folyamat tovább folytatódjon, engedjétek meg, hogy ennek a közvetítésnek a hatása tovább tartson. Csak engedjétek meg és hagyjátok áramolni.
Ízisz vagyok, veletek, bennetek, mellettetek. Végtelenül szeretlek Benneteket.

Közvetítette: Szénási Kata.

Az üzenetet szabadon terjesztheted a forrás és a közvetítő megjelölésével.